Magyar diadal Texasban - Interjú a Free Entry alkotóival

A Free Entry két lányról szól, akik hamis jegyekkel belógnak a Sziget Fesztiválra. Ennyi. Ennyi? Kerékgyártó Yvonne filmje megjárta a világ több fesztiválját is, most pedig Texas-ban kapott egy különdíjat (Gamechanger-díjat, amit azok kapnak, akik valami nagyon újítót vittek véghez a filmjükben), amire érdemes büszkének lennünk. Miért? Egyrészt azért, mert a hazai sikernek mindig örülünk, másrészről pedig a filmet volt szerencsém látni tavaly a Magyar Filmhéten és letaglózott Yvonne vizualitáshoz való érzéke. Filmje egyszerű eszközökkel, mégis hatásosan mutatja be két lány barátságát és tesz egy fesztiválkörképet, mely még azok számára is élményt nyújthat, akik nem tudják igazán kiélni magukat ilyen közegben. A magyar filmekre kevésbé jellemző módon színtiszta audiovizuális élményt nyújt anélkül, hogy közben megfeledkezne az érzelmekről. Olyan rendező alkotása ez, akinek a következő munkájára érdemes lesz odafigyelnünk. Yvonne-nal a rendezővel és Kastner Judit producerrel beszéltem a díjról és arról, hogy mennyiben volt hátráltató tényező a pénzhiány. CineStar: A South by Southwest elég nívós fesztiválnak minősül filmes körökben. Hogy történt ez az egész, hogy jutottatok ki? Kerékgyártó Yvonne: Miután 2014-ben befejeztük a Free Entry-t, elküldtük egy csomó európai fesztiválra. A Go East-en volt a világpremierünk, nemrégiben pedig megcéloztuk az amerikai fesztiválokat is. A South by Southwest volt az első, ahová elküldtük. Fejlődő és fiatalos fesztivál, ahol a zene épp úgy jelen van, mint a film, itt abszolút jó közönségre találtunk.

Kastner Judit: A helyszínen fogtuk fel igazán, mennyire nagy dolog ide kijutni. Az amerikai filmesek meg voltak döbbenve, hogy egy közép kelet-európai elsőfilm úgy került be a válogatásba, hogy lényegében semmi komolyabb ajánlást nem kapott. Mi hallottunk erről a fesztiválról, úgy gondoltuk, hogy illene az arculatba és egyszerűen neveztünk rá. Nem volt semmilyen hátszél, ami általában segíteni szokta a filmeket a hasonló fesztiválokon. Yvonne: Ezért is volt nagy meglepetés a frissen nyert díj. Olyan szintű szakmai visszajelzés ez, ami nagyon jót fog tenni a filmnek. [caption id="attachment_48612" align="aligncenter" width="960"]

Az SXSW-n a Free Entry-n kívül olyan nagyköltségvetésű filmek legelső bemutatója is megtörtént, mint a Halálos iramban 7, vagy Judd Apatow Trainwreck-je.[/caption]   CineStar: Milyenek voltak a visszajelzések? Yvonne: Volt három teltházas vetítésünk, ami azt jelzi, hogy a nézőket nem riasztotta el az, hogy feliratos filmet kell nézniük. A végén odajöttek hozzánk gratulálni, ott maradtak a vetítés utáni beszélgetésen. Ez azért is nagy szó, mert egy ilyen fesztiválnak nagyon sűrű a programja, a szakmabeliek sokszor egyik filmről ülnek be a másikra. Szerencsére egyébként a legtöbb fesztiválon azt tapasztaljuk, hogy a közönség élvezi a filmet. A film már volt Szerbiában, Németországban is kétszer, a visszajelzés mindig pozitív. Judit: Nagyon szerették és passzolt abba az eddigi képbe, hogy korosztálytól függetlenül képesek kapcsolódni az emberek a filmhez. Az pedig külön öröm volt, hogy kiderült, kontinenstől függetlenül is képes kommunikálni a nézőkkel. Most megy Los Angelesbe és Cardiffba - kíváncsian várjuk az ottani nézők reakcióit a Free Entryre. CineStar: Miért csak a fesztiválok? Miért nem láthatja a nagyközönség is a filmeteket? Yvonne: Egyrészt a Free Entry egy minimális anyagi forrásból készített, független film, aminek a létrejötte is kisebb csodának minősül, sokszor tapasztaljuk, hogy nem nagyon tudják hova tenni ezt az emberek. Másrészt jobb esetben már a film gyártása során bevonják a forgalmazó céget, aki segít megtervezni a forgalmazási stratégiát. Nálunk ez nem történt meg, mi mindig is alternatív forgalmazási módban gondolkodtunk. Hetven perces film lévén vagy kitalálunk valami nagyon kreatív kampányt, vagy egy kisjátékfilmet teszünk meg kísérőnek és azzal együtt tudjuk forgalmazni. https://www.youtube.com/watch?v=EOoRTAYO-3w Judit: Nem lehet a megszokott utat járni a Free Entry-vel, hiszen egy olyan filmről beszélünk, ami mögött a forgatás évei alatt nem állt gyártócég, aminek soha nem volt meg egyben a költségvetése - nem volt lehetőség anyagilag felkészülni a film utóéletére. Ebből kifolyólag nagyrészt önerőből fesztiváloztatjuk a filmet és a korábbi vetítéseket is magunk szerveztük meg. Sokat köszönhetünk Romwalter Juditnak, a film koproducerének aki segíti a film útját. Tervezzük, hogy a Magyar Hangyával és a Szigettel együttműködve mozikba juttassuk a filmet. [caption id="attachment_48774" align="aligncenter" width="930"]

A film két főszereplőjének, Pusztai Lucának és Barta Ágnesnek (jobbról balra) is ez volt az első játékfilmes szereplése[/caption]   Yvonne: Szeretnénk, hogy a 2015-ös Sziget előtt minél több alkalom legyen a Free Entry megtekintésére. A későbbiekben webes forgalmazót akarunk keresni, aki online elérhetővé teszi a filmet. CineStar: Milyen volt a mezőny? Hogy nézett ki a díjazás? Yvonne: Ezt a díjat nem szekción belül osztották ki, hanem a narratív nagyjátékfilmek közül válogatták ki azt, amelyik passzol a díj kritériumainak. Egyrészt, nem számítottunk arra, hogy díjjal jövünk haza, másrészt valóban egy újító és kísérletező filmet tettünk le az asztalra, olyat, aminek épp ez a díj való. Nehéz erről beszélni, hiszen mindenki elvárja az álszerénységet egy alkotótól, de utólag nem csodálkozom a zsűri döntésén. Judit: Nagyon pozitív szakmai visszajelzés, hogy ahhoz képest, hogy milyen körülmények között jött létre, abszolút állta a versenyt a többi filmmel szemben. [caption id="attachment_48605" align="aligncenter" width="931"]

Kastner Judit és Kerékgyártó Yvonne (balról jobbra) az SXSW Gamechanger díjával a kezükben[/caption]   CineStar: Hány év munkája van a filmetekben? Judit: Három év, három Sziget. Yvonne: A forgatás maga 2011-ben kezdődött és 2013 augusztusában volt az utolsó Sziget, ahol még ténykedtünk. Összesen kb. 16 forgatási napunk volt, ez lett elosztva a három év alatt. Ebben a legnagyobb kihívás az volt, hogy – mivel a filmünk egyetlen nap történéseit meséli el – ne vegye észre a néző azt, hogy évek teltek el közben. CineStar: Sokat improvizáltatok? Mennyire volt előre megírva a forgatókönyv? Yvonne: Forgatókönyv, konkrét rendezői koncepció mindig volt. Egy fesztiválon forgatni nem egyszerű, ezért is igyekeztünk minél tájékozottabbak lenni abban, hogy mi lesz épp az adott helyszíneken. Akkor improvizáltunk csak, amikor egy civil fesztiválozó belépett a jelenetbe. Olyankor tudták a lányok, hogy rögtönözni kell, és csak emiatt nem hagyjuk abba a forgatást, mert valaki hozzájuk szól. Illetve akadt még egy improvizatív jelenet, amelyben az egyik főszereplő füvet árul és leszólít embereket. Az rögtönzés volt. De egyébként minden meg volt írva. Nagyon be volt osztva az időnk.

Az improvizáció kérdése egyébként többször felmerült már, aminek én nagyon örülök, hiszen ez azt jelenti, hogy életszerű volt az adott jelenet. De ha például egy olyan szereplő van jelen, aki a szokottnál többet beszél, akkor sejthető, hogy hivatásos színészt látsz. Az óriáskeréken is volt két színművészetis diák, illetve más jelenetekben is, hiszen voltak dolgok, amikhez alkalmazkodni kellett. Fények, háttérzaj, civilek. De a stáb nagyon összeszedett volt és tudták, mit csinálunk éppen. E nélkül nem lehetett volna megcsinálni a filmet. CineStar: Yvonne, te régebben kritikusként is tevékenykedtél. Yvonne: Igen. Elsőéves voltam a Filmművészeti Egyetemen, amikor a Cinefesten összefutottam a Wostry Ferivel, aki mondta, szívesen elolvasná, amit írunk a csoportommal. Az, hogy végül kikötöttem a Geekz-nél annak is köszönhető, hogy mindig is közel álltak hozzám a B-filmek, a horrorfilmek és thrillerek, ami Ferinek rögtön feltűnt. Jó élmény volt ez az egész, mert bár fiatal voltam és semmit nem tudtam a kritikaírásról (később persze kitapasztaltam a dolgokat), olyan platform közelébe kerültem, ahol visszajelzést kaptam az olvasóktól arról, hogy mi működik írásban és mi nem. Fontosnak tartom azt, hogy az ember, ha filmkészítésre adja a fejét, írni is tudjon filmekről. Akár magának, akár a publikumnak. A Geekzblog erre egy nagyon jó lehetőség volt, szerettem velük dolgozni. CineStar: Arra még nem gondoltál, hogy Te magad is előállj egy alacsony költségvetésű, magyar B-filmmel, horrorfilmmel? Yvonne: Épp egy ilyenen dolgozom, csak épp nem lesz olyan alacsony költségvetésű. Egy német rendezővel közösen írjuk a forgatókönyvet, műfaját tekintve pedig egy giallo lesz. Akárcsak a Free Entry, ez is egy nap (pontosabban 3 óra) történéseit fogja magába foglalni és egy helyszínen (egy törökfürdőben) fog játszódni. Sokan csodálkoznak, hogy az előző filmem után miért épp egy ilyenbe vágom a fejszémet, de én úgy gondolom, hogy az ember addig kísérletezzen, és addig próbáljon ki új dolgokat, amíg be nem skatulyázzák alkotóként. https://vimeo.com/114465443 (szerk.: Yvonne Gary Vanisian német rendezővel közösen írja a Fürdő forgatókönyvét, főszereplőnek pedig a videóban is látható Péterfy Borit szeretnék) CineStar: Mit gondoltok a mostani magyar filmekről? Judit: A Liza, a rókatündérnek mindketten nagy rajongói vagyunk. Yvonne: A VAN…-t is nagyon szerettük, illetve nagyon szeretem az Isteni műszakot is. A dokumentumfilmeket is nézzük, azokat is kedveljük. A Káin gyermekeit, az Igazság Magyarországont... Judit: ...a Szerelempatak is jó volt. A maguk kategóriájában olyan filmek születnek, amilyenekre nem volt példa az elmúlt években. A VAN szerintem nagyon sokat változtatott a helyzeten. Az Üvegtigriseket leszámítva az egyetlen olyan film volt, ami nagy tömegeket is meg tudott mozgatni. Magyar emberek elindultak a moziba és nem volt rá jegy, hacsak nem foglaltál rá helyet időben. Ilyen régen volt. [caption id="attachment_48770" align="aligncenter" width="926"]

A magyar film, köztük főként a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan rég látott népszerűségnek örvend[/caption]   Yvonne: 2011 óta van egy nagyon pozitív irány, ami sok filmkészítőt magával ránt. Én úgy érzem, hogy egy elég összetartó filmes szakma a mienk. Az, hogy az olyan filmek el tudnak készülni, mint a Free Entry annak is köszönhető, hogy ha megkeresel egy operatőrt, vagy bármilyen szakmában dolgozó profit, akkor nyitottan áll hozzá egy film elkészítéséhez. Ugyanígy nagyon támogatjuk egymás filmjeit. Nem egy generációról beszélek és nem is egy filmes iskoláról. Az egyetlen probléma, amin szerintem dolgozni kell, hogy nem jutnak el a filmek a nézőkhöz. Ez eléggé összehozza a filmeseket, mindannyian azt akarjuk, hogy a nézők lássák, amit készítünk. Judit: A pénztelenség bizonyos szempontból ösztönzőleg hat, nagyon jó módokat találnak a filmkészítők arra, hogy kis pénzből hozzanak ki valami minőségit. Nem készül annyi légből kapott film. Azt hiszem, intenzívebben érlelődnek a filmtervek annak köszönhetően, hogy nem lehet bármit megcsinálni. Azért az is jó, ha van pénz – a következőt mi is abból szeretnénk megcsinálni. A közeljövőben lesz még alkalmunk megnézni a Free Entry-t idehaza is, részletes információkkal feltétlen szolgálunk, amint megtudunk valamit! Köszönjük szépen az interjút Yvonne-nak és Juditnak!