Az irigy és fanyalgó felhangok ellenére nagyon vártam ezt a filmet. Hogy miért? Mert a magyarok közt mindig is voltak kitűnő sportolók, világklasszis úszók. De olyan, aki ilyen messzire jutott, és önmaga brandjévé vált, csak egyetlen egy. Kíváncsi voltam hát, honnan indult, milyen családi támogatást kapott, miből merítette az akaraterejét és a hitét? Hogyan változott meg az évek alatt a gondolkodásmódja, és miben más ő, mint a többi magyar úszó?
A moziterem előtt megdöbbentő módon rajtunk kívül csak egyetlen pár állt, ez később sem változott, a nézőtér ürességtől kongott. A film első pár perce sokkolóan rossz volt. A férjemmel egymásra néztünk. Mi ez? Csak nem lesz ilyen az egész?
A történet Katinkával indul. Látjuk, hogy hajnalban, 3 óra 28-kor kel, álmosan, de mosolyogva tesz-vesz a konyhában, majd felkapja az edzőcuccát és a még éjjeli sötétben az uszodába megy az autójával, aztán nem sokkal később már egy idős bácsival beszélget. De kivel? Az egykori edzőjével? Vagy ő valami helyi lakos? Rokon? Nagypapa? Vagy ő kezeli a hajókat? Aztán kiírták, hogy ő Bakos László, a nagypapa, Katinka első edzője, de addigra nagyjából mi is rájövünk. Aztán beszélni kezd Gelencsér Máté, Katinka párja - a hangja alatt egy társaságot látunk. Nem látjuk az arcát, és a nevét is csak a mondandója végén írják ki. Aki nem jártas a médiában, fogalma sem lehet arról, kit és mit lát. Aztán előkerült egy volt iskolatárs a régi bajai suliban és egy semmitmondó, sehová sem vezető beszélgetés, majd egy hasonlóan súlytalan chatelés egy svéd sportolóval a covid kapcsán (amiről felvillanó híreket látunk).
Csak néztem. Miért így kellett ezt felvenni? Komoly csalódottságot éreztem. Az első 15 percben arra gondoltam, nem volt forgatókönyvíró? Vagy a vágó nem értette a koncepciót? Vagy nem volt koncepció, mondván, ezt a történetet az élet írta és úgy gondolták, hogy a látottak majd spontán érzetet keltenek a nézőben? Leforrázva vártam, mi lesz ebből a zagyvaságból, mert úgy éreztem, ez a téma és Katinka ennél sokkal, de sokkal többet érdemelt volna.
Aztán felbukkant egy videó, amelyen Katinka még egész pici, egy igazi cuki, szöszi, imádnivaló kislány, aki az apukájával játszik a parton. És ettől kezdve elindult az "igazi" történet, ami ettől kezdve hibátlan volt - bár az események súlyozásán lehetett volna még mit csiszolni.
Köbli Norbert, a forgatókönyvíró az első negyedórát leszámítva nagyon jól összerakta a történetet, Pálinkás Norbert rendezése pedig kifogástalan - bár utólag sem értem, miért nem szólt bele a vágószobában, hogy a film elejét nem így kéne összerakni és a feliratokra ennél sokkal jobban oda kellett volna figyelni. Narrátorként is epikusabb lett volna egy gyakorlott színésznőt alkalmazni, aki Katinkáról E/3-ban beszélt volna, de ezt végül elfeledtetik az emberrel a szépen felvett jelenetek.
Nagy András, a vezető operatőr lenyűgöző munkát végzett. Az úszásról készített lassított felvételek, a fény és a víz játéka, a győzelem és a veszteség pillanatainak megörökítése torokszorítóan szépek. Gyönyörűek az időtlen vízcseppek, a uszoda visszhangjának tompa zaja a víz alól, és az aláfestő zenék. Az első ilyen képsorokat látva nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ez egy profi csapat, ami profi munkát végzett.
Katinkáról valószínűleg mindannyian tudtuk, hogy keményen megdolgozott az elképesztő eredményeiért és a jelenlegi üzleti sikereiért (Iron Swim Kft.), mégis látni, ahogy mindenről lemondva az egész életét gyakorlatilag hajnali keléssel és mindhalálig tartó, kőkemény edzéssel töltötte, az ember (ha eddig nem tette volna), elkezdi csodálni ezt a fiatal kislányt, akinek egyébként is elragadó a személyisége.
A filmre kapott NFI-támogatáson lehet csámcsogni, de nem érdemes. Egy ilyen volumenű, ilyen horderejű film, egy ilyen nagy (utaztatott) stáb, a majd' 60 helyszín, a 23 külföldi város (Los Angelestől Tokión át Tenerife-ig), a rengeteg interjú és a lélegzetelállító operatőri munka iszonyú sok pénzbe kerül. De sajnos a magyarok nem szeretnek a lényegre fókuszálni, mert könnyebb elviselni a saját életük kudarcait, ha közben másokra mutogathatnak mondván, az mennyit hibázott. Katinka is kapott már a neten hideget-meleget, pedig akik megszólták, valószínűleg a töredékét sem lennének képesek végigcsinálni annak a küzdelemnek, amit ő az asztalra letett.
Amíg nem láttam ezt a filmet, azt gondoltam, hogy a háromszoros olimpiai, huszonhatszoros világ- és harmincnégyszeres Európa-bajnok magyar úszónő a versenyszellemét, a cél- és sikerorientáltságát az exférjétől, Shane Tusuptól tanulta, hiszen Amerikában ezt a gyerekek az anyatejjel szívják magukba, ám meg kellett lepődnöm. Mert bár Shane valóban nagyon keményen "összerakta" Katinka versenyzői egóját és elhitette vele, hogy mindent, de tényleg mindent elérhet a világon (ahogy el is ért), a kis magyar úszónőnk valójában a családjából hozta a gondolkodásmódját. A nagypapája és az apja tanította meg arra, hogy egy versenysportolónál nincs olyan, hogy "nincs kedve" edzeni menni, vagy "nincs kedve felkelni", de ezt hallotta kosaras fivéreitől és édesanyjától is. Egy versenysportoló nem ehet kedve szerint és nem mehet bulizni, ha másnap edzés van. Nem pihenhet, nem élhet kedve szerint és nem tévesztheti el a célt a szeme elől egy pillanatra sem.
Katinka gyakorlatilag a medencében "nőtt fel" az edző nagypapája mellett, aki a film legimádnivalóbb szereplője, és aki a mai napig képes objektíven látni őt. Katinka kétéves sem volt, amikor már úszni tudott, négyévesen pillangózott, és minden idejét a vízben töltötte. Talán nem is volt előtte sohasem más út, minthogy úszó legyen, és megmutassa a világnak, hogy ő más, mint a többiek.
Ismerve Katinka élettörténetét, egy picit tartottam attól, hogy Shane nem, vagy csak érintőlegesen fog szerepelni a filmben, mert az fakóbbá tette volna ezt az életrajzi filmet. Ők, ketten sok-sok éven át egyek voltak, együtt építették fel az Iron Lady-brandet, együtt mentek tűzön-vízen át a győzelem felé. Shane-t nem lehetett kihagyni ebből a történetből, még akkor sem, ha annak idején meglehetősen botrányosan zajlott a válásuk. Szerencsére ezt a készítők is figyelembe vették, és a kettejük közös korszaka kellő idejű műsorpercet kapott - bár azt hiszem, az emberek sokkal inkább kíváncsiak lettek volna a Shane-nel töltött munkára és sikerekre, mint Máté, a jelenlegi társ megszólalásaira, így a mérleg nyelve dőlhetett volna még egy picit Shane felé, aki érthető okokból csak archív felvételeken tűnt fel, a film készítésekor azonban nem nyilatkozott. Katinka nagyon szépen és őszintén beszélt a kapcsolatukról, a közös munkáról és a szakításról is, amelyből nyilvánvalóvá vált, Shane sportolónak és nem nőnek tekintette őt, házasságuk inkább volt mester és tanítványa kapcsolat, mintsem az a fajta szerelem, amit Katinka ma már a vőlegényétől kap meg.
Katinka lelki evolúciója borzongató élmény, hisz láthatjuk, hogyan nyilatkozik félszeg, mosolygós kislányként az első érmeiről, és láthatjuk az arcán, mit él meg az első kudarcok után. Végignézhetjük a versenyeit, amelyeken a tét egyre nagyobb, a mezőny pedig egyre kíméletlenebb - ő pedig egyre keményebb, szorgalmasabb és céltudatosabb lesz. Bár mindannyian ismerjük az eredményeit, mégis, újra végignézni a küzdelmét és szorítani a győzelemért, felér egy-egy komolyabb adrenalin-fröccsel, a vágásoknak és a hangeffekteknek köszönhetően pedig igazán szívszorítóvá válnak mind az örömteli, mind a szomorú pillanatok. Mert azokból is akad, mind Katinka magánéletében, mind a sportkarrierjében. Ezzel együtt megkapó látni, hogy Katinka ízig-vérig sportember, aki a fizikai és mentális kimerültség határait súrolva, a legnagyobb csapások közepette is feláll, és folytatja az útját. Nem siránkozik, nem sajnálja magát, inkább végiggondolja: mit csináltam helytelenül, merre menjek tovább?
A történet szépen eljut a végkifejletbe, mi pedig megértjük, amit eddig a média fals cikkeiből nem igazán lehetett összerakni. Megértjük, hogyan és miért jutott el idáig Katinka, és jó szívvel kívánunk neki egy csodaszép új életet, amiben végre önmaga lehet és amelyben megélheti a nőiség minden aspektusát és a család semmihez sem fogható fontosságát. Ez a film kitűnő kikapcsolódást nyújt mindazoknak, akik szeretik az olyan történeteket, amelyek motiválnak és kellő izgalmat nyújtanak. Katinka életútja fantasztikus, a gondolkodásmódját pedig tanítani kellene - nagyjából mindenkinek.