Hirdetés

Kibeszélő: Ha a Netflixen kutatsz, ne a The Quiet Hourt válaszd

|

Idegenek által megszállt terület, egy kietlen házban rejtőzködő testvérpár, fosztogató túlélőbandák. Napi 2 óra az élet - ha túléled.

Hirdetés

A sci-fi rajongók vélhetően boldogan kapnak minden ígéretesnek tűnő trailer után, ami megbújik a Netflix elképesztő nagyságú (és ezért alaposan felhígult) filmajánló palettájának hátsó soraiban. A Quiet Hour egy Angliában játszódó disztópia, ami majdnem tökéletesen indul: a fiatal főhősünk (Dakota Blue Richards) sírt ás. Mi lehetne ennél jobb nyitókép? Üröm az örömben, hogy a saját apját temeti el épp, akiről a későbbiekben kiderül, milyen sokat jelentett neki, de mégis, annyi sincs benne, hogy betekerje egy nyamvadt lepedőbe... Aztán látjuk, hogy a házuk szépen berendezett, a falakon porcelánok és festmények lógnak - mégsem jár az öregnek ennyi tisztelet?

Kibeszélő lévén spoileresen folytatjuk!

Hirdetés

No, de mondjuk azt: a tinilánynak nem állt módjában a halott apját lepedőkbe csomagolni... hisz idegen invázió tarolta le a Földet, az emberiség java kihalt, a túlélők megőrültek vagy a bunkereikben nyomorogva várják a halált. Az idegenek ugyanis járőröznek, így az embereknek mindössze napi 2 órájuk van arra, hogy kimerészkedjenek a rejtekhelyeikről, mert aztán az ufók a magasból porrá égetik őket a lézernyalábjaikkal. Amúgy, ha napi 2 órát mehetnek ki az emberek, miért ez a film címe?

Akárhogy is, főhősünk a szabad órákban kijár a kecskéjével a patakpartra, és a vak öccsével sárgarépákat húz ki a veteményesből. (Szóval erre van idő, de apura meg a lepedőre nincs). És itt akkor rá is térnék a másik főszereplőre, az ufók érkezésétől megvakult fiúra, akit Jack McMullen alakít. Az első pár percben elgondolkozol rajta, vajon tényleg vak? Mert a mozdulatai és a fejtartása alapján nem vagy benne biztos, de aztán kiderül, hogy a srác nem lát - mégis, a film közepétől kezdve számos olyan pillanat akad, amikor telibe a szereplőtársa szemébe néz. Akkor most hogy is van ez? Miért nem figyelt erre valaki?

A történet szerint a farmon rekedt lány vak öccsével együtt küzd a túlélésért, hogy megmentse gazdagságukat az élelmet és menedéket kereső idegenektől a poszt- apokaliptikus világban (amiből semmit sem mutatnak meg a készítők). A film alapötlete jó lenne, ha nem erőltették volna ezt az ufó-vonalat, mivel belőlük annyit látunk mindösszesen, mintha lebegő peonzák jelennének meg néha a horizonton, de azok is olyan olcsó kivitelben, hogy jelzőt sem érdemelnek. A néző azért tovább küzd, reméli, hogy nem csak ennyi lesz, előkerül majd egy-egy "melgibsonos" rém-ufó a kukoricásból, akitől aztán összecsinálhatjuk magunkat. De nem, nem kerül elő. A történet és a házat megtámadó betolakodók perpatvara annyira unalmas és életszerűtlen, hogy ha az ember a film közben összeszerel egy kétajtós IKEA szekrényt csavarkulcs és leírás nélkül, akkor sem marad le semmiről...

Megjelenik egy 27 évesnek kikiáltott srác, akiről azonnal látod, hogy majd' 40 éves (és tényleg), majd a "rosszak", akik be akarnak törni a házba. De akkor miért nem törnek be? Egyszerre támadhatnának, a bentieknek esélyük sem lenne, ó pláne, hogy az ablakokat nyitva (??) tartják. Öten vannak, a testvérek ketten, plusz a leütött menekült. Akkor mire várnak? Fegyvereik vannak, köztük több felnőtt férfi, mégis, kint állnak, néznek a zsalukra, mint Rozi a moziban és nem történik semmi. Miért nem?

Aztán bemegy a nagy melák puskás ember, majdnem megerőszakolja a főszereplőt, de aztán mégsem - majd a nagy trauma után a csaj dugni akar az idegen sráccal, akiben addig nem bízott és megkötözve tartott. Mintha a forgatókönyvíró is unta volna az egész történetet, és csak megnyomta volna a kötelező "megerőszakolt nő", "halott rossz ember" és a "mindjárt támadnak az ufók"-gombokat. De még egyszer megismétlem: nem támadnak. A peonzákat néha meglebegtetik előttünk a filmkészítők, hogy rettenetesen megrémüljünk, de mivel mindig ugyanúgy lebegnek és még a felhők is mindig ugyanúgy állnak, így elég nehéz. Látszik, hogy nem volt pénz CGI-re, de akkor miért kellett erőltetni az idegeneket? Meglehet, erősebb lett volna egy új katonai rend, ami napi 2 órás kijárást engedélyez az uralma alá vont területek lakóinak...

Pedig a színészek jók lennének, a helyszínt is klasszul választották meg, megvan a kellő atmoszféra és a sejtelmesség is, de a lebegő peonzák, az ufó-hiány, a bénán megírt forgatókönyv és a logikátlan események tönkreteszik az amúgy érdekes alapkoncepciót. A karakterek sem lennének rosszak, de unalmasak a történeteik - noha egy bezárt házban dekkoló menekültek iszonyú drámákat mesélhetnének el egymásnak, vagy legalábbis elsüthetnének néhány sötétebb poént. De nem, az ő szájukba semmi izgalmasat nem ad a tollforgató, csak hogy "kérsz-e kávét" és "zárd be az ajtót". Ennél a Vízipók csodapók is izgalmasabb.

A rendező-író Stéphanie Joalland nagyon keveset ad a nézőnek: a "rosszak" tétlenek (töketlenek), a "jók" súlytalanok, a disztópikus világképből annyit látunk, hogy koszos a főszereplőnk körme - erre állandóan ráközelít a kamera, hogyha elsőre nem vettük volna észre, másodszorra mindenképp meglegyen a felismerés - itt vannak az ufók, bezártak a körmösök. De nem mutatja meg, milyen a szomszédos város, milyenek az utak, más házak, hogy és hol rejtőzik a többi ember - mert mindez benne van a csaj koszos körmének metaforikus képében...

A mélypont az olcsóság és a sok-sok hiányosság mellett a kiszámíthatóság: pontosan tudod, ki, hogyan fog meghalni, de az is olyan felszínes, hogy ennél az Izaurán is többet izgultunk, mert ott legalább Leoncio félelmetesen kiabált a bajsza mögül.

A vége a kedvencem: a vak srác azt mondja, öljék meg magukat, mire a nővére minden ellenkezés nélkül bekeveri két bögre tejbe a mérget - mintha csak egy vacsorára tálalt kakaó lenne. Nincs benne semmi megütközés vagy ellenkezés, noha addig fogát összeszorítva védelmezte az életüket. Saját énjét köpi ezzel szembe: eddig kapaszkodott az életébe, most azonban megvonja a vállát: hát jó, akkor nyírjuk ki magunkat! A helyzetük épp olyan, mint korábban - akkor miért nem ment ki szétlövetni magát az idegenekkel?

Ezt láttad már?

Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni.


Aztán a peonzák elmennek, de a filléres CGI-nek köszönhetően ez olybá tűnik, mintha felrobbannának. Ez a film koporsójába vert utolsó szög, ami után mindenki rádöbben: ezalatt az 1 óra 25 perc alatt jobb lett volna egy saját tervezésű madáretetőt építeni, vagy legalábbis egy csésze forró kakaót inni - méreg nélkül.

Összességében nagy lehetőségeket rejtett magában a téma, de az alacsony költségvetés és az ócska forgatókönyv hazavágta az egészet. Aki hasonló zsánerű filmre vágyik, menjen vissza 2002-be, és nézze meg Mel Gibson: Jelek című filmjét, utána egész biztosan nem megy többé kukoricaföldek közelébe... de elégedett lesz a rendezővel és a filmválasztással.

Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.