Az Apple TV+ legújabb fekete komédiája Rodrigo García író-rendező tollából származik, aki amellett, hogy a híres kolumbiai író, Gabriel García Márquez fia, olyan filmekkel büszkélkedhet, mint a 2005-ös Kilenc élet (amelyet még abban az évben Hatch-díjjal tüntettek ki), vagy A terapeuta 2008-ból, de neki köszönheti Glenn Close és Janet McTeer a legjobb női főszereplő/mellékszereplő kategóriában az Albert Nobbs című filmben nyújtott alakításáért kapott Oscar-jelölését is.
A történet főhőse ezúttal egy testvérpár, akik valójában féltestvérek, és merőben más személyiségűek. Raymond (Ewan McGregor) egy szolidabb, vasalt inges, jól fésült, konszolidált figura, aki sosem mondja ki, amit valójában gondol, viselkedik és igyekszik mindig a társadalmi normák szerint élni. Vele szemben Ray (Ethan Hawke) egy "Istent és törvényt nem ismerő" lázadó alkat, egy bohém hobo, egy dzsessztrombitás exnarkós, aki képtelen ellenállni a szebbik nem vonzásának, 50 évesen is úgy öltözik és viselkedik, mintha tizenéves suhanc lenne, és nem tesz lakatot a szájára, hiszen szarik rá, ki hogy érez és mit gondol róla.
Raymond és Ray évek óta nem látták egymást - most azonban szomorú apropóból találkoznak: az apjuk elhunyt, és a végakaratában azt írja, látni kívánja őket a temetésén. Raymond lélekszakadva siet hát testvéréhez, noha ittas vezetésért bevonták a jogsiját - de ebben a helyzetben ki mondana le az utazásról? Nem így Ray, aki vállat von a hírek hallatán: hiszen, ha meghalt az öreg, úgysem tudja meg, ott voltunk-e a temetésén vagy sem? - jelenti ki kajánul, de csak mi röhögünk, a finomabb lelkű Raymond elborzad. Két külön világ ők ketten, de most a sors mégis egy irányba, egy feladat felé tereli őket - az apjuk sírgödre felé, amit talán poénból, talán szívatásból, de az öreg végakarata szerint nekik kell kiásniuk. Méghozzá kézzel.
A testvérpár útnak indul hát, előttünk pedig elkezdenek kibontakozni a múltban eltemetett emlékek, amelyek java egyszerre szomorú, borzalmas, undorító és felháborító. Rodrigo García zseniális forgatókönyvet írt: a dráma apránként bontakozik ki előttünk (voltaképp viccesen), pedig rém megrázó az egész, mégis a párbeszédek szellemesek, a két nagyágyú (McGregor és Hawke) pedig parádésan játssza el a karakterét. Valóságnak érződik az egész a maga groteszk mocskával együtt, ami úgy beszippant minket, hogy szinte érezzük a félig kiásott sír nyirkos földjének szagát és halljuk, ahogy a csizmánk alatt megcsikordulnak a sírgödör alján lévő kavicsok. De ugyanilyen életszagú az elhunyt apa dohos, öreg holmikkal és régi emlékekkel teli szobája, vagy a kocsiban ülő két testvér között feszülő ellentét.
Az öreg pocsék apa volt, ez már tulajdonképpen a film címéből is lejön, hisz szívatásból adta ugyanazt a nevet a fiainak - ki tesz ilyet? Kérdezik ők is, mintegy maguktól. Vagy ez felfogható afféle férfias poénnak is? Akárhogy is, rajta kívül ezen senki nem nevetett, a fiai pedig sosem kaptak tőle szeretetet. Akkor miért akarja mégis őket a sírjánál látni? Mire jó ez az út, hova vezet ez a küldetés?
A fiúk úgy vélik, mindketten a káosz szülöttjei - és apjuk végakaratát látva (merthogy nem csak a sírásás az öreg egyetlen fura kívánsága) úgy tűnik, igazuk is van. Az események sötét témákat dolgoznak fel, a néző mégis képes felröhögni a koporsó boltos jeleneten, vagy a hullaházban, mert a testvérek szájába adott párbeszédek kétségtelenül viccesek. García tökéletesen érzi, hogy mikor, mennyit engedhet meg, mi kell ahhoz, hogy a dráma komédiába forduljon át úgy, hogy közben megmaradjon az enyhén nyomasztó, de még épp elviselhető keserédes háttér, ami mindvégig áthatja a történetet. Vannak kifejezetten sokkoló momentumok, de a karakterek reakciói miatt a néző ezeken is felröhög, annyira abszurd és rémes mindaz, amin az elhantolandó öregember miatt a temetés résztvevői keresztülmennek.
A film a poénok és a fájó visszaemlékezés mellett ennek ellenére sokféle mondanivalót rejt magában: megmutatja, hogy egy ember holtában is képes sorsokat egymáshoz kapcsolni, felismeréseket adni a hátramaradottaknak, megbocsátást kicsikarni még azokból is, akik utálták, vagy épp kinyitni szelepeket, amelyek meglehet, életében épp miatta zárultak be. Nagyon sok a személyes, az elgondolkodtató és fájó pillanat, ami azonban sokszor kényszerű, ám mindenképp építő jellegű felismerésekkel jár.
Nem tudom, milyen lett volna ez a film két átlagos színésszel. Valószínűleg átlagos, de az is lehet, hogy unalmas. McGregor és Hawke azonban elképesztő színészi játékot nyújt, a kettejük közötti összhang iszonyú jó. A poénok "ütnek", érezhető, hogy mindketten élvezték ezt az őrült forgatást és a sok fekete humort. A legegyszerűbb jelenet is annyira jó kettejük közt, hogy az ember a képernyőre tapad, holott a poénok is néha csak egyszavasak, olykor egy-egy grimaszban nyilvánulnak meg. A két színész habitusához is remekül illik a két karakter. Kedvenc Obi-Wan Kenobi mesterünk itt is jól öltözött és jó modorú (és imádni való orgánumú), míg Hawke, aki volt már sorozatgyilkos pszichopata is (Életeken át) rendkívül szerethető szakadt, exnarkós, lelki-sérült zenészként.
A mellékszereplő gárda belesimul a történetbe, egy picit fel is dobják az eseményeket. Lucia (Maribel Verdu) az apja élettársát alakítja, aki Raymondra is kiveti a hálóját, míg Ray új barátsága Kierával (Sophie Okonedo), az apja ápolónőjével a férfi egy új arcát mutatja meg a nézőnek. Rendkívül szórakoztató az alkoholista pap (Vondie Curtis-Hall) is, aki egész másképp beszél a hitről és Istenről, mint ahogy azt elvárnánk, de mindez nagyon szépen illeszkedik a film abszurd jeleneteihez. Maga a temetés sem olyan borús, mint amilyet "elvárnánk", pedig abnormális minden résztvevő viselkedése és az öreg végakarata is. De ezáltal a halál sem félelmetes, inkább megmosolyogtató, akárcsak a káosz, amiből született és amiben véget ér ez a történet.
Hogy kinek ajánlom ezt a filmet? A fekete komédiák szerelmeseinek, Ewan McGregor és Ethan Hawke rajongóinak, és mindazoknak, akik szeretnek abszurd poénokon röhögni, nem vágynak feltétlenül akciódús jelenetekre, és szeretnek elgondolkodni a sorson, a halálon, vagy azon, hogy miként képes egy-egy esemény örökre megváltoztatni egy ember életét.