Hirdetés

Kibeszélő: Emily Párizsban 1-2. évad

|

Nem valóságos, mégis szórakoztató - ha nem áll távol tőled a cukros bagettek, tüllruhák, hisztis divattervezők és affektáló franciák világa.

Hirdetés

2022-ben startolt az Emily Párizsban 2. évada, amely a magas nézettségi mutatóknak köszönhetően (94 országban volt listavezető) a 3. és 4. évaddal folytatódik majd annak ellenére, hogy erősen megosztja a nagyérdeműt.

A történet 1. évada egy amerikai lány (Emily) rögös útját kíséri végig, aki terhes főnöke helyett utazik Párizsba, hogy az ottani leányvállalatukba lendületes amerikai szemléletet vigyen. Persze, a sikkesen öltöző és meglehetősen gőgös francia kollégák a hátuk közepére sem kívánják ezt a szemléletet és a nyelvüket nem beszélő, a szakmához és az ő világukhoz kicsit sem értő lányt, akivel igencsak kutyául bánnak. Emily azonban  nem az a fajta lány, akit ez eltántorít. Ő minden kudarcot feladatnak tekint, amit mindenáron meg kell oldania - és ezt meg is teszi, méghozzá a franciák számára értelmezhetetlen jókedvvel és derűvel megáldva.

Hirdetés

A rövid, ám épp elegendő, 30 perces epizódokban nyomon követhetjük, miként költözik be Emily Cooper az igencsak csúnya, öreg, emeleti lakásába, hogyan fogadják a Savoir-nál az undok francia kollégák, és mihez kezd az angolul "csakazértsem" beszélő goromba helybéliekkel. Persze, ahogy az várható, Emily megismerkedik a vonzó (és tényleg vonzó) séffel, Gabriellel, enyhén őrült barátokra lel, és a kezdeti nehézségek és Bridget Jones-os baklövések ellenére nagyon is szárnyalni kezd a reklámügynökségnél, ahol mindent megtesznek azért, hogy elbukjon.

Lily Collins üdítő példája annak, hogy híres embereknek (esetünkben Phil Collinsnak) igenis, lehet roppant tehetséges gyermeke. A fiatal színésznő mögött olyan filmek állnak, mint a 2011-es Elhurcolva vagy A pap - háború a vámpírok ellen, a 2013-as Végzet ereklyéi, a 2018-as Nyomorultak vagy a 2019-es Örökség, így nem volt meglepő, hogy Emily karakterét is kitűnően hozta és a negatív felhangok ellenére is szerethetővé tette.

A sorozat voltaképp egy modern tündérmese, aminek az égvilágon semmi köze nincs a valósághoz. Aki élt már külföldön, pontosan tudja, hogy sehol sincs kolbászból a kerítés, nem valószínű, hogy életünk szerelme épp a mi házunkban lakik, és senki nem fut be fényes karriert néhány hét alatt - pláne Franciaországban. De nem is ez a lényeg. A sorozat készítőinek a szórakoztatás a legfőbb célja, ennek pedig tökéletesen eleget tesznek. Megmutatják Párizs legszebb, legromantikusabb arcát: a Szajna partján andalgó szerelmeseket, az Eiffel-torony és a Notre Dame esti fényeit, valamint a lampionok alatt kávézó franciákat, akik úgy kenik a vajat a croissantjukra, hogy a néző szájában összefut a nyál. Felvonultatják előttünk a francia gasztronómia legínycsiklandóbb ételeit és borait, a legszebb borvidékeiket és a híres nevezetes Riviérájukat, amelynek párja sincs, láthatjuk a lüktető belvárosukat, az elegáns villáikat, még a vonataikat és a vidéki kúriáikat is. Beleshetünk a legnagyobb divatcézárok irigylésre méltó életébe, és miközben fülbemászó francia dalokat hallunk, megismerkedünk a helybéliek szokásaival és az íratlan szabályaikkal - így a 2. évad végére, ha csak a képernyő előtt ülve, de mi is egy kicsit "franciává" válunk.

A rémesen öltöző és franciául nem beszélő lányt rühellik az új, francia kollégái (Bruno Gouery és Samuel Arnold), főnöke, Sylvie (Philippine Leroy-Beaulieu) pedig ott alázza és leckézteti, ahol csak tudja. Mégis, mindezt olyan légies eleganciával és olyan intelligensen teszi, hogy ettől imádni valóvá válik a legszemetebb intrika is. Darren Star, a forgatókönyvíró brillírozik: a beszólások eredetiek és roppant szellemesek, az ember szinte már várja az Emilynek címzett epés megjegyzéseket, amik az évad(ok) előrehaladtával egyre finomabbá válnak, a 2. évad végére pedig szinte már baráti csipkelődéssé szelídülnek. Folyamatos a vibrálás a szereplők között, ami javarészt az amerikai és francia kulturális különbségekből fakad, de közben a történet gyönyörűen megmutatja, hogy a saját szemszögéből valójában mindenkinek igaza van.

A francia színészekből álló gárda hibátlan: Philippine Leroy-Beaulieu elképesztően jól hozza az undok, sértett, fiatal szeretőket tartó, idősödő főnökasszony karakterét, csakúgy, mint az Emily barátnőjét, Mindy-t játsszó Ashley Park, aki koreai felmenői ellenére hibátlan komika, és nem mellesleg gyönyörűen énekel. A séfet alakító Lucas Bravo világszerte meghódította a női szíveket, ami nem is csoda, hiszen színészi karrierje mellett a Dior és a Chanel egyik legfelkapottabb modellje. (Magyar szemmel izgalmas párhuzam, hogy Solti Ádám akár az ikertestvére is lehetne Lucasnak...)

Persze, ahogy az a komédiákban lenni szokott, más udvarlók is feltűnnek a nagy Ő mellett: a kifinomult modorú milliomos Antoine (William Abadie), aki amúgy Emily főnökének a szeretője, vagy a francia divatdiktátor, Pierre Cadault unokaöccsét, Mathieu Cadault-ot alakító Charles Martins, akik méltó ellenfélként kelnek versenyre Gabriel mellett Emily kegyeiért.

A sorozat megosztó volta részben az igencsak erőteljes "másság"-vonalból fakadhat. Akinek nehezére esik a téma elfogadása, annak nem fog tetszeni ez a történet, aki viszont elfogadja, hogy mindenki olyan, amilyen csak lenni szeretne, az hibátlanul fog szórakozni. Halkan jegyzem csak meg, hogy Pierre és Julian karaktere (és az őket alakító színészek) a legjobbak, az ő játékukon lehet a legtöbbet nevetni, az ő poénjaik a legsziporkázóbbak - no és az ő öltözékük a legextravagánsabb.

Ezt láttad már?

Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni.


A sorozat 2. évada Emily és Gabriel románcával folytatódik - és egy megoldhatatlan konfliktus-helyzettel. A lány legjobb barátnője ugyanis Gabriel exe, aki hallva, hogy kedvese mégsem költözik Normandiába, érthetően a kapcsolat folytatását várja, a pasija azonban már az amerikai lányba szerelmes.

Emily voltaképp "tiszta", hiszen abban a hitben jön össze a jóképű séffel, hogy úgy tudja, a srác szingli, az affér után azonban nem képes színt vallani barátnőjének, ami kicsit talán hosszúra van nyújtva, ugyanakkor érthető is, hiszen a készítők így tudnak még több bonyodalmat és Shakespeare-i zűrzavart csempészni a történetbe.

A kaotikus szerelmi viszonyok közepette kerül a képbe Alfie, az undok bostoni srác, aki rá sem bír nézni a papagájként öltöző Emilyre. Az új szeladont alakító Lucien Laviscount karaktere és a külföldi munkához való hozzáállása abszolút reális - és teljes mértékben ellentétes Emily életszemléletével. Kettejük bimbózó románcáról azonban sejthető, hogy nem lesz zökkenőmentes, hiszen a lány a lelke mélyén mást szeret, Alfie pedig sosem fogja úgy megérteni a bohókás Emily-t, mint Gabriel, aki azonban nem lehet vele...

Az Emily Párizsban azt hiszem, valahol mindannyiunk számára tanmese: megmutatja, hogy bármilyen nehézségekkel kell is szembenéznünk, mindig érdemes a jó dolgokra koncentrálni, mert így végül minden jóra fordul(hat). A sorozat szellemisége nagyon hasonlít Eleanor H. Porter: Az élet játéka című könyvére, amelyben pontosan ez az ideológia a fő mozgatórugó, Emily pedig pontosan olyan lány, mint a fiatal Pollyanna. Bátorságából és törhetetlen idealizmusából voltaképp mind tanulhatunk, hiszen a kezdeti nehézségek ellenére a lány napfényes lénye végül beragyogja a szmogos francia főváros árnyékos sikátorait és a saját arroganciájukban fuldokló franciák mindennapjait.

A Netflix legtöbb vígjátékával az a legnagyobb probléma, hogy nem lehet rajtuk nevetni. Ezen a sorozaton azonban nagyon is jól lehet szórakozni, hiszen Emily rémes amerikai ételeket szeret, borzalmasan beszél franciául, a ruhatára sokkolóan ronda, ráadásul a lány - természeténél fogva - folyton vonzza a bajt és a jóképű udvarlókat. Megvan tehát minden olyan faktor, ami a történetet színessé teszi - és egy percre sem hagyja leülni. Ha egy szóval kéne jellemezni, a bájos szó jutna eszembe róla és az, hogy ha ilyen lenne külföldön a munkavállalás, senki sem maradna az anyaországában.

A műfaj kedvelőinek igazi gyöngyszem lehet ez a sorozat, hiszen tele van vidámsággal, színekkel, fényekkel, parfümillattal és nevetéssel. Garantáltan feltölt és szép álmot ígér, és elalvás előtt egész biztosan nem rossz dolgokon fogunk rágódni, hanem azon, hogy vajon tényleg így működik-e a közösségi média, hogy milyen lehet egy igazi, francia sajtszuflé, hogy megy-e a rózsaszín kabáthoz a piros rúzs, és hogy megérné-e hajcsavarókkal a fejünkön aludni, hogy olyan loknijaink legyenek minden nap, mint Lily Collinsnak... A kinti zord időnél garantáltan jobb szórakozást ígér a sorozat, így aki kedveli a romantikus komédiákat, bátran vágjon bele!

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.