Az HBO Max legújabb karácsonyi metafilmje a filmgyártás fellegvárába, Hollywoodba kalauzolja el a nézőt, ahol részesei lehetünk a nagy ünnepi filmgyártás titkainak - méghozzá a kulisszák mögül.
Láthatjuk, miként születnek meg a szívmelengető, romantikus, a legzordabb ember lelkét is megolvasztó száncsengős alkotások, és melyek azok az elemek, amelyeknek kötelezően benne kell lenniük ezekben a filmekben.
A történet egy forgatással kezdődik: Jessica, a rendező (Jessika Van - Amerikai Horror Story) egy romantikus karácsonyi filmet forgat, ez a hetedik ilyen mozija, ám ahogy az ilyenkor lenni szokott, egy kis hiba csúszik az épp aktuális jelenetbe, így "beugrót" kell találnia az egyik - a feladatra alkalmatlan - statiszta helyett. A rendező azonnal megoldja a problémát, és a szettben ténfergő öltönyös fiatal férfit, Christophert (az Egy kaliforniai karácsony Josh Swickardja) "nyomja" be a jelenetbe (egy dialógus nélküli ügyvéd szerepébe), hogy minél előbb elkészüljön a felvétel.
Persze hamar kiderül, hogy a férfi nem statiszta, sőt - ő a csatorna új "tisztogatásra" felvett, új munkatársa, aki az átszervezés részeként jelent meg a stúdióban. A statisztikák szerint ugyanis nem dübörög elég jól a karácsonyi filmipar, így vérfrissítésre (értsd: kirúgásokra) és új arcokra van szükség. Jessica ünnepi hangulata hamar elszáll, hiszen ettől kezdve guillotine-ként lebeg a kirúgás ténye a feje felett, hacsak nem lesz igazán elképesztően jó a filmje.
A történet teljes mértékben kiszámítható, de mondjuk ezt megbocsáthatjuk a szentimentális, fahéjillatú, fényárban úszó műfajnak, hiszen a rendezés (Alex Ranarivelo) és a színészek jók - olykor önmagukból és a műfajból is egy kicsit gúnyt űznek.
Jess nagyon jól bánik a hisztis, allűröktől elviselhetetlen, kisebbségi komplexusokkal küzdő főszereplőivel Ashley-vel és Michaellel (Riley Dandy és Zak Steiner), hisz pontosan tudja, mit kell mondania nekik a csapó előtt, hogy a legjobb formájukat hozzák, és úgy tűnik, Christopher is nagyon érti a dolgát - már, ami a romantikus karácsonyi műfajt illeti. Egyikük sem veszi észre, hogy valami a kamerák mögött is elindul. Valamiféle varázslat, épp az, amiről filmet forgatnának, csakhogy ez nem a színészek, hanem közöttük alakul ki. Egyetlen ember van, aki látja mindezt, ő pedig nem más, mint Jess asszisztense, Reena (Anissa Borrego - akinek a hangja egész elképesztő, mintha héliumot szívott volna, és ezért hosszútávon elviselhetetlen), aki még a főnökénél is jobban hisz az ünnepi filmek mágikus erejében.
A filmben megjelenik minden, ami az igazi karácsonyi hangulathoz kell (noha nyáron van a forgatás): hóesés, karácsonyfák, száncsengő és a megfelelő slágerek, giccses karácsonyi pulcsik, meghitt beszélgetések, a családi almáriumból előkerülő régi fényképek, sütik és csillogás. Mindemellett elég sokat kapunk a kamerák mögötti munkálatokból is, így ez azok számára is érdekes lehet, akiket érdekel, vajon hogyan is áll össze valójában egy ilyen jellegű film és mi munka rejlik a negédes csillogás mögött.
A konfliktus meglehetősen gyenge (Jessnek össze kell szednie annyi pénzt, hogy befejezze a filmet és el kell simítania a színészek közti folyamatos belharcot), de talán ez is megbocsátható, hisz ez egy könnyed románc köré épülő mozi. A történet szerint probléma az is, hogy a forgatókönyv középszerű - nos, ez elmondható a filmről is, de ezen a ponton az ember elgondolkodik, mi van, ha nem is akartak ennél többet megmutatni ebben a moziban? Azt hiszem, ha nagyvonalúan nézzük a történet alakulását, van annyi geg és önirónia ebben a filmben, amitől szórakoztató lehet, hisz végül is eljutunk A-ból B-be, és megkapjuk a kamerák mögötti élményt, a románcot és a kötelező varázslatot.
A sértett színésznőt alakító Riley Dandy különösen jó: egyszerre bugyuta és erőteljes a filmvásznon - a szerepe szerint. Ő az a tipikus hollywoodi sztár, akit muszáj foglalkoztatni, még akkor is, ha nem okos vagy épp elviselhetetlen, és akkor is, ha jelenetről jelenetre úgy kell összerakni őt lelkileg, mint egy puzzle-t, hogy képes legyen elmondani a szerepét. Ez is egy olyan belső, kamerák mögötti "valóságot" ábrázoló kép, amit sosem láthatunk az ilyen jellegű filmekben, hisz mindez mindig a jelenetek "mögött", titokban zajlik.
A film legszebb mondanivalója Jess szájából hangzik el, aki elmondja, a karácsony nemcsak a fényekről és a fahéjillatú kalácsokról, hanem az emlékezésről és a magunkban hurcolt múltról szól, amibe kapaszkodunk, amiből erőt merítünk, amiben szeretnénk elmerülni, ahová szeretnénk visszamenni. Ettől egész más színezete lesz a rendezőként végzett munkájának, a műfaj iránt érzett szerelmének, és a csatornánál folytatott küzdelmének.
Hogy kinek ajánlom ezt a filmet? Férfiaknak semmiképp, ők messziről kerüljék el! Az ünnepi hangulatot és a karácsonyi történeteket kedvelő nézőknek, a romantikus mozik szerelmeseinek azonban valószínűleg tetszeni fog. Azoknak, akik nem várnak egy ilyen filmtől őrületes mélységeket és magasságokat, de szeretnék még az év végéig kiélvezni a fenyőillatot és a varázslatot, ami ebben az időszakban óhatatlanul is körbevesz és egy kicsit nosztalgikus hangulatba ringat minket.