Az HBO "Wild Republic" című német sorozata az Alpok lábához kalauzolja el a nézőt. Itt, egy isten háta mögötti kis településről indul el a film alapötletét adó program, amely fiatalkorú bűnelkövetők rehabilitációját célozza meg. A speciális, több hetes hegyi túra célja, hogy segítse a résztvevők visszailleszkedését a társadalomba. Igen ám, de rögtön a túra első napján a táborlakók közt lecsap a halál... Mindenki gyanús, hisz mindenki gyilkos... de ki a felelős az igazán erőszakos, véres halálesetért? A fiataloknak dönteniük kell: megvárják a hatóságokat, vagy inkább eltűnjenek a hegyek közt? Mivel korábban egyikükkel sem bánt kesztyűs kézzel a rendőrség, csak a B-opció marad, így a fiatalok bevetik magukat az erdőbe...
A németek ezúttal egy roppant izgalmas sorozatot tettek le az asztalra, amely gyönyörű tájakon játszódik, cseppet sem kiszámítható és egyetlen percre sem ül le. Az alkotók (Arne Nolting, Jan Martin Scharf, Klaus Wolfertstetter) elképesztő csapatot raktak össze, akik bár a magyar nézők számára jobbára ismeretlenek, a saját nyelvterületükön egytől-egyig elismert színészek. És itt jön egy üdítő meglepetés: ezek a fiatalok ugyanis kitűnően játszanak. Nincs bennük modorosság, nem látni viaszos arcokat vagy ripacskodást.
Külön ki kell emelnem a Bischoffot alakító Béla Gabor Lenz-t, aki szavak nélkül, a puszta mimikájával képes elérni, hogy becsináljunk a képernyő előtt, de legalábbis tudjuk, ha vele kekeckedik valaki, annak nagyon rossz vége lesz. Egyetlen pillantása ütősebb, mint más színészek zokogós, összeesős monológja. Ahogy láttam, a készítők számoltak is ezzel, így az ő jeleneteiben nincsenek súlytalan szócséplések, elég egy-egy szemvillanás, és az ember hátán feláll a szőr.
A sorozat további érdekessége, hogy a flashbackekben látható eredettörténetek (amelyekből megismerjük a csapat tagjainak előéletét) egytől-egyig izgalmasak és megdöbbentőek. Olyan csavarosan lett kitalálva minden egyes bűnöző múltja, hogy nézőként vacillálni kezdesz. Már nem látod őket olyan rossznak, pedig a saját szemeddel nézed végig, hogy korábban mit műveltek. Mégis, hiába tudod a belső erkölcsi mércéddel, hogy mindannyian bűnösök, látva a sorsukat, a múltjukat, megérted, és már nem látod annyira rossznak őket. Sőt, esélyt akarsz adni nekik, hinni akarsz bennük még akkor is, ha érzed, ők mások, mint az átlagos fiatalok.
A forgatókönyv nagyon jó, a 6 fős írócsapat kitett magáért. Hiába találgatsz, akárcsak az Agatha Christie regényekben, nem jössz rá, ki a gyilkos, sem azt, hogy végül ki marad életben. Bár a történet java az erdőben és egy barlangrendszerben játszódik, nem hiányzik a CGI, sem a mozgalmas akciójelenetek - itt a történet és a színészek hozzák az izgalmat, a borzongást és a kíváncsiságot, amelyet minden egyes epizódban megkap a néző. Bár azt hittem, végig természetes körülmények között forgattak, utólag tudtam csak meg, hogy a sorozatban szereplő barlangrendszert egy stúdióban építették meg - profi munka, képtelenség észrevenni, ez csak még egy plusz pont a készítőknek.
A főszereplőt alakító Emma Drogunova (Kim) kiváló színésznő: egy karakteren belül mutatja meg a szelíd, álmodozó telepi kislányt, a szerelméért prostitúciót is vállaló, magát feláldozó nőt, az összetört anyát, a halálvágyó depressziós tinit, az őserővel küzdő harcost, a gyógyítót, az elesettek gyámolítóját és még sorolhatnám. Elképesztő látni ezt a színészi játékot, a többiekkel való összhangot, és azt, hogy bármennyire is igyekszel, nem tudod kiszámítani a következő fordulatot. De ugyanilyen jó a Ron-t alakító, és igencsak komoly filmes múlttal rendelkező Merlin Rose vagy a Can-t megformáló Aaron Altaras játéka is. Voltaképp mindenkit felsorolhatnék, mind megérdemlik, ez egy annyira tökéletesen összeválogatott csapat - piros pont a castingnak!
Ha kötekedni akarnék (de nem akarok), mondhatnám, hogy volt egy kis "Legyek ura"-utóhang, hiszen itt is egy maroknyi fiatal magára marad az erdőben (oké, nem egy szigeten), és ettől kezdve a maguk törvényei szerint kell élniük. De ezek nem kisfiúk, hanem huszonéves, börtönviselt fiatalok, vegyesen... fiúk és lányok. Nekik nincs igazán jövőjük, mindegy, mivel hitegetik őket - és ezt történetesen mindannyian szavak nélkül is tudják. Persze, mint ahogy minden társadalomban, itt is ki kell, hogy alakuljanak az erőviszonyok. Kell egy alfa, egy vezér, akire hallgatnak a többiek, és kellenek szabályok: büntetések az ártóknak, védelem a gyengéknek, döntések a csapat életben maradásához.
De persze, bonyodalmak is kellenek, amiket meg is kapunk: a hazudozó táborvezetőt, a hisztérikus dokit, a korrupt rendőrt, és a fura helybélieket, akik egy sötét titkot őriznek..., a hegy gyomrában megbúvó szörnyeteget és az Alpok csúcsait, amiket azelőtt bizton sosem láttunk még ilyennek. Az operatőri munkának köszönhetően egyszerre vágyunk ebbe a vadregényes környezetbe és egyszerre borzadunk is el tőle, miközben az utolsó részt követően tudjuk, hogy ennek a történetnek itt nem lehet vége.
Hogy kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szeret elgondolkodni az ok-okozati összefüggéseken, és aki szeret elmélázni azon, hogy vajon hol húzódik a határ a jó és a rossz között. Akinek van gyomra a "rosszakhoz" és szívesen belegondol, vajon ő hogy boldogulna közöttük, egy általuk diktált rendben, amihez vagy alkalmazkodik, vagy mehet, Isten hírével...