A Netflix új francia sorozata, a Lea 7 élete ínyenc csemege a spiritualitást kedvelő, a lélekvándorlásra nyitott nézők számára - de azoknak is, akik unják a klisékkel és ócska dialógusokkal teli, semmitmondó tinifilmeket. Mert bár ez a készítőgárda is fiatal színészekkel dolgozik, de örömteli módon itt mindenki tud játszani - nem is akárhogyan.
A napjainkban játszódó történet főszereplője a boglyas hajú, Lea (Raika Hazanavicius), aki igazi partiarc: tolja magába a piát és a drogot, nem törődve a következményekkel, ami tekintve, hogy a buli egy völgyben, a hegyek közt került megrendezésre, különösen veszélyes lehet. De ő már nincs abban az állapotban, hogy felmérje ezt, hiszen a cucc beütött, ő pedig egész más dimenziókban jár már, legalábbis lelkileg. Még több drogot akar, vagy kiiktatni magát? Maga sem tudja, csak azt, hogy rosszul érzi magát és valamit tennie kéne, hogy ez elmúljon. De nem tud ezen tovább töprengeni, mert szó szerint egy csontvázba botlik.
A rendőrségen gyanakodva nézik a lányt, aki hol zavarosan, hol már-már tisztán mondja el, hogy került elő a karkötős hulla, aki jó rég feküdhet már a kiszáradt folyó medrében, karkötős csuklóját az égnek emelve. Sejtik, hogy Lea drogozott, de azt nem, hogy itt nem ér véget a lány ámokfutása. Ő ugyanis, amint hazaér és rongycsomóként az ágyába dől, mély álomba merül, amely során a lelke egy másik életbe utazik. Nem is akárkiébe: azé a fiatal srácéba, akinek a csontvázát megtalálta. Lea pánikba esik, amikor a tükörbe nézve rádöbben, nem a saját testében van, hát még akkor, amikor felismeri Ismaelt (Khalil Ben Gharbia). Az idegen testben való létezés sokkolja, de egyben izgalommal is tölti el, hisz soha nem is sejtette, milyen lehet a másik nem tagjaként létezni. Ez már rögtön a reggeli ébredést követő zuhanynál kiderül, ahol Lea életében először "saját" merevedést él át. A színészi játékot dicséri, hogy tökéletesen látható, mikor szerepel a valódi Ismael és mikor Lea - és ez teljességgel igaz a lány következő 6 életére is, merthogy a csavar megismétlődik. A lány minden ezt követő éjjel valaki más testében ébred fel a múltban, Ismael környezetében.
Lea hamar rájön, hogy ez egyfajta ajándék az univerzumtól, vagy a halott Ismaeltől, aki talán így kér segítséget tőle, de az is lehet, hogy az egész még mindig a sok tudatmódosító szer hatása. Lea maga sem tudja, csak azt, hogy elképesztő élmény találkozni napközben a saját szüleivel, majd éjjel azok fiatalkori, diák-másával, és látni, milyen menő rockzenészek voltak, és miként éltek, gondolkodtak, és álmodoztak a jövőjükről. A legmegdöbbentőbb momentum azonban az, hogy ők és Ismael ismerték egymást, mégis a jelenben a szülők úgy tesznek, mintha csak szegről-végről hallottak volna annak idején a srácról, aki után egyébiránt 30 éve nyomoz sikertelenül a rendőrség.
Lea természetesen nem mondhatja el a rendőrségnek, miért tud éjszakáról-éjszakára egyre többet a 30 éve történt eseményekről - amelyek sajnálatos módon egyre közelebb érnek Ismael halálának éjjeléhez, azt azonban már mindenki tudja, hogy a srác gyilkosság áldozata lett. Hogy ki volt a tettes? A lista hosszú, bárki lehetett, hiszen Ismael rebellis, nagyszájú, tehetséges zenész volt, akire sokan irigykedtek és akit sokan fenyegettek, hogy egy nap megölik. Mindenki gyanús, még Lea szülei is. De ennyire félreismerte volna őket? És mi van a barátokkal? Akik egyszer jó fejnek, máskor meg indulatos vidéki surmóknak tűnnek? Mi van a szerelmekkel és az idősebb szeretőkkel? A haragos ellenlábasokkal, a csalódott szülőkkel? Kinek volt valós indítéka megölni egy tinédzser srácot, aki előtt ott állt még az egész élet?
Charlotte Sanson forgatókönyve és Julien Despaux rendezése zseniális, remekül áll össze a történet, akár egy titokzatos mozaik: egyre többet tudunk, mégis egyre kevésbé vagyunk képesek fókuszban tartani a gyanúsítottakat. Már mindenki gyanús, mindenkinek találunk indokot, ha úgy akarjuk. De valójában inkább már változtatnánk a múlton, még akkor is, ha tudjuk, akárcsak Lea, hogy egyetlen rezdülés is komoly cunamit okozhat a jövőben. A dolgok azonban változnak, hiszen a 7 szereplő bőrébe egy-egy napra éjjelente Lea bújik bele, és ő a saját 2022-es fejével dönt, nem úgy, mint ahogy a 30 évvel ezelőtt élő fiatalok döntöttek volna. Ennek hatására ahogy felébred, látja, miként változik meg napról-napra körülötte az élet. Titkát egyedül kerekesszékes barátnője (Maira Schmitt) ismeri, aki annak ellenére hisz neki, hogy minden szava őrültségnek hat...
A sorozat rém izgalmas, egy pillanatra sem ül le. A színészek elképesztően jók, és mindannyian tökéletesen alakítják a "megszállás" okozta Leás énjüket. Ritka ilyen jó színészi játékot látni, és ilyen kiszámíthatatlan történetet. Ha kötekedni akarnék (de nem akarok), legfeljebb a díszletekbe tudnék belekötni: a 90 években nem nézett ki minden tini csövesnek és nem csak romos hidak alatt tudtak bulizni - lehet, hogy a kellékes a netről informálódott, és ez jött le neki, kissé torz tükörrel, bár a zenék jók és az amatőr együttes próbái is igazán szórakoztatóak.
Lea a testcseréknek köszönhetően kipróbálja, milyen lánnyal és fiúval is szexelni, milyen a saját szülei és azok barátai, ellenségei szemével látni a világot, milyen a saját fiatal nagyszüleivel találkozni és látni, hogy mi miért lett olyan az életében, amilyen.
A cselekmény szövevényes, és az a legszebb a felépítésében, hogy a légtenyérbemászóbb, legirritálóbb karakterek sorsát is megismertetik velünk Lea lelkén keresztül, ám attól kezdve már nem látjuk őket olyan gőgös, öntelt, agyatlan barmoknak - hisz mindannyiuknak megvan a maga fájó személyes tragédiája, mindnek megvan a maga eltitkolt szégyene és fájdalma, ami miatt a külvilág előtt nagypofájú bunkóként tetszelegnek. Ugyanakkor egyre több részlet derül ki a gyilkosságról, amelynek Lea most már nem csak a végére akar járni, de legbelül úgy tűnik, eldöntötte, bármi áron, de megakadályozza azt. De meg lehet-e akadályozni mindazt, ami már 30 évvel korábban megtörtént? Vagy mindez csak egy alternatív valóság egy álomba ágyazva?
Lea nem nyomozó, így hiába próbálja ügyesen mozgatni a szálakat, sokszor hibázik, és minden egyes hibája elmozdítja a sorsfonalakat az eredeti helyükről. A lány sokat tanul a testcserékből - mintha minden alkalommal egy egész életet élne meg -, és sokat tanul arról, milyen képmutatók és őszintétlenek az emberek, beleértve a saját szüleit is. De hogy is mondhatná el mindezt nekik?
A sorozat nagyon nézeti magát, ráadásul hiába hisszük azt, hogy végre nyomon vagyunk, meg sem közelítjük a valóságot. Kapunk több kisebb-nagyobb szerelmi vonalat, heves tiniszexet, sok-sok poént, drámát és erőszakot, patikamérlegen gondosan kimérve - de talán a színes forgatókönyvön túl ez is az, ami megadja a sorozat valódi savát-borsát. Akárhogy is, a Lea 7 élete végre egy igazán egyedülálló történet, amit érdemes megnézni és amin érdemes utána eltöprengeni.