A Disney+ kínálatában érdekes minisorozat tűnt fel: a Steven Rogers rendezésében debütáló Mike az amerikai nehézsúlyú ökölvívó, a világbajnok Mike Tyson életét meséli el, nem is akárhogyan. Amikor az első, a produkcióval kapcsolatos hírek szárnyra kaptak és a lapok megszellőztették, hogy a készítők nem egyeztettek a bokszolóval, sőt, bele sem vonták a projektbe, sokan értetlenül álltak a jelenség előtt. Hiszen ha egy csapat filmet forgat egy még élő hírességről, miért ne akar leülni vele beszélgetni a forgatókönyvről, a színészekről, a történet ívéről? Nos, a minisorozat végén mindannyian tudni fogjuk a választ, és teljes mértékben megértjük ezt a döntést.
A történet Las Vegasból indul, 1997. június 28-án. A WBA nehézsúlyú világbajnokság második fordulójában Evander Holyfield és Mike Tyson összecsapását látjuk. Pontosabban azt a pillanatot - amit már a világsajtóból évtizedek óta tudhatunk - amikor is Tyson kiharapott egy darabot az ellenfele füléből. A sokkoló képen megáll a kamera, majd hangos "fuck-shit"-ezések közepette visszapörögnek az események, egészen a New York-i Brooklyn városrészének Brownswille nevű negyedéig, az 1970-es évekig. Látjuk a kisgyermek Mike-ot, ahogy anyatej helyett mocskot, káromkodást és erőszakot szív magába a harlemi hangulatot idéző sikátorokban. A szülei brutálisan verik egymást (apu ököllel anyu arcát, anyu serpenyővel apu fejét), az iskolában és az utcán verik Mike-ot. "Michael Gerald Tyson, Te kis beszari nyápic. Egy dagi pöcs maradsz, akit mindenki csak szívat." - halljuk a minősítést, majd látjuk, hogy Mike akkor sem száll harcba a többiekkel, inkább elfut... vagyis elfutna, ha tudna. Ezen a ponton ugyanis még csak egy bántalmazott gyerek, aki úgy éli az életét, hogy mindenki lekever ötöt-tízet neki, aztán felrúgják, mint egy útban lévő szemetes kukát.
A film narrátora Mike (Trevante Rhodes), aki egy Indiana-beli talk show házigazdájaként a maga suttyó hangvételével meséli el az egész életét. Megdöbbentő, hogy az akkor már profi ökölvívó és világbajnok Tyson súlyos milliárdosként is milyen együgyű és csekély szókincsű ember maradt, az pedig még inkább, hogy a nézőközönsége csilingelő kacagással és tapssal kíséri minden obszcén megnyilvánulását (mintha szellemes lenne, pedig nem az), illetve a háttérben látható börtönévek, utcai verekedések és rablások képeit. Persze utólag el lehet poénkodni, hogy mennyire nagyon vicces volt mindez, de a kárvallottak gyaníthatóan ma sem így látják a történteket.
Persze Mike az előzményekről nem tehet, ez hamar kiderül. A leírhatatlan szegénységben, romos házakban, prostitúcióra kényszerülő háromgyerekes, akkorra már egyedülálló anya mellett nevelkedő gyereket egy szakorvos retardáltnak (értsd: értelmi fogyatékos, vagyis szellemileg - esetében valószínűleg szociális hátteréből kifolyólag - lassan fejlődő gyereknek) minősítik. Ez elsőre könyörtelen diagnózisnak tűnik, de a történet előrehaladtával kiderül, hogy nagyon is igaz. Mert Mike idővel maga is verekedni kezd, aztán lop, csal, hazudik és lakásokba tör be, ráadásul 10 évesen még analfabéta, de már velejéig romlott. Látjuk, ahogy a helyi rendőrök úgy lövik fejbe a Mike-kal egykorú tolvaj utcagyereket, akár a kóbor kutyát. Mike 13 évesen már 38 letartóztatással dicsekedhet. Börtönbe kerül, ami egy kicsit sem zaklatja fel, hisz tudja, odabent haverok várják. Ahogy mondja is, olyan a viszontlátás, mint egy "kib*szott osztálytalálkozó" - már, ha járt volna valaha is iskolába. (Ami viszont érdekes tény, hogy az ugyanilyen körülmények közt nevelkedő testvére, Rodney Tyson végül sebész lett.)
A sorozat tehát Tyson életét mutatja be, a legfontosabb mérföldkövekre fókuszálva, mindezt a korábban emltett színpadról narrálva. Láthatjuk az első mérkőzését és azt, hogy Mike miként érez rá arra, hogy ez az ő sportága. Vagyis a saját szavaival élve arra: "hogy végre valamiben jó voltam, ami nem volt törvényellenes." Aztán persze láthatjuk a nőügyeit, ami Tyson szellemi képességeit és agresszióját tekintve egész megdöbbentő, és hallhatjuk, hogyan vélekedik minderről az akkor már nagymenő bokszoló, akinek hirtelen minden földi jó az ölébe hullik - bár úgy tűnik, ő felfogni sem tudja. Milliárdos ingatlanok, kocsik, utazás, pénz és kokain - de mihez kezd mindezzel az immáron világhírű bokszoló?
Tyson sporteredményei mindenképp figyelemreméltóak, még úgy is, hogy látjuk: Mike sosem a pontszámokra vagy a sportszerű versengésre megy, inkább arra, hogy minél hamarabb kiüsse az ellenfelét. A benne felgyülemlett harag, frusztráció és düh egy olyan feneketlen és kimeríthetetlen erőforrás számára, ami a szorgalmának (8 órányi edzés minden nap) és a technikai tudásának elsajátításával együtt legyőzhetetlen kombinációt alkot, és elhozza az egykori utcagyerek számára azt a sikert, amiről kölyökkorában talán álmodni sem mert.
A rendezés és forgatókönyv (még ha azt eredendően az élet írta is) elképesztően jó. A suttyó harlemi hangulat, a mocsokban nevelkedő, egymást véresre verő gengszter-gyerekek belharca zsigerbe hatoló, csakúgy, mint Tyson eredendően jószándékú anyjának rettenetes életének pillanatai. Utálni akarjuk Tysont, de közben értjük, látjuk, hogy minden a túléléséről szól. Nem tehet róla, hogy annyira elb*szott kisgyerek, és bár felnőttként vallásos lesz, vegán és próbál normális kapcsolatokban élni, nem vetkőzheti le a szurkos múltját és az iskolázatlanságát, valamint az érzelmi intelligencia teljes hiányát.
A színészi gárda brilliánsan hozza Tyson hányatott életét. Zaiden James alakítja a 10 éves-forma Mike-ot, B.J. Minor a 13 éves, sittes Mike-ot (aki épp akkoriban ébred rá a tehetségére), és Trevante Rhodes a felnőttkori Mike-ot. Utóbbiak nem csak fizikumukban, mozgásukban, de agresszív fellépésükben, mimikájukban és selypítő orgánumukban is kitűnően jelenítik meg Tyson karakterét. Egyszerre látjuk a dühöngő bestiát és a szeretetéhes embert, aki azt sem tudja, miként kéne jónak lenni, vagy hogyan kéne szeretni.
Nagyon jó Li Eubanks a megerőszakolt modell, Desiree Washington szerepében, és a mindig tökéletes színészi játékot hozó Harvey Keitel a híres boksz edző, Cus D'Amato bőrében. A dramaturgia okosan összerakott: folyamatosan látjuk, a múltat és a jelent, miközben Mike kommentálja az eseményeket. Nincsenek üresjáratok, nincsenek megszépített, púderozott jelenetek. A hangvétel mocskos, igénytelen, ha kisípolnák az obszcén szavakat, 8 epizódnyi sípolás lenne a sorozatból.
Tyson a történet végén azt mondja, ő a kib*szott amerikai álom. És bár ez valahol rettentő ijesztő, de igaz. Hiszen onnan, ahonnan ő indult, olyan mesés sikerekre, vagyonra, hírnévre szert tenni aligha sikerülhetett volna más országban.
Hogy kinek ajánlom ezt a szériát? A Mike Tyson-rajongóknak, a boksz és a sport szerelmeseinek és azoknak, akik szeretik az életrajzi ihletésű sorozatokat. Akik szeretnének egy igazán izgalmas, lendületes, sokszor megrázó, de mindenképpen figyelemreméltó történetet végignézni, ami történetesen egy bűnözőből lett sportolóról szól.