Aki kedveli a bíróságon játszódó filmeket, az a Netflix pillanatnyilag legnépszerűbb minisorozatát is minden bizonnyal szeretni fogja, mivel megvan benne minden, ami egy izgalmas, jogi trükkökkel, túlfűtött erotikával, politikával és botrányokkal tűzdelt szériához kell.
A történet főhőse a brit elit egykori aranyifja, James Whitehouse (Rupert Friend), aki születésétől kezdve a kiváltságos arisztokraták életét éli. Előtte más ajtók nyílnak, és rá más szabályok vonatkoznak, mint az átlagemberekre, ehhez mérten egy szebb életút, szebb feleség, szebb otthon és az a fajta irigylésre méltó élet vár rá, amiből a kisemberek legfeljebb egy-egy villanásnyit láthatnak a tévében. A befolyásos politikusként dolgozó férfi valódi sztár: a választói imádják, a parlamenti ellenfelei tartanak tőle, a média kiemelt figyelemmel és csodálattal követi fényes karrierjét.
Whitehouse élete azonban egy nap rosszra fordul. Ahogy az angol mondja "out of the blue", vagyis derült égből villámcsapásként éri a hír: ex-szeretője kitálal a legolvasottabb brit napilapnak. A néző itt megáll egy pillanatra és próbálja megérteni, miért kell ennek az embernek a gyönyörű családja és az igazán kedves, csinos, szerelmes felesége (Sienna Miller) mellett egy szerető? A feleség sokkos állapotban hallgatja urát, aki bűnbánóan vallja be neki szeretőzése történetét. Már nem látjuk őt fényesnek, se sikeresnek, pedig még az... de a rothadás mégis, valahogy már átüt a csillogó aranyrelék fogai között. A sajtó kiéhezve várja a híreket, Whitehouse pedig épp úgy, mint a többi félrelépő politikus, okosan, diplomatikusan nyilatkozik. Szánja-bánja bűnét és mindennél jobban szereti a családját. A felesége mellette áll, mellette kell állnia, hiszen ezt a csatát, ezt az egzisztenciát csak együtt tarthatják meg, a becsület tisztára sikálásához két ember kell.
Aztán azt hihetnénk, Whitehouse kimászik a csávából, ám akkor beüt az újabb ménkű: Olivia Lytton (Naomi Scott), vagyis a szerető nemi erőszakkal vádolja őt...
Ebben a történetben benne van a Demi Moore nevével fémjelzett 1994-es Zaklatás című film csakúgy, mint a Weinstein-botrány és az azóta górcső alá kerülő szexuális erőszakkal megvádolt politikusok, hírességek és celebek ügyeinek minden aspektusa. Külön érdekesség, hogy Sienna Miller, aki egyébként brilliánsan alakítja a megcsalt feleséget, egy ehhez hasonló botrányt maga is átélt, amikor 2011-ben a Jude Law-val való szakítását hétről hétre a lehető leggyalázatosabb módon elemezte a People magazin és a brit média. Jude, az egykori vőlegény a gyermekei bébiszitterével csalta a szép színésznőt, akivel jegyben járt és az esküvőjére készült. Sienna alakításában egész biztosan benne volt saját múltjának fájó valósága, ahogy a nyilvánvaló tehetsége is, ami miatt a nézők kellőképpen meggyűlölik mind a férjet, mind a szeretőt, de még a feminista és bicskanyitogatóan idegesítő ügyészt vagyis Kate Woodcroftot (Michelle Dockery) is.
A színészi játék kiváló, ahogy a forgatókönyv, az egyedi vágások, a rendezés és a dramaturgia is Nincsenek üresjáratok, a történet feszes, meglepő történetek kerülnek felszínre a múltból, a szálak összeérnek - miközben már senkinek sem hiszünk. Rupert Friend elhiteti velünk, hogy létezik valódi bűnbánat, és a férfiak, még ha követnek is el megbocsáthatatlannak tűnő dolgokat, mégis jóvá tudják tenni azokat, Sienna Miller pedig megmutatja, milyen egy urát a végtelenségig támogató feleség, akinek a gyerekei és a családja fontosabbak a saját lelki fájdalmánál, amit a sajtó és a külvilág miatt ráadásul ki sem mutathat. Kézzel fogható a kín, a félelem, a belső összeroppanás okozta szorongás, amit Sophie a tárgyalásokon érez, ahol részletesen kivesézik előtte, hogy a férje milyen pózban, hányszor és hogyan szeretkezett a szeretőjével hosszú hónapokon át.
A sorozat abszolút beszippantja a nézőt. Minden karakternek hiszünk, hisz a maga szemszögéből mindnek igaza van: a sértett szeretőnek, a botrányba kevert politikusnak, a megcsalt feleségnek, sőt a vért kívánó ügyésznőnek is, aki keresztre akarja feszíteni a kiváltságos "férget". De kinek van igaza? Mi számít igazságnak? A kimondott szó vagy a testbeszéd? Bűnös-e egy incselkedő nő, aki voltaképp szeretne szeretkezni, de nem úgy és nem ott, ahol végül megtörténik? Erőszak-e, ha a felek voltaképp frissen szakított szeretők és korábban is szexeltek úgy, ahogy a per tárgyát képező alkalommal?
Ezernyi kérdés merül fel az emberben, miközben a történet múltbéli szálai sötét titkokról lebbentik fel a fátylat, amelyek megváltoztatnak minden szót, minden apró mozzanatot, ami a jelenben meglehet, semmi különöset nem jelentene. Vannak a történetben logikai bukfencek, kiváltképp a szexuális aktusok terén, és az ügyésznő karaktere körül, de ezekkel együtt is nagyon nézeti magát a sorozat és rendesen kiszakít a hétköznapi lüktetésből. Mindenképpen érdemes belevágni, ez a történet nem fog csalódást okozni!