Könyvkritika - Neil Gaiman: Szerencsére a tej

Neil Gaiman elmondása szerint az egész dolog akkor kezdődött, amikor évekkel ezelőtt megírta az Amikor elcseréltem apámat két aranyhalra című könyvét. A történet egy apáról szól, akit elcserélnek két aranyhalra, s igen negatív képet fest az úrról, hiszen ő mindezt észre sem veszi: végig újságot olvas és valahol a sztori közepén megeszik egy répát. Ezért döntött úgy az író, hogy ennyi év elteltével ír egy olyan történetet, amely megmutatja, hogy az apák hősök is tudnak lenni, ha a helyzet úgy kívánja.

Megtörténik ugyanis a legrosszabb: elfogy a tej, így a gyerekek nem tudják mivel megenni a reggeli müzlijüket. Édesapjuk így útra kel, hogy a sarki boltból hozzon az életmentő folyadékból. Ám arra még a fiatalol sem számítanak, hogy apjuknak űrlényekkel, kalózokkal, wámpírokkal és egy feldühödött, felettébb nyűgös istenséggel kell megküzdenie egy beszélő, időutazó dinoszaurusz oldalán, ráadásként pedig még a világot is megmenti, mert ahogy a stegosaurus fogalmazott: "ahol tej van, remény is van." Gaiman korábban már többször is megmutatta zsenialitását olyan művekkel, mint például az Amerikai istenek, A temető könyve vagy éppen az Óceán az út végén. A kötettel kapcsolatban pedig kijelenthetjük, hogy egy remek kis mese, amelyet nyugodt szívvel ajánlhatunk az apáknak, ha a gyerek éppen valami izgalmasra vágyok. Benne van minden, amire a szórakoztatáshoz szükségünk lehet a mesebeli lényektől kezdve a konfliktusokon át a humorig. a Szerencsére a tej is azt bizonyítja, hogy Gaiman nem csupán a felnőttek, hanem a tizenévesek világában is tud maradandót alkotni,  a hangulat fokozásához pedig a Skottie Young – aki például a Marvel-nek és a Warner Bros.-nek is dolgozik - által készített fantasztikus illusztrációk is hozzájárulnak. Egy biztos, ez a kötet kiemelt helyet kap majd a könyvespolcomon, s ha egyszer esetleg eljutok az apaságig, igen gyakran lekerül majd onnan. A kötetért köszönet az Agave Könyveknek!