Az Amazon Prime Top 10-es listájára újabb csemege került fel: mégpedig a díjnyertes író, Jez Butterworth sötét humorban bővelkedő sorozata, az Emlősök, amely olyan kérdéseket boncolgat, mint a hűség, a megcsalás vagy az igaz szerelem. A cím voltaképp onnan ered, hogy a szerző gyakorlatilag nekünk szegezi a kérdést: a házasság monogám, vagy mindannyian emlősök vagyunk, akik előbb-utóbb mind az ösztöneink után mennek?
A történet főhőse a gyermekien naiv séf, Jamie Buckingham (James Corden), aki imádott nejével, Amandine-nel (Melia Kreiling) nyaralni indul. A pár az első gyermekét várja, a boldogságuk leírhatatlan. A tengerparton álló rusztikus nyaraló mesébe illő, akárcsak az, hogy épp Sir Tom Jones a szomszédjuk, aki saját magát alakítja.
És ha ez nem lenne elég a cukormázas kezdéshez, egy igazi bálna is felbukkan a vízben a fövenyen andalgó pár előtt az esti fényekben. Számukra azonban ez nem csak egy cet, hanem egy metafora, egy jel, egy égi üzenet, ami csak nekik szól. Ám, ahogy ezt sejteni lehet, ekkor beüt a ménkű - Jamie a neje telefonján észrevesz egy Paul nevű férfitól származó szexuális jellegű üzenetet, amiből rádöbben, hogy a feleségének szeretője van, a néző pedig vele együtt megdöbben, hiszen annyira idilli a nyitókép, annyira szép a pár kapcsolata, hogy egyszerűen nem értjük, hogyan lehetséges ez?
Jamie kiborul, nyomozni kezd Paul után. Közben beüt az újabb ménkű, a párnak temetésre kell mennie. Nincs idő, se megfelelő alkalom arra, hogy a férj rákérdezzen a neje csalfaságára, és nem is akar ajtóstul rontani a házba, amíg nem tud minden apró részletet a félrelépésről. A nyomozással azonban nem egy magánkopót, hanem a technikai eszközök használatában jártas idegkutató sógorát, Jeffet (Colin Morgan) bízza meg, aki az Amandine-tól ellopott mobiltelefonban kutakodik, és talál is egyet s mást. Jamie élete egy csapásra összeomlik.
A mindig vidám, mindig ordítva beszélő, túlfűtött séf egyre halkabbá, egyre gondterheltebbé válik, a munkájára képtelen kocentrálni, a múlt emlékeibe kapaszkodva próbálja elhitetni magával, hogy a baj talán nem akkora, mint amekkorának érzi. És különben is, szereti Amandine-t, annak ellenére, hogy az megcsalta őt. Akkor túl lehet lépni az egészen?
A történettel párhuzamosan Jamie boldogtalan és enyhén bolondnak tűnő nővérének, Lue-nak (Sally Hawkins) az életét látjuk, aki arról ábrándozik, hogy az 1920-as évek Párizsában Coco Chanel asszisztense lesz és abban az érában él, mint sikeres divattervező, akinek a lába előtt hajbókol a világ. Nem tudom, erre a szálra mi szükség volt, mert bár művészi, és végül is az évadzáróra megértjük, miért menekül ez a szerencsétlen nő lélekben egy másik világba, fura összemosva Jamie és Amandine nagyon is reális, modern történetével.
A szereplők múltját eztán jobbára flashbackekből ismerjük meg: megtudjuk, hogyan jött össze annak idején a séf és a jómódú fiatal nő, aki korábban csak milliárdosokkal hetyegett. Két össze nem illő ember és egy mesébe illő szerelem, ami eleinte működik is. De akkor miért lesz fehérmájú a nő, és miért érzi úgy, hogy a viselkedése helyénvaló?
James Cordent korábban sosem láttam filmekben, "csak" a showműsoraiban (The Late Late Show, Carpool Karaoke), azokban azonban imádtam. Ebben a sorozatban az első epizódokban fura volt látni. Nagyon harsány volt, nagyon ordított, mintha túlpörgött volna minden jelenetet, de aztán nagyon szépen ráérzett a karakterére és hitelesen hozta a séfet - akit tuti, hogy Gordon Ramsay-ről mintáztak. A játéka kifejezetten szerethető, még akkor is, amikor a karaktere hülyeségeket csinál. Szeretjük őt boldogan, csalódottan, apatikusan és életuntan is - Corden itt drámai színészként és komikusként is kitűnő.
Amandine karaktere rejtélyes. Nem értjük a motivációit, nem értjük a kegyetlenségét, egészen az utolsó pillanatig, amikor is a forgatókönyvíró nagyszerűségének köszönhetően kapunk egy jókora maflást és kitisztul a kép. Imádom az ilyen történeteket, amikor végig a szemünk előtt van a válasz, de mégsem látjuk, mégsem jövünk rá, csak amikor már az arcunkba tolták. Az pedig nagyot szól, köpni-nyelni nem tudunk, annyira meghökkentő, és ezzel le is zárják az első évadot, hogy az oldalról kilépve azon töprengjünk: no és akkor mi lesz eztán?
Melia Kreiling nagyon jól játssza a kiismerhetetlen, megfoghatatlan nőt, aki részről részre egyre jobban tönkreteszi Jamie-t. De miért? Miért építi fel őt, ha aztán porrá zúzza? Amandine nem lelketlen, mégis egyre keményebb dolgok derülnek ki róla. Mindig ilyen volt? Sosem volt őszinte? Vagy ő így szeret, hogy számára mindez belefér egy házasságba? Az Emlősök rengeteg kérdést vet fel az emberben. Mi a hűség? Tönkretesz-e egy kapcsolatot, ha a pár egyik tagja félrelép? És mit kéne ilyenkor tenni? Balhézni és elválni, vagy csendben tűrni és megvárni, amíg eloszlanak a viharfelhők, majd erőből elfeledni az egészet, mintha meg sem történt volna? De vajon képes erre az ember?
A sorozat érdekes, nézeti magát, és részről-részre kapunk valamit, amiért egyre kíváncsibbak leszünk a főszereplőink életére. A bálna-motívum is helyes és szerethető keretet ad a történetnek, bár az utolsó részben annyira durván túltolták, mint "jelet", hogy arra gondoltam, talán beszívott az író, amikor a történet végére ért, a rendező (Stephanie Laing) meg ráhagyta. De miért? Jeff egyik előadásán elhangzik, hogy csupán az emlősök 3-5%-a hűséges (szexuálisan is) a társához, mi pedig akarva-akaratlanul is elgondolkodunk azon, vajon az emberek hány százaléka mondhatná el ezt magáról?
A sorozatot James Corden rajongói szeretni fogják, de vélhetően azok is, akiket érdekel a szerelem-megcsalás kérdésköre és örömmel néznek az ehhez hasonló bonyodalmakra épülő történeteket. Kicsit sem unalmas, kellőképpen drámai és vicces (főként Corden játékának köszönhetően), és van annyi rejtély a sztoriban, amiért érdemes végignézni ezt a 6 epizódot.