Az Apple TV+ kínálatát böngészve könnyű ráakadni a Gary Oldman nevével fémjelzett sorozatra, ami 2022-ben két évaddal is megörvendeztette a kémes-krimis-ügynökös sorozatok rajongóit. És a megörvendeztetés nem túlzó kijelentés: az impozáns színészi gárda itt egy remekbe szabott, néhol kissé lassú, de mégis végig élvezhető sztorit biztosító forgatókönyvvel találkozott össze.
Az alapötlet Mick Herron, egy eddig mérsékelten sikeres krimi író ötletét dicséri, amit aztán Will Smith (nem a színész) adaptált képernyőre igen kiválóan. És igen, a fülünk nem csal: tényleg Mick Jagger énekelte fel a főcímdalt, aki egyébként a sorozat alapjául szolgáló regény rajongója is egyben.
Maga az alapszituáció elsőre némileg sablonosnak tűnhet: egy bukott ügynökökből álló csapat egy olyan ügybe keveredik bele, amit a nagykutyák szívesen vernének rájuk, miközben a saját céljaik érdekében az emberrablástól és a gyilkosságtól sem rettennek vissza. A csapatot az évek óta kiégettt, rettenetes modorú, alkoholista Jackson Lamb (Gary Oldman) vezeti, vagy inkább terrorizálja lelkileg.
A fiatal ügynök, River Cartwright (Jack Lowden) egy elhibázott gyakorlat után - szerinte átverés áldozataként - keveredik a bukott ügynökök közé. Nehezen tudja elfogadni a helyzetét, és természetesen hamar belekeveredik egy olyan ügybe, ami bőven túlmutat az egyszeri ügynökök hatáskörén. A csapat többi tagja csupa lúzer, vagy legalábbis olyan hibák elkövetői, amik miatt kirúgást nem érdemeltek, de igyekeztek őket eltüntetni az "igazi" ügynökök közül. Végül mindannyian célpontokká válnak, és képességeikhez mérten kell boldogulniuk egy olyan helyzetben, ahol senkire sem számíthatnak, csak egymásra és saját magukra. Ez pedig tulajdonképpen egy vak vezet világtalant szituációt eredményez.
Na bumm, ez eddig nem nagy kunszt. Mi teszi mégis a sorozatot kiválóvá? Nos, egyfelől a színészi játék. Kezdjük Gary Oldmannel: egyszerűen lubickol az igénytelen, mosdatlan, lyukas zoknis, undok, társaságban előszeretettel retteneteseket szellentő, cigifüsttől és piától áporodott szagú, kiégett alkesz szerepében - akiről persze kiderül, hogy nem éppen tökkelütött, de sokáig lebegtetnek minket, hogy hogyan is került a bukott ügynökök vesztőhelyére, a Slough House-ba. A sztoriban kvázi ellenpontot jelentő Diana Taverner (Kristin Scott Tomas), az MI5 igazgatóhelyetteseként ugyancsak olyan alakítást nyújt, hogy egy pillanatra sem kérdőjeleződik meg, mire képes a céljai elérése érdekében. Feszes, merev, igazi karrierista anti-nő, a kifogástalan kosztüm ellenére.
Gary Oldman mellett a másik pozitív karakter, River Cartwright szerepét Jack Lowden alakítja igen kiválóan. Ez a trió gyakorlatilag elviszi a hátán az egész sorozatot. A mellékszereplők nem minden esetben ilyen szerencsések: a balfék ügynökök közül az informatikus Roddy Ho (Cristopher Chung) némileg sablonosra sikeredett a kötelező hiszti után végül persze mindent megoldó, mindenhova bejutó, minden kódot feltörő attitűdjével, Min Harper (Dustin Demri-Burns) sutasága pedig már néha picit karikatúrába hajlik, ami nem tesz jót az egyébként cseppet sem humorosnak szánt sorozatnak. Az ex-alkoholista, megkeseredett, Jack Lowden gorombaságát napi szinten eltűrni kénytelen Catherine Standish szerepében azonban Saskia Reeves rendkívül hiteles alakítást nyújt. Brian Vernel pedig egészen elképesztően pszicho az emberrabló Curly szerepében.
A színészi játékra tehát nem lehet panaszunk. A forgatókönyvvel is hasonló a helyzet: bár egy-két ponton azt éreztük, kissé leül a sztori, végül kiderült, hogy szinte minden párbeszédben akad egy morzsa, ami a későbbiekben fontos lehet. Bár a sorozat évadonként mindössze hat-hat epizódot tartalmaz, ami akár pörgőssé is tehetné a Slow Horses-t, mégis, a sztori viszonylag lassan bontakozik ki, és aki az üldözős-lövöldözős-akciódús "James Bond" vonalat kedveli inkább, az csalódhatna is akár (hiszen a Slow Horses egyébként pontosan egy ilyen jelenettel indul) - de valószínűleg nem fog, mert a karakterek, és a mögöttük zajló drámák kellően lekötik az ember figyelmét a sorozat egész ideje alatt. Kivételt talán egyedül a két bukott ügynök, Min Harper és Louisa Guy évődése jelent, ami érthetetlenül túl van játszva, és egyszerűen túlságosan komikussá válik egy idő után, azonban a sorozat egészére ez nem nyomja rá a bélyegét, nem hagy rossz szájízt a nézőben (és biztos van, aki nálam jobban kedveli ezeket a gageket).
Van még egy rendkívüli erénye a Slow Horses-nak, ez pedig az aktuálpolitikai helyzet átültetése emészthető formában egy egyébként fiktív kémtörténetbe. Hiszen a terrorizmus elleni harc, az Egyesült Királyságban az elhibázott brexit és a bevándorlás által közösen generált gazdasági-politikai helyzetben szükségszerűen előtörő szélsőjobb okozta problémák, valamint a politikusok játszmái mind ilyen vagy olyan módon megjelennek a sztoriban. A mű zsenialitása abban (is) rejlik, hogy mindezt nem szájbarágósan teszi - egyszerűen csak benne találjuk magunkat egy helyzetben, amit akár a hírrovatban is olvashatnánk.
A nézői visszajelzések kiválóak, nem véletlenül. Aki szereti a kémdrámákat, a kiváló karakterábrázolásokat, a lenyűgöző színészi játékot, annak kihagyhatatlan néznivalót kínál az Apple TV+.