Az év végén sokszor még azok is szívesen néznek karácsonyi filmeket, akik egyébként nem különösebben nyitottak az ünnepi hangulatú, romantikus vagy érzelmes sorozatokra. A Netflix tízes toplistájának egyik előkelő helyét is elfoglaló új minisorozat, a Karácsonyi vihar giccsmentesen teremti meg körülöttünk a meghitt, hólepte, begubózós légkört, amiben jólesik meginni egy forró, fahéjas habos kávét vagy egy bögre forralt bort.
A történet főhősei az oslói reptéren ragadt utasok, akik az erős havazás miatt nem utazhatnak haza karácsonykor, hiszen törölték a járataikat.
Lassan ismerjük meg őket: Arthur Berget, a neves zongoraművészt (Dennis Storhøi), akinek karrierje egy balul elsült koncert miatt leáldozóban van, Ronját, a női papot (Maibritt Saerens), aki minden energiáját a bajba jutottaknak szenteli, Idát (Ida Elise Broch), a hisztis popsztárt, aki allűrjeivel és idegbajával mindenkit kikészít, egy fiát szemműtétre kísérő anyát, a szülővárosába tartó pilótát (Ravdeep Singh Bajwa) és a vele egy asztalhoz keveredő romantikus szingli lányt, Dianát (Hanna Ardéhn), az itt találkozó szeretőket, a cuki kislányt, akinek a szülei veszekedésétől zengenek a folyosók, Mariust, a szentimentális csapost (Jon Øigarden) és Henriket (Valter Skarsgård), az egyedülálló poggyászkezelőt, aki egy elveszett kiskutyát talál a csomagok között.
Akadnak még más szereplők is, de leírva túl sok lenne a sok karakter, ám a sorozat előrehaladtával szép lassan elkezdenek összefonódni a szálak, miközben akárcsak az Agatha Christie regényekben, megtudjuk, ki honnan jött, hová tart - nemcsak pillanatnyilag, a hóviharban elakadva, hanem az életútja tekintetében is. Ez egy nagyon szép párhuzam, ami érdekessé teszi az amúgy lassan lüktető cselekményt.
A különféle sors-ábrázolások között akadnak érdekesebbek és unalmasabbak. A házastársaikat csaló és a reptéren szexelő szeretők jellemfejlődése például igencsak figyelemreméltó, hiszen karácsonykor az egyikük rádöbben, nem biztos, hogy helyes, amit tesz - vagy épp ellenkezőleg? Aztán ott van az adoptált tinilány, aki a nagyvilágban az apját keresi, akit sosem látott, de akiről tudja, hogyan hívják. De mégis, mit mond majd neki karácsonykor? És milyen ajándékot adjon neki, hisz nem is ismeri? És mihez kezdjen a "hivatásos" Mikulás a reptéren elé járuló kisgyerekekkel, akik mindannyian új iPhone-t kérnek tőle, no és márkás Chanel retikülöket? A demens nagypapa, aki a nevét sem tudja, a veszekedő szülei elől elmenekülő kislánnyal ért csak szót, míg az undok üzletasszony egy nyers taxissal akarja elvitetni magát az egyre erősödő hóviharban. A színes történetek egyre érdekesebben közelednek egymáshoz, mi pedig ámulva nézzük, hogyan áll össze a teljes nagy egész, akárcsak a skandináv mitológia sorsfonó nornáinak szövőszékében az emberi életutakból szőtt égi szőttes.
Az egyik légszívmelengetőbb történet Henriké (Valter Skarsgård), a magányos poggyászkezelőé, aki egy didergő kiskutyát talál egy hordozó ketrecben. Kiveszi onnan, noha a szabályzat tiltja, de az állatvédők csak napok múlva jönnek, ő pedig nem bírja nézni, hogy szegény kutya éhes, szomjas, fázik és szemmel láthatóan fél ott bezárva. Valter imádnivalóan alakítja a karakterét, bár a neves Skarsgård-família fiatal színészétől végül is ez egyáltalán nem meglepő, mégis az ő játéka sokat hozzáad ehhez a vonalhoz és még léleksimogatóbbá teszi a sorozatot.
A másik kedvenc történetem az undok pilóta (Ravdeep Singh Bajwa) és az álmodozó lelkű, romantikus Diana (Hanna Ardéhn) megismerkedése. Ők ketten tűz és víz: a pilóta a repteret csupán egy munkahelynek látja, hisz szerinte, ha egy repteret láttál, láttad az összeset, míg a lány úgy véli, egy reptér a sorsok találkozóhelye, a repülő pedig az a varázsszőnyeg, amely elrepíti az embereket az álmaikhoz. Jobban nem is különbözhetnének, így meglehetősen zötyögősen/gorombán alakul az első beszélgetésük, de aztán az események és az idő előrehaladtával úgy tűnik, nem véletlenül találkoztak ők sem...
Az első epizódnál úgy gondoltam, túl sok ennyi történetet rázúdítani a nézőkre, de a játékidőt patikamérlegen mérték ki a készítők, így senkiből sem kapunk túl sokat vagy túl keveset, a történet szépen, dinamikusan előre megy. Mindenki változni kezd a nem várt "vesztegzár" hatására, megmutatkozik, hogy ki milyen ember valójában, az álarca mögött. A karakterek hétköznapiak, akár a mi ismerőseink is lehetnének. A személyiségük összetett, abszolút kijönnek az egyre növekvő nyomás alatt a magasságok és a mélységek. Érdekes módon a rideg és személytelen reptéri környezet és az odakint kavargó hóvihar ellenére megvan a karácsonyi hangulat is, hiszen odabent ünnepi fények csillognak és karácsonyfák, a hangszórókból a megszokott slágerek szólnak és mindent betölt a forró kakaó és az édes sütemények varázslatos illata.
Részről-részre egyre mélyebbre merülünk a főhősök sorsában. Már mindenkiről mindent tudunk, csak azt nem látjuk még, hogy szabadulnak ki innnen? Milyen hatással lesz az életükre nézve az, hogy egyikük nem jut el a koncertjére, a másikuk a műtétjére, a harmadikuk a családjához, a negyedikük a megbeszélésére? Vajon egyetlen nap is képes megváltoztatni egy ember sorsát? A sorozat szerint igen, méghozzá nem is kicsit.
Tíz különböző történetet nézünk végig a hat epizód alatt, amelyek azonban kellőképpen rövidek (40 percesek) ahhoz, hogy egy szusszra "lenyomjuk" őket azon szurkolva, hogy kedvenceink életútja végül a drámai kezdet ellenére jól alakuljon. A színészek remek munkát végeztek, a rendezés (Per-Olav Sørensen) is nagyon szerethető. A háromfős forgatókönyvíró-csapat (Lars Saabye Christensen, Jan Trygve Røyneland és a rendező író: Per-Olav Sørensen) gondoskodott arról, hogy minden történet egyedi legyen és az események soha, egy pillanatra se üljenek le.
A minisorozat nagyon is nézeti magát, annak ellenére, hogy nem a megszokott amerikai recept alapján készül. Itt vannak veszteségek, vannak megbánt, elbaltázott döntések, mégis megkapjuk a feloldozást, a karácsony üzenetét és azt a hangulatot, amiért leültünk a képernyő elé, hogy az ünnepek alatt kikapcsolódjunk. A romantikus filmek kedvelőinek tetszeni fog, de azoknak is, akik kedvelik a karácsonyi történeteket, és szeretnek elgondolkodni a "Mi lett volna, ha..." - kezdetű kérdéseken.