Nos, a Netflix újra és újra meglep minket. Ezúttal egy egyedülálló akciófilmmel, ami ráadásul igencsak merész forgatókönyvre és szereposztásra épült. Hogy miért? Mert az ilyen jellegű filmek főszerepét mindig férfiak játsszák, nem nők, az ügyeletes "nehézfiút" pedig talán még sosem játszotta el egy 62 éves nő. Ezidáig.
A történet főszereplője Lou Adell (Allison Janney), a magányos nő, aki az 1980-as években a Csendes-óceán északnyugati részének egy távoli vidékén él. A film sötét képsorokkal indul: Lou a sötétben vadászik. Iszonyú férfias: nem csak a külleme, de a habitusa is - tökéletesen hozza az erdőben élő, kőkemény, csak magára számító remetét. Ha nem látnánk az arcát, azt mondanánk: a főhősünk egész biztosan férfi.
Lou megöl egy szarvast, majd komor arccal, keményfiús mozdulatokkal hazavonszolja. Eztán elmegy a bankba, ahol kiveszi az összes pénzét, majd egy titokzatos levelet ír valakinek, amelyben ráhagyja a házát. Iszik egy korty bourbont, majd leül odakint a ház odalában, és a viharos esőben, a mennydörgések közepette, az álla alá támasztott vadászpuskával készen áll arra, hogy fejbe lője magát. Az ujja már a ravaszon, ám abban a pillanatban beront Hannah (Jurnee Smollett) a közelben lakást bérlő fiatal nő az ajtaján. Ömlik róla az esővíz, odakint már-már apokaliptikus vihar tombol. Lou alig érti, mit ordít a nő, aki kétségbeesésében már zokog: elrabolták a kislányát, és mivel nem működik a kocsija, se a telefon, és a közelben nincs senki, az erdei remete az egyetlen reménye.
És akkor megkezdődik a hajsza. A fiatal nő, Hannah pontosan tudja, hogy ki vitte el a lányát: úgy gondolja, a kicsi az ex-férjénél, Phillipnél van (Logan Marshall-Green), akivel nem a legszebb módon váltak el és akiről eddig úgy vélte, már nem is él. A férfi korábban a különleges erők katonája volt, így nem egy átlagemberrel, hanem egy igazán kemény fickóval állnak szemben, aki ráadásul a katonatársaival jött el a kislányért.
Lou nagyon különleges karakter. Az öltözéke olyan, mint Indiana Jones-nak, a temperamentuma és a gondolkodásmódja, mint John J. Rambonak, amikor pedig verekedni kezd a nehézfiúkkal, a fiatal Jason Bourne-t látjuk benne. Egy a bökkenő. Lou egy 62 éves nő, de az ősz haja miatt 70-nek néz ki. Az ember emiatt hitetlenkedve nézi, ahogy a vékony nyugdíjas-korú nő szétveri az izmos, fiatal, 30-as kommandós férfiakat (pláne úgy, hogy nyitott tenyérrel üti meg a katonát...) Mert ha egy ennyi éves nőt felrúgnak vagy falhoz vágnak, az általában combnyaktörést kap és amúgy sem tud felállni. De Lou - akárcsak Rambo - elpusztíthatatlan. Talán túlságosan is az. Fura nézni ezt, az ember érti is a koncepciót, hogy a készítők valami nagyon nem szokványosat akartak letenni az asztalra, de biztos ez lenne az?
Allison Janney egyébként tökéletesen hozza a keményfiút, ráadásul idővel kiderül az is, hogy rejtélyes múltjából fakadóan ilyen "badass", és ezért tud ilyen jól harcolni. Mégis, látva a sok akciót és a legyőzött férfiakat, akiket a "mama" intéz el, hiteltelenné válik a történet. Mert tudjuk és értjük, milyen kiképzést kapott, de azóta eltelt 40 év... Még ha legalább vámpír lenne, vagy mutáns, vagy a filmnek lenne valamiféle misztikus vonala, elhihetnénk, hogy Lou mindenkinél tökösebb és erősebb maradt idős korára is, így viszont ez a tény erősen kizökkent minket a történetből.
A forgatókönyv nincs túlbonyolítva: Lou és a szomszédasszony az elrabolt kislány után indulnak és addig meg nem állnak, amíg vissza nem szerezték a gyereket. A Vee-t alakító Ridley Asha Bateman gyönyörű és igen tehetséges, de a kislány édesanyját megformáló Jurnee Smollett, vagy a mellékszerepekben feltűnő Logan Marshall-Green és Matt Craven is remek színészi játékkal örvendeztetnek meg minket.
Az események szinte végig sötétben, esőben, és erdei helyszíneken játszódnak, ezért még inkább Rambo-utóérzésünk lehet a sok akció közepette, de a film hangulatára nagyon keményen rányomja a bélyegét az, hogy a főhősünk egy nagymama. Ezzel együtt izgalmasak a jelenetek, lüktető a történet, vannak jó fordulatok - és egy elég suta vég, ami szerintem senkinek sem fog tetszeni.
A rendezés egyébként tökéletes, Anna Foerster (az Outlander és a Westworld alkotója) pontosan tudja, hogyan kell akciófilmhez méltó sötét, borongós hangulatot teremteni, és hogyan kell a vadonban játszódó jeleneteket úgy felvenni, hogy a nézők lélegzetvisszafojtva tapadjanak a képernyőre. Mégis, meg merem kockáztatni, hogy ha a főszerepet mondjuk Tom Hardy játssza és nem egy nagymama, ez egy erős film lehetett volna.
Hogy kinek ajánlom a Lou-t? Nem is tudom. Akik szeretik a rendkívüli filmeket és a fura főhősöket. Akik kedvelik az erős női karaktereket és a női akciófilmeket. Akik valami mást akarnak nézni, mint amit megszoktak, és nem bánják, ha abszurd jeleneteket kapnak.