Az Apple TV október 14-én debütáló dráma-sorozata Gregory David Roberts 2003-as igaz történeten alapuló regénye alapján készült, és műfajából kifolyólag kitűnő lehetőséget ad a főszerepet játszó Charlie Hunnamnek arra, hogy megpendítse tehetsége legmélyebb húrjait.
Az Apple TV ezúttal érdekes és egyben rizikós témához nyúlt, ugyanis az Indiában, (pontosabban javarészt a főváros falain kívül épült nyomornegyedben) játszódó, indiai színészekben bővelkedő sorozat nem tartozik a biztos nyereséget hozó, hatalmas nézettséget hozó kasszasiker-szériák közé, és akkor még magáról, a történetről nem is beszéltünk. Igaz, a főhős szerepét Charlie Hunnam kapta, akit a világ vélhetően örökre a szívébe zárt Jax Tellerként vagy Artúr királyként, és itt is simán elviszi az egész showt, az azonban még kérdés, milyen lesz az évad visszhangja a finálét követően.
Az alaptörténet tulajdonképpen ismerős: egy fehér ember (ebben az aspektusban muszáj így írni) egy idegen országban (jelesül Indiában) találja magát, ahol a bőrszíne miatt fehér hollónak számít (a lehető legnegatívabb értelemben), ráadásul nem beszéli a nyelvet, és nem ismeri a helyi viszonyokat. Itt nem lehet csak úgy asszimilálódni, hisz bármit is csinál, bárhová is megy, ordít róla, hogy idegen. Főhősünk ráadásul priuszos, így jobb, ha nem kerül a hatóság látómezőjébe és nem keveredik bajba. De az, aki egyszer már megjárta a sittet, meglehet, akarva-akaratlanul is vonzza a bajt. Vagy minden csak a véletlen műve és a sors különös játékot űz az emberünkkel?
Ez az adaptáció a második esélyről szól és arról, hogy mennyi bűnbánatot cipelünk magunkkal életünk során még akkor is, amikor már lezárultak mögöttünk a sötét periódusok. A pillangóhatás a sorozat minden epizódján érezhető: a múltbéli események folyamatosan együtt rezonálnak a jelennel. Kérdés, hogy főhősünk jóvá teheti-e a múltbéli rossz cselekedeteit, vagy örökre benne marad a maga által teremtett "rossz karma" bűvkörében?
Charlie Hunnam ezúttal egy heroinfüggő bankrablót alakít, aki megszökik egy ausztrál börtönből és Bombay városába menekül. Lindsay Ford álnéven igyekszik új életet kezdeni, méghozzá a város szélén megépült nyomornegyedben elrejtőzve. Ez azonban egy nem csak szívszorítóan kilátástalan, de kőkemény világ is egyben, ahol ugyanúgy jelen van a drogcsempészet, a prostitúció és az erőszak, mint a csillogó nagyvárosban, a maffia keze ugyanis mindenhová elér.
Lin igyekszik távol tartani magát a bűnözőktől, ám sorsa valamiért nem engedi meg neki, hogy jóravaló kispolgári életet éljen: megismerkedik egy titokzatos nővel, Karla Saaranen-nel (Antonia Desplat), aki Lint akarva-akaratlanul is, de újra átcsábítja a "sötét oldalra", ami egyébként a férfi erkölcsi szemszögéből tekintve nem is olyan sötét. Ki kell ugyanis menekítenie egy Lisa Carter nevű nőt (Elektra Kilbey) a helyi luxus-prosti-hálózatból, ahonnan egyébként nincs kiszállás. Lin nem akar a hatóságok látómezőjébe kerülni, de a lelkiismerete nem hagyja nyugodni: saját irháját viszi hát vásárra, hogy megmentse a heroin-ködben élő, szexmunkára kényszerített lányt.
Lin mellé a nyomortelep közepén egy fiatal indiai férfi Prabhu (Shubham Saraf) csapódik. Pénzért mindenben segít, mondja, és valóban, 100 rúpiáért füvet szerez és olcsó hotelt, ételt, cipőt, bármit, amire szüksége lehet az idegennek (akit Linnek / Linbabanak nevez). Kettejük kapcsolata azonban epizódról epizódra elmélyül, és Lin rádöbben, új barátjába több őszinteség és jóság szorult, mint bárkibe, akivel élete során valaha találkozott. Prabhu a készítőktől megkapja a maga autentikus, már-már mesébe illően visszafogott szerelmi történetét, ami olyan "nagyon indiai" és igazán lélekmelengető mederben csörgedezik az eseményekkel párhuzamosan haladva a végkifejlet felé.
A sors úgy hozza, hogy Lin a nyomortelepen - mentős múltja révén - "orvosnak" áll. A nincstelen szegények kígyózó sorokban várnak rá, ő pedig mindenkit a legjobb tudása szerint lát el, gyógyászati eszközei azonban igencsak szerények ebben a helyzetben. Lin útja egyre inkább az alvilág felé vezet, lassan kiismeri a helyi viszonyokat, megtanulja a nyelvet, megtanul a nyomornegyedben boldogulni. Kapcsolatba kerül az egyik leghatalmasabb alvilági úrral, Khader Khan-nal (Alexander Siddig), aki úgy dönt, üzleti kapcsolatba lép a fura külföldivel. A történet eztán egy lepratelepre vezet, ahol a sorozat egyik legmegrázóbb, egyben legmagasztosabb jelenetének lehetünk tanúi, hogy aztán főhősünkkel tovább kalandozzunk tovább a jó és a rossz közötti pengeéles ösvényen egyensúlyozva Lin végzete felé.
A "Shantaram" egyszerre dráma, kalandfilm és tanmese a lélek fejlődéséről, az őszinte bűnbánat erejéről, a második esély nyújtotta új életről, az idegenben való megtelepedés nehézségéről és az őszinte barátságról. Az első évad epizódjai három rendező (Iain B. MacDonald, Bharat Nalluri és Bronwen Hughes) munkáját dicséri, míg az impozáns tizenkét fős forgatókönyvíró csapatban olyan írók kaptak helyet, mint az Oscar-jelölt Eric Warren Singer (Top Gun: Maverick), Steve Lightfoot (Hannibal, Narcos), és Bruce Marshall Romans (Marco Polo, Messiás). A sorozat ügyesen érzékelteti, hogy egy olyan nagyváros, mint Bombay tulajdonképpen a világ minden tájáról érkező emberek gyűjtőhelye. Milliomosok, újságírók, bűnözők, zsaruk és hétköznapi emberek keverednek a Shantaram elbeszélésébe, miközben a készítők olyan részletgazdag drámát tárnak elénk, amilyennel általában csak regényekben találkozhatunk.
A sorozat első epizódja után arra gondoltam, vajon milyen lenne ez a történet Hunnam nélkül? Nem ő húzza fel az egész sztorit? Ám minden egyes epizóddal azt kellett látom, hogy itt nincsenek gyenge alakítások. Itt mindenki őrült jó, a látványvilág és a történet egyedülálló, és a mélységek, bár ütnek, lélekemelőek, nem kell attól tartani, hogy lehúzzák az embert. Az Apple jól választott, amikor úgy döntött, hogy a Shantaram-ba fekteti a pénzét. Mindenkinek szívből ajánlom ezt a sorozatot, mert lebilincselő, kalandos és elgondolkodtató - szerintem a nézők többségének tetszeni fog.
Érdekesség: a "Shantaram" hindu nyelven annyit tesz, mint "az Isten békéjét hirdető ember".