A Pixar-filmek készítőire eddig nem volt jellemző, hogy klasszikus mese-fronton igazán drámai történetekhez nyúltak volna, ám ezúttal páran közülük (például John Lasseter producer és Kiel Murray forgatókönyvíró) az Apple TV-vel együttműködve egy nehezebb témával is foglalkoztak. A Peggy Holmes rendezésében debütáló "Luck" (Szerencse) főhőse ugyanis egy napjainkban élő árva kislány, aki már tulajdonképpen nem is olyan kicsi. Sam (Eva Noblezada) ugyanis épp betölti a 18. évét, így hát mennie kell az árvaházból - ki, a nagyvilágba. A mai (rendezett családban élő) tinik valószínűleg ujjonganának egy ilyen lehetőségtől, de egy árva lány számára, akinek sosem volt biztos fedél a feje felett, és sosem volt stabil családja, nos, ez maga a nagybetűs rettenet.
Sok árva mesehőst láttunk már, de így, ilyen fájdalmasan, mégis szép érzelmekkel tarkítva ritkán indulnak mesefilmek. A karakterek nagyon szépen kidolgozottak mind jellemüket, mind küllemüket tekintve. Még arra is ügyeltek a készítők, hogy a főhős kislány olyan legyen, mint a legcsinosabb tinik az instán: baba arcú, szép, telt ajkú, vastag szemöldökű, őzike szemű, és a trendeknek megfelelően (bár szerény változatban) skinny farmert és crop topokat visel. Sam érzékeny, empatikus, kissé talán melankolikus kislány. Nem is csoda, hiszen a röviden felvillanó flashbackeknek köszönhetően hamarosan megtudjuk, milyen volt az élete attól kezdve, hogy az árvaházba került. Ennek ellenére Sam tyúkanyóként gondozza a többi kicsit, és anyjuk helyett anyjukként (vagy nővérükként) bánik velük, kiváltképp azokkal, akik hozzá hasonlóan nem kellenek senkinek.
A nagy nap, a búcsú azonban egyre közeledik, és Sam hiába tesz meg mindent azért, hogy maradhasson, az ajtó kitárul, neki pedig ki kell lépnie a nagyvilágba. Az árvaházat vezető főnökasszony közli vele, odakint vagy tanul, vagy dolgozik, különben ugrik a lakás, amit számára bérelnek, így Sam megpróbálja felvenni a ritmust a nagybetűs élettel, amiről eddig semmit sem tudott. Ez az élet azonban keményebb, mint gondolja...
A sors azonban nem hagyja elkeseredni a lányt, így aztán egy nap, egy véletlennek köszönhetően megismerkedik egy fekete macskával (akiről később megtudjuk, hogy Bobnak hívják), és talál egy szerencsepénzt, amitől az addig balszerencsével teli élete megváltozik.
Időközben kiderül (a trailerben is benne van, ezért bátran le merem írni), hogy a fekete macska nem csupán egy átlagos macska, ám mire Sam felfoghatná, hogy is lehet ez, hirtelen egy misztikus világban, Szerencseországban találja magát. (Ez a fordulat, bár kicsit emlékeztet az Alíz csodaországban című mesére, egyáltalán nem zavaró, mivel rém ötletesen oldották meg az átjárót és a mögötte lévő világot.) És hogy milyen ez a világ? Egy meseszerű, olykor már-már sci-fi filmeket idéző hely, ahol nem emberek, hanem koboldok élnek és unikornisok, sőt egy hatalmas sárkány. Bármilyen hihetetlen is, ezen a helyen felügyelik az egész emberi világot és a sorsokat átszövő szerencse és balszerencse körforgását.
De vajon mihez kezd odaát Sam? Miért vezette a sorsa erre a helyre? A film innen indul be igazán, mi pedig elmerülhetünk az ízig-vérig fantasy elemekre épülő történetben. Elképesztő látványvilág, cuki szereplők, csípős poénok, vicces szituációk, ír népzene és léleksimogató párbeszédek teszik színesebbé az amúgy is lenyűgöző univerzumot, amit a Luck készítői a történet mögé megálmodtak. A fontosabb karaktereknek olyan sztárok kölcsönözték a hangjukat, mint Whoopi Goldberg és Jane Fonda, a film betétdalát, egy Madonna számot pedig a Sam hangját adó Eva Noblezada énekli el, mondhatni autentikusan.
Sam története egy nagyon szép példa arra, hogy mire képes az önzetlen szeretet, és arra, hogy a szerencse csillaga bárki felett felragyoghat. Hogy kinek ajánlanám ezt a mesét? Minden kisebb és nagyobb gyereknek, és azoknak a felnőtteknek, akik kedvelik az animációs filmeket, az ír koboldokról és szerencsepénzekről szóló történeteket, és szeretik a mondanivalóval rendelkező alkotásokat.