Hirdetés

Kibeszélő: Szuperhőst nevelek

|

Vajon megállíthatja-e egy 8 éves gyerek a világ felett gyülekező sötét erőket?

Hirdetés

A Netflixen futó Szuperhőst nevelek (Raising Dion) című sorozat alkotói vélhetően újítani akartak, amikor a megszokott tornacipős, farmerdzsekis, szőke, rágózó tinédzser szereplők helyett egy fekete kisfiúra bízták a különös erővel rendelkező Dion szerepét. Meglehet, ezzel új színt akartak belevinni a szuperhősös sorozatok világába és bíztak benne, hogy a 8 éves Ja'Siah Young sikerre viszi a sorozatot, akárcsak annak idején a 11 éves Daniel Radcliffe Harry Potter szerepét.

Hirdetés

A sorozat a 2015-ös Dennis Liu által írt és Jason Piperberg által illusztrált Raising Dion című képregény adaptációja. Dion Warren egy nehezen barátkozó, zárkózott kisfiú, aki nem sokkal korábban veszítette el kutató édesapját, így fiatal édesanyjával, Nikollal él. Az asszonynak is megvan a maga baja: nem talál munkát, lelkileg össze van roppanva, képtelen túltenni magát férje értelmetlen halálán. A csonka család költözésével kezdődik a történet: Dion új környezetbe, új suliba kerül, így általa szembesülhetünk a beilleszkedési problémák és a gyász feldolgozásának minden aspektusával, ami értelemszerűen még zaklatottabbá teszi a jólelkű gyermeket. Dion hiába kedves és lelkes, nem barátkozik senki sem vele, ő pedig egyre magányosabb és csalódottabb lesz ettől. Talán ez az a momentum, ami előhozza belőle rejtett képességeit, de maga sem tudja, igazán, mi történik vele. A gondolataival képes tárgyakat reptetni, fákat hajlít meg, viharos szelet kavar, de nem tudja irányítani az erejét, sem az időnként elméjére boruló vörös ködöt.

A történet alapgondolata kísértetiesen hasonlít a sok-sok évvel ezelőtti - Stephen King regénye alapján készült - 1984-es Tűzgyújtóra, amelyet hamarosan, Zac Efron főszereplésével 2022 májusában, új köntösben láthatunk újra. Ott a "problémás" kisgyerek egy lány, Charlie, aki a puszta gondolatával képes tüzet gyújtani. Ha ingerült vagy fél, ha lelkileg zaklatott, a tüzek maguktól gyulladnak ki körülötte, ő pedig, mivel még kicsi, nemigen tudja kontrollálni sem a haragját, sem az általa keltett káoszt. A szülei érthető módon titkolni próbálják a kislány varázserejét, nehogy a titkosszolgálat vagy a kormány kísérleti majmot csináljon a gyerekből. Bár szeretem a szuperhősös történeteket, csalódás volt látni, hogy a készítők nem tudják felülmúlni Stephen Kinget vagy felérni hozzá. Nem tudnak új ötletekkel előrukkolni, klisé klisét követ a Szuperhőst nevelekben. 

Ezt láttad már?

Rengeteg hír, cikk és kritika vár ezen kívül is a Puliwoodon. Iratkozz fel a hírlevelünkre, mert kiválogatjuk neked azokat, amikről biztosan nem akarsz lemaradni.


A műfaj kedvelőinek és a gyerekeknek a látványvilág miatt érdemes végignézni az évadot, mert álomszépek a varázslatok, látszik, hogy a készítők nem sajnálták a pénzt a CGI-re. A szellemvilág, a misztikus viharok, a levitáció, a halott növények életre keltése lenyűgöző látványt nyújt, a varázslatok simán felveszik a versenyt az oly híres Harry Potter filmekben látott hókuszpókuszokkal, de hiányzik a baljós háttér, a misztikus hangulat és rém sok a cselekménybe erőltetett felesleges mellékszál, ami elveszi a történet sava-borsát.

A színészek egyébként kitűnően hozzák a karaktereket. A Dion keresztapját alakító és a fiú édesanyjába reménytelenül szerelmes Pat (Jason Ritter) a kisfiú patrónusa, aki mindenben támogatja és tanítja őt, miként használhatja az erejét, és miként tarthatja titokban tudását a világ előtt. Pat karaktere szerethető, hiteles, csakúgy, mint a Nikolt játszó Alisha Wainwright (aki épp úgy fest, mint a képregényben), és Ja'Siah Young, akiről egy pillanatig sem érezzük, hogy színészkedne, oly természetes és könnyed a játéka.

Ahogy haladunk előre az eseményekben, kiderül, a fókusz már nem is a kisfiún és az ő különös erején, hanem egy globális fenyegetésen, az univerzum tágulásán és egy felbukkanó idegenen van, ami az egész világra hatással lehet. Mindeközben nehéz eldönteni, hogy a készítők a nehéz sorsú anyára, a szuperhős fiára vagy a háttérben kavargó misztériumra akartak-e koncentrálni.

Az egyik legcukibb karakter, akit érdemes megemlíteni, Dion osztálytársa, a cserfes kis tudós bagoly Esperanza, akit az elképesztően tehetséges Sammi Haney alakít. A kislány a való életben is kerekesszéket kénytelen használni, mivel egy genetikai eredetű csontfejlődési betegségben szenved, amelynek folyományaként a kislány csontjai az átlagnál is törékenyebbek. Sammi a legklasszabb gyerekszereplő ebben a sorozatban. Okos, vidám, vicces és imádnivaló!

A hiányosságok ellenére a történetnek vannak megrázó és nagyon szép, léleksimogató részei: amikor Nikol a halott férjét viszontlátja egy viharban, vagy amikor az első évad negyedik epizódjában Dion csillagokat varázsol édesanyja szobájába. Felcsendül egy-két szép dal, de a misztikus részekhez jobban illett volna a hip-hop helyett valami éteri, ami a varázslatok mögé simul és még megmagyarázhatatlanabbá teszi a természetfeletti jelenségeket.

A készítők, pontosabban a történetíró Carol Barbee, a sorozat ívét és dinamikáját látva a 2. évadban valószínűleg ugyanezt a csontot fogják lerágatni a nézővel - egy kicsit másképp. A Raising Dion kifejezetten a fiatalabb korosztálynak, tiniknek és gyerekeknek való családi sorozat, ám mivel igencsak sok benne az egyedülálló munkanélküli anyuka kálváriájáról szóló rész, meglehet, sokan feladják majd emiatt. Akciójelenetekben nem bővelkedik a sorozat, de a varázslatok szépek, különlegesek - a kicsiknek vélhetően ez tetszeni fog.

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.