Man in the Wilderness - Ismertető

E héten kerül bemutatásra Alejandro Gonzalez Innaritu legújabb opusza, A visszatérő. Kollégának volt már szerencséje megnézni a filmet (nem, nem úgy, hanem ténylegesen nagy vásznon) és habár jóformán egyetértek vele, neki olybá tűnik, hogy jobban elnyerte a tetszését, mint nekem. A visszatérő egy grandiózus munka, aminek azonban az "Így készült"-je meglehet, hogy izgalmasabb a kész alkotásnál - hiába nem szűkölködik a lenyűgözően felvett jelenetekben és brutális akciókban, na meg ott van az az instant klasszikus szcéna, amelyben Leonardo DiCaprio beleköt egy megtermett maciba. Rendben, legyünk őszinték: van mit szeretni a filmen és van róla mit beszélni. Sőt, milliónyi olyan okot fel lehetne sorolni, amik a film védelméül szolgálnak, csak épp a probléma az, hogy ezek az okok pusztán a látványára és hangulatra vonatkoznak, kevésbé a karakterekre és a történetre - melyek jócskán hagynak maguk után kívánnivalót. Lehetett volna jobban is csinálni? Lehetett volna. Igazából meg is tették, cirka 45 évvel ezelőtt.

Richard C. Sarafian (nevéhez köthetjük például a Száguldás a semmibe című autós mozit Barry Newman főszereplésével) nem tartozik az ismert direktorok közé. Abban sem vagyok biztos, hogy olyan nagyon elismert névnek számít a szakmáján belül, tekintve, hogy elkerülte őt a világhír, így inkább csak egy bizonyos réteg ismeri és kedveli őt. Így most bedobom Nektek ezt a nevet. Sarafian. Sarafian 1971-ben készített egy filmet abból az alapanyagból (pontosabban fogalmazva: abból a szinte már mitologikussá érett történetből), amiből Innaritu is. Ennek a filmnek a címe az volt, hogy MAN IN THE WILDERNESS. A cselekmény főbb ütemei javarészt megegyeznek a mexikói rendező filmjéével (medvetámadás: pipa; hátrahagyott hős: pipa), Sarafian azonban - mondani se kell - a látványt kevésbé extrémre komponálta, nem hajtották olyan ambíciók, mint utódját. Ez nem jelenti azt, hogy esztétikailag nem ér el egy bizonyos szintet - dehogyisnem! Képsorain ugyanúgy megelevenedik a vadon (nem naturalistán, de törekedve egy bizonyos fokú realizmusra), az álomszerű jeleneteket azonban sokkal biztosabb kézzel vezényelte le a mexikói direktornál, ahogy a főszereplő lelki tusájára is sokkal jobban rávilágított. Zachary Bass szófukar, mogorva természetéből fakadóan hasonlómód kívülállónak számít a trapperek között, mint DiCaprio Hugh Glass-e, de Bass fejébe sokkal inkább belelátunk és a hagymázas, sehová nem tartó, "nesze semmi, fogd meg jól"-típusú flashback-ek helyett Sarafian filmje sokkal precízebben vázolja fel hősét. Bass túlélésért folytatott küzdelme nem kizárólagosan fizikai megpróbáltatások tömkelege, hanem lelki vívódás is (biztosra veszem, hogy Glass-nél is ez volt a cél, de rendesen el lett maszatolva), konkrétan egy emberről szól, akit egy rozoga alapokon álló bosszú hajt, hogy aztán a végére belső metamorfózison essen át. Egy ember, aki az életet csupa szenvedésnek és kénköves pokolnak tartja, a hányattatásai során eljut arra a pontra, hogy észbe kapjon és lelki üdvét saját kezébe véve elinduljon megkeresni rég nem látott (talán rég halott) fiát, akit elhagyott annak idején. A bosszúvágy tehát itt nem olyan nyílegyenes, mint A visszatérő-ben, ahol el kell fogadnunk azt, hogy John Fitzgerald jogosan néz majd szembe Glassal - nem, nem, a bosszú itt csupán egy magára hagyott ember elmejátéka, aminek nincsen sok alapja, csak a világ iránt alapjáraton érzett düh és kétségbeesés. Ha mindez még nem győzött volna meg Titeket arról, hogy tegyetek a filmmel egy próbát, akkor még annyit hozzátennék, hogy a főszereplőt Richard Harris játssza (ő volt az, aki először alakította Dumbledore professzort, illetve ő volt az a nagyszájú, kiöregedett pisztolyhős is, akit Gene Hackman a kisváros szeme láttára rugdos szét Clint Eastwood Nincs bocsánat című filmjében), A visszatérőben Domhnall Gleeson által alakított Henry kapitányt pedig a sokat látott színész/rendező (egyben abszolút legenda) John Huston keltett életre a tőle elvárható lúdbőröztetően hatásos módján. Rejtőzködő kincs ez a film, amire pontosan ezért szerettem volna felhívni a figyelmeteket.