Az Elizabeth Gillies és Grant Show neve által fémjelzett szappanopera öt éven és 108 epizódon át tartotta lázban a sorozat rajongóit, akik imádtak elmerülni a milliárdos család és ellenségeik életében, és epizódról epizódra nyomon követték az aljas cselszövéseket, árulásokat, a hatalomért folytatott kíméletlen küzdelmet, végignézték megannyi szerelem születését és bukását.
Bár a sorozat soha, egyik évadban sem ült le, Carringtonék további kalandjait mégis elkaszálta a csatorna (The CW). A nézők azonban nem fognak csalódni az utolsó évadban, mert a forgatókönyvírók minden szálat elvarrtak, sőt, kaptunk jó néhány csattanót és egy nagy meglepetést is a fináléra, ami így méltó lezárása lett a show-nak.
Miután a Fallon Unlimited igazgatótanácsának egyik tagja, Ellen (Grace Junot) összeesküvést szőtt Fallon ellen, hogy eltávolítsa őt a vállalat vezérigazgatói posztjáról, ebben az évadban Fallon célja az, hogy hamarosan születendő gyermekének stabil örökséget teremtsen. Ez azonban a sok ellenlábas és családi ármány közepette egyre nehezebbnek tűnik. Persze ezen vélhetően már senki nincs meglepődve, hiszen a Carringtonok egyik legkeményebb "családi karmája" a családi vállalat (és a házasságuk) megtartása. Hogy ez végül kinek sikerül, és kinek nem, ebből az évadból kiderül.
Bár leírhatatlanul sok a csavar és a meglepetés az ötödik évadban, az egyik legszebb fordulat egy nem várt, régi szereplő visszatérése, akit vélhetően már ezer éve (vagyis pontosabban a 2. évad magasságában) elengedtek a nézők. Az ő sorsa, az ő története talán a legmegkapóbb és egyben a legmegrázóbb az összes karakter közül, és gyönyörűen illeszkedik a sorozat utolsó pillanataiba. Az "idegen" egy régi-új szerelmet és saját duettet is kap ebben az évadban.
Fallon és Liam kapcsolata szerintem a 4. évadban sokkal izgalmasabb és érzelmesebb volt, de a babájuk születése tagadhatatlanul újabb mérföldkövet jelent a pár életében. Ami nem tetszett: a béranya vajúdása közben a készítők Liam szájába egy olyan mondatot adtak, ami egyáltalán nem illett hozzá és a karakteréhez.(Ezt hívják karaktergyilkosságnak.) Nem ilyennek ismertük és szerettük meg az ő karakterét, ez a kijózanító vallomás nem tudom, mire volt jó - ráadásul egyáltalán nem illett a vajúdós jelenethez (sem a sorozathoz).
Ami érdekes volt ebben az évadban: Adamról a felbukkanása óta tudtuk, hogy pszichopata, aljassága és beteg gondolkodásmódja minden epizódban hátborzongató volt. A néző végig úgy érezte, előbb-utóbb rájár a rúd Adamre, nem úszhatja meg a sok szemétséget, amit a múltban maga mögött elsikált, erre a fináléban tönkretéve a sorsszerű meglakolást, Grimm mesébe illő véget írtak neki a készítők, amibe még egy csipetnyi humort is csempésztek - ez egyáltalán nem passzolt az ő végzetéhez. A másik ilyen karakter Kirby, aki több férfiba is halálosan szerelmes volt, most azonban rájött, hogy ő "más". Ez így nem életszerű, az előző évadokban teret kellett volna, hogy engedjenek neki a készítők a "másik" vonalon is, így logikus lett volna a választása, így azonban erőltetett érzést keltett ez a vonal és a befejezés.
Nehéz spoilermentesen írni a sok-sok fordulatról, így inkább a legjobb szereplőkre térnék ki, akik ebben az évadban is brillíroztak, és akik azt hiszem, talán emiatt fognak a legjobban hiányozni a rajongóknak. Fallon, ahogy mosolyogva szórja a gúny-bonbonjait, vagy Blake, aki úgy gázol át másokon, mint anno Jockey Ewing a Dallasban. Mindketten önzőek és arrogánsak, mégis szeretjük őket és lenyűgözve nézzük a csatározásaikat.
Sam a számomra legszórakoztatóbb és legszerethetőbb karakter, aki a legkomolyabb fejlődésen ment keresztül az évek során. A szállodája különleges, akárcsak az ő személyisége, amely ezt az évadot is sokkal izgalmasabbá és szerethetőbbé tette. Az Anderssel való kapcsolata és az "öreggel kapcsolatos" utolsó flashback az egyik legszebb momentum a sorozatban.
Az Appalache-hegységben folytatott mentőakció szintén izgalmas vonal, ami nem várt meglepetésekkel kecsegtet, hiszen eddig Alexis mindig úgy volt ábrázolva, mint aki képtelen a hűségre, de Blake is ragaszkodóbbnak tűnik ebben az évadban, noha a Cristallal való házasságáért már a 4. évadban sem adtunk volna egy lyukas garast sem.
A finálé legszebb dala egy duett formájában hangzik el Fallon és "az idegen" jóvoltából, akik együtt éneklik el Johnny Mathis "The Twelfth of Never" című dalát. Ha pedig ez a zenei betét nem lenne elég érzelmes, a sorozat zárójelenetében a teljes szereplőgárda összejön egy csoportképre Culhane és Nina esküvője után, ezzel búcsúznak el a nézőktől.
Dinasztiák-rajongóknak kötelező ez a sorozat, de azoknak is érdemes belevágni az első évadba, akik szeretik a milliárdos családok és ellenségeik életéről szóló történeteket, amikben sok az ármánykodás, a szerelem, a bonyodalmak és a botrányok. Unatkozni nem fognak, az biztos, és jó eséllyel örökre megkedvelik a szarkeverő, de nagyon is szerethető Carringtonokat.