A Disney+ idejekorán felkészült a 2022-es karácsonyi szezonra, így november közepén rukkolt elő a Télapuk (The Santa Clauses) című minisorozatával. A legelső Télapu 28 évvel ezelőtt, 1994-ben készült, ezt követte 2002-ben a Télapu 2, majd 2006-ban a Télapu 3. Hogy a készítők miért érezték úgy, hogy Tim Allenről és a történetről lehúzhatnak egy teljes évadnyi bőrt, számomra még talány, de valószínűleg az ünnep "meglovagolása" és az eladhatóság győzedelmeskedett az amúgy igencsak fantáziátlan történet felett.
A "mese" főhőse, a 65 éves Scott (Tim Allen), aki 28 év "Télapuság" után válaszúthoz érkezik. Varázsereje fogyatkozóban van, ráadásul egyre kevesebben hisznek benne. Felesége, Carol (Elizabeth Mitchell), az egykori ambiciózus iskolaigazgatónő szenved a nagymamás frizurájától, a mama-szettjeitől és sokat unatkozik (?) elfoglalt férje mellett. Tinédzser korú gyeremkeik, Buddy (Austin Kane) és Sandra (Allen saját lánya, Elizabeth Allen-Dick) elszigetelten és "furcsán" nőnek fel, hiszen az Északi-sarki varázsvilágon kívül mást nem ismernek. Igaz, ők látják az összes varázslatot és ismerik a szánhúzó rénszarvasokat, de nem tudják, milyen a normális élet, amit a velük egykorú gyerekek a normális világban élnek. Betty, a főmanó (Matilda Lawler) látja, hogy gond van Télapuval, ám talál egy új kiskapus záradékot, amely lehetőséget ad Scottnak a nyugdíjba vonulásra. Scott vonakodva, de elfogadja a lehetőséget...
Amerikában sokkal nagyobb kultusza van a karácsonyi ünnepkörnek és a Télapónak, mint nálunk. A pamutzokniktól a pizsamákig, a világító pulcsiktól a szarvasagancsos sapkákig minden és mindenki ünnepi díszbe öltözik ilyenkor, a csapból is karácsonyi dalok szólnak (persze a filmből sem marad el a kötelező Wham-dal), az emberek pedig ünnepi lázban égnek. A magyar gyerekekhez azonban december 6-án a Mikulás jön, akit inkább szent Miklóshoz kötünk, mintsem a filmek alapján elképzelt, Északi-sarkon élő Tim Allen-féle Télapuhoz, de ez a sorozat alapvetően nem nekünk készült. Ily módon egy kicsit bugyuta is (legalábbis a magyar mesékhez és mesekönyvekhez képest), mondanivalója nincs, és rögtön egy viccesnek szánt blőd képzavarral indul a történet: hisz a Télapó nyugdíjba megy. De miért menne nyugdíjba az, aki már eleve nyugdíjas (korú)? Persze, a sorozatban mindenre magyarázatot kapunk, és a készítőket is meg lehet érteni - szükségük van egy új Télapura, ahogy az évek során mindig lett új Batman és új Pókember is.
Karácsonyi mesékre, Télapóra, rénszarvasokra, hóesésre, száncsengőre és az ezekhez kapcsolódó varázslatra igenis szükség van, ezt nem győzi hangsúlyozni a történet. Hogy miért? Mert az álmok, a vágyak szebbé teszik az ünnepi készülődést és magát, az ember lelkét - kiváltképp a gyerekekét. A kicsiknek éppen ezért - a hibái ellenére - tetszeni fog ez a sorozat, hiszen csupa-csupa csillogás az egész, láthatják a Télapó munkáját segítő manókat (akik inkább tűnnek CIA-ügynököknek, mint manóknak, de mindegy), és láthatják a kicsit suta CGI-vel készült, de akkor is repülő rénszarvasokat, no és magát Télapót.
A történet szerint azonban Télapónak csökkenni kezd a varázsereje. Ez lehet, hogy a kicsiknek izgalmas lesz, de felnőttként (a vizsgálatok és a párbeszédek miatt) az az érzése támad az embernek, mintha valamiféle vizelési- vagy potenciazavara lenne szegény Télapónak. Az egész egyáltalán nem vicces, inkább abszurd.
A manó-orvos nem tehet mást, mint közli Télapóval, hogy ennek a fele sem tréfa. De ki viszi akkor tovább a stafétát? Lázas keresgélésbe kezdenek, de mivel az első epizódtól kezdve nyomon követhetjük Simont (Kal Penn), a kislányával élő szingli apát, aki játékkészítőként azon dolgozik, hogy a világ minden tájára minél gyorsabban eljuthassanak a csomagjai, pontosan tudni lehet, hogy ő lesz a befutó. Mivel ez már az előzetesből is kiderül, nem sokat kell izgulni ezen az eseményszálon, inkább azon töprenghetünk el, mi lesz eztán a Télapóval és a családjával? Úgy tűnik, törlik majd az emlékeiket úgy, mint a Men in Blackben (ehhez is jó sok fantáziátlanság kellett), ám előtte, akárcsak a tanúvédelmi programban, kiválaszthatják, hol és miként akarnak majd tovább élni. De jó lesz ez így?
Az utódkeresés, Télapó egyre romló egészsége és az ajándékosztás tölti ki az első epizódok játékidejét, illetve a lázas keresgélés az új Télapu után. A sorozat látványvilága nagyon szép, a gyerekeknek minden bizonnyal tetszeni fog. Felnőttként meglehetősen fárasztó a sok tudálékos ügynök-manó, és a Télapu már-már bulimiás zabálásokat idéző csokifalása, a sok szleng és a Wham elég rémesen előadott Last Christmas című dala, de a gyerekeinkért kibírjuk, nem igaz?
Tim Allen helyes Télapuként, és Elizabeth Mitchell is bájosan alakítja a mindig pirosban járó Télanyut, aki azonban sóvárogva gondol a régi életére és a divatos ruháira. A készítők persze ezzel azt sugallták, de jó lesz visszavonulni ebből a kimerítő szolgálatból. Szerintem a Mikulás (bocsánat, Télapó) nem fárad el és nem megy nyugdíjba. Nem vágyik másra, csak arra, hogy a gyerekeket és a szüleiket boldoggá tegye. Hisz épp ez a lényeg: titokban apró, szeretetteljes dolgokkal meglepni a többieket.
Jack Burditt, a rendező szépséges látványvilággal örvendeztet meg minket, ez az egyetlen pozitívuma az egész sorozatnak. Egy filmnek, egy Télapu 4-nek elment volna ez a történet, több azonban nincs benne, ez pedig nagyon lejön az ily módon túlságosan hosszúra nyújtott 6 epizódból. Valójában nem történik semmi, túl sok az unalmas párbeszéd, a sehová sem vezető jelenet, az érzelemmentes giccs és a sok tudálékos manóbeszéd, pedig minden kötelező karácsonyi elem benne van a sorozatban, ami megadhatná a jó hangulatot: rénszarvasok, hóesés, karácsonyi fények, kályha és a Télapónak kikészített finom falatok, égen repülő szán, boszi, varázslat, csillagrombolókat idéző tér-ugrás, mégis lapos és fantáziátlan a történet.
Hogy kiknek ajánlanám a Télapukat? Felnőtteknek semmiképp, mert unni fogják, de rémesen, azonban a kisebb gyerekeknek tetszeni fog a sok csillogás, a karácsonyi fények és a rénszarvasos szán, ahogy elsuhan az égen. Ők érdeklődve nézik majd, milyen a Télapó otthona, milyenek a manók, hol gyűjtik össze és hogy juttatják el a gyerekeknek az ajándékokat. De azért a végén javaslom, mondjuk majd el nekik, hogy ez csak egy béna amerikai forgatókönyv, az igazi Mikulás ennél sokkal, de sokkal "menőbb" és sosem megy nyugdíjba.