A Netflixre való felkerülése után a streaming szolgáltató Top10-es listáján előkelő helyet foglalt el a 2004-ben készült film, amely Patrick Marber színdarabja alapján készült az író forgatókönyve alapján. A Mike Nichols rendezésében bemutatott történet négy ember erősen hullámzó kapcsolatát követi, akik szerelembe esnek, majd félrelépnek, hazudnak, hazardíroznak és újra hazudnak - ám mindeközben azt várják, hogy a többiek velük őszinték és becsületesek legyenek.
A megcsalás témakörét ezerszer és ezerféleképpen feldolgozták már, de ilyen kínzó részletességgel talán még senki sem akarta megtudni a felszarvazása körülményeit. Marber szkriptje amennyire szellemes (mert a párbeszédei és a karakterei kitűnően sikerültek), annyira nem ad magyarázatot arra, mire jó ez az önkínzás, és miért akarnak a megcsalt felek még több lelki sebet kapni?
A főszereplő Alice (Natalie Portman), a fiatal, naiv, de annál csinosabb pincérnő/sztriptíztáncosnő, aki életében először jár Londonban. Itt botlik bele a nekrológokat író Danbe (Jude Law), akivel őrült szerelembe esnek. De milyen szerelem az, amibe egy harmadik fél is belefér? Mert Dan bizony beleszeret a művészi fotókat készítő Annába (Julia Roberts), akivel viszonyt kezd, noha egyikük sem egyedülálló. Félreértés ne essék, a viszonyt kezdők párjai sem szentek, mindenki megéri a maga pénzét, mégis, a rendezésnek köszönhetően a néző idővel elkezdi sajnálni a kevésbé hazugokat, a kisebb rosszat tevő feleket. Larry (Clive Owen), Anna férje közelről sem makulátlan, mégis dührohamot kap, amikor megtudja, hogy a felesége mit tett a háta mögött.
De ki kérdezi meg egy ilyen helyzetben, hogy a másik férfinak, akivel a neje összefeküdt, milyen ízű az ondója? Milyen pózokban és hol "csinálta meg" az asszonyát? Ki hányszor élvezett el? Ki kérdez ilyet egy szakításkor? És ki az, aki válaszol erre?
A forgatókönyv érdekes párhuzamot von a karakterek szakmája és erkölcsi magatartása között: Anna szebb fotókat készít az emberekről, mint amilyenek valójában, Dan pedig szebb nekrológokat ír a halott hírességekről, mint amilyet valóban megérdemelnének. Dan el is mondja, miért: az eufemizmus ugyanis szerethetőbbé teszi a legrosszabb életű embert is, így tulajdonképpen művészetnek számít bármilyen módon megszépíteni az eredetit.
Dan hazudik a saját érdekében, hogy jobb színben tűnjön fel, ám nem viseli el, ha mások is így viselkednek. Anna férje szexchat-függő és simán kapható egy gyors numerára, de ha a felesége csak meghittebben beszélget mással, idegbajt kap a féltékenységtől. Anna megrója a kapcsolatban élő, vele flörtölő írót, de aztán mégis félrelép. Akkor hogy is van ez? Ebben a filmben a főhőseink jócskán felkavarják az állóvizet, mi pedig nem tudjuk, hogy ennyi bántás, ennyi hazugság, ennyi düh, sértettség és megalázottság után hová fog kifutni ez a történet?
A színészi gárda pazar, nem fogunk csalódni bennük. Voltaképp mind csalfák, de mindannyian másféleképpen, és másként is hazudnak, más kifogásokkal takaróznak. Hogy ki az, aki itt őszintén szeret? Nagy kérdés, amit nem engednek láttatni, csak a film legvégén, és ettől az egész történet meglepően izgalmas lesz. Clive Owen szemmel láthatóan lubickolt az enyhén pszichopata, szexmániás bőrgyógyász karakterében, de Julia Roberts megcsalásos-leleplezéses jelenetei is elképesztően erősek, ahogy Natalie Portman szexklubos incselkedése vagy Jude Law romantikus jelenetei és dühkitörései is, pláne gyors egymásutánban.
A karakterek közötti párbeszédekről muszáj egy kicsit bővebben is írni, annyira könnyedek, szellemesek, eredetiek - és ettől rém dinamikus a film kezdete, kiváltképp az első negyed óra, amikor is megismerjük a szereplőket. Marber, aki korábban stand-upos volt, megmosolyogtató sorokat ad a karakterei szájába, akik ettől rendkívül hamar szerethetőkké és sebezhetőkké válnak előttünk. Négy embert, négy életet, négy évet, négy sorsot látunk ügyesen összevágva, hiszen mindig csak a kezdetet és a véget látjuk - ám ezek mindig összeforrnak valamiféleképpen.
Mind a négy karakter másra használja az igazságot és a hazugságot: Anna a túlélés reményét látja az igazságban, míg Dan szerint a hazugság a világ valutája. Ezzel szemben Larry szerint egy háborúban nincsenek tiszta eszközök (ezért simán lehet hazudni a győzelem érdekében), míg Alice szerint az igazság sérülékennyé tesz, és amúgy sem érdekel senkit, ezért jobb púderezni, amit csak lehet.
A karakterek személyisége rendkívül sokszínű: az idő előrehaladtával mindegyikük megmutatja a többi arcát is, amikről az első jelenetekben nem is gondoljuk, hogy léteznek. A szemüveges, szürke kis író szenvedélyes szeretővé válik, a gyermek küllemű pincérlány parókában terpeszt a sztriptízbárban, a perverznek tűnő orvos mintaférjjé válik, a kimért fotós gátlástalan kapcsolatba kezd a férje háta mögött. Mind a négy színész briliáns alakítást nyújt, a történet pedig, amilyen kusza, olyannyira nézeti magát. A drámai jelenetek nagyot ütnek, de aztán mégis tovább megy a szekér, és teljes mértékben kiszámíthatatlan, hogy végül ki, kivel marad, ki, kit szeret, és akik szétmennek, azok végül miért döntenek így?
Mindenkinek szívből ajánlom ezt a filmet, mert bár megcsalásokkal, hazugságokkal és ocsmány veszekedésekkel van tele, a történet pergő, a forgatókönyv, a rendezés és a színészi játék szuper jó, emiatt pedig az egész rendkívül élvezhető és szórakoztató. Ha 2004 óta még nem fedeztétek volna fel magatoknak, akkor most a Netflixen megtehetitek.