Miért került előtérbe ennyire a kritikusok hangja?
2010 óta a "Big 6"-nek hívott hat legnagyobb hollywoodi stúdió (Walt Disney, Warner Bros, 20th Century Fox, Paramount Pictures, Sony Pictures és a Universal) átlagosan 80-90 darab filmet hoz ki összesen évente (forrás: https://www.the-numbers.com/market/). Ehhez hozzáadhatjuk az egyéb stúdiók által szintén világszinten forgalmazott kb. 40 filmet, plusz a hazai stúdiók filmjeit és kijön, hogy egy évben átlagosan közel 150 filmből válogathatunk a mozikban.
Mivel az árak nem lesznek olcsóbbak, így a nézőknek alaposan meg kell válogatnia, hogy a széles kínálatból mégis mire fog egy héten (de inkább hónapban) pénzt áldozni. Sőt, simán megengedheti magának, hogy ne is mozizzon egy ideig, mert a streaming szolgáltatók térhódításának hála a., már kifejezetten hamar kézhez kaphat egy-egy friss filmet b., rengeteg könnyen, otthonról elérhető tartalom közül is választhat. Szóval kétszer is meg fogja gondolni, költsön-e pénzt mozijegyre utazással és popcornnal együtt.
A döntés megkönnyítése érdekében pedig a nézők több fronton is elkezdték aktivizálni magukat:
- Egyrészt a közösségi médiának köszönhetően akarva-akaratlanul szembejön velünk egy-egy ismerősünk vagy bekövetett portál véleménye az adott filmről, ami segíthet kiválasztani a heti filmünket.
- Nem véletlenül örvendnek nagy népszerűségnek a YouTube-os filmkritikusok sem: mindenkinek megvan a favoritja, akinek ad a véleményére, így ők is egészen komoly faktorként vannak jelen az emberek fejében, ha filmválasztásra kerül a sor.
- Végül, de közel sem utolsó sorban pedig még nagyobb szerepet kaptak az online filmes értékelő portálok. Először az IMDb tört utat magának, ám mivel az kizárólag a közönség szavára épít, a legtöbbünk elkezdte fenntartásokkal kezelni a portált. Arra viszont senkinek sincs kedve/affinitása, hogy az összes kritikus írását elolvassa az adott filmről, kellett valami, ami valahogy ezeket összesítette. Na, itt jött képbe a Rotten Tomatoes.
Mi az a Rotten Tomatoes és hogyan működik?
A Rotten Tomatoes egy filmekkel és sorozatokkal foglalkozó, kritikusok véleményét összegyűjtő és összegző amerikai weboldal. Komoly publikációs vagy online múlttal és kellő minőségű és mennyiségű letett munkával kell rendelkeznie valakinek, hogy az általa adott pontszám beleszámítson egy adott film vagy tv-show megítélésébe. A pontos kritériumot elolvashatjátok a honlapon, errefelé: https://www.rottentomatoes.com/help_desk/critics.
Az oldalon ugyanakkor az IMDb-hez hasonlóan a közönség szintén értékelheti a filmeket, így a következőkben megkülönböztetünk kritikusi és közönségi pontszámokat is - mindkettőből kettő-kettő kerül bemutatásra, melyek igencsak hasonló elven működnek.
Kritikusok pontszámai
Tomatometer (%): A leggyakrabban használt RT pontszám, amivel szeretünk dobálózni a neten. Gyakorlatilag megmutatja azon kritikusok arányát, akik "Friss", vagyis legalább 6/10-es pontszámot adtak egy-egy filmre.
Vegyük például Az oroszlánkirály példáját: a film 93%-os Tomatometer-rel rendelkezik jelenleg az oldalon. Ez viszont tehát NEM azt jelenti, hogy a kritikusok átlagosan 93%-os értékelést adtak a filmre külön-külön a saját értékelési rendszerükben. Nem-nem, a 93%-os pontszám ebben az esetben azt jelöli, hogy a kritikusok 93%-a (Szimba esetén a 122 kritikusból 113) legalább egy 6-ost adott az aktuális filmre 10-es skálán.
Az oldal kettő (illetve hát, három) különböző "plecsnit" (kategóriát) oszt ki a %-ok alapján:
- "friss" (Fresh), vagyis a szép piros paradicsom: ezek a filmek legalább 60%-os Tomatometerrel rendelkeznek
- "rothadt" (Rotten), pocsék zöld szétrohadt paradicsom: ők pedig tehát azok az alkotások, melyek legfeljebb 59%-os Tomatometert értek el
Miért írtam hármat? Nos, a frissek között megkülönböztet az oldal "tanúsítottan frisseket" is (Certified Fresh), amik gyakorlatilag a "különösen ajánlott" kategóriának felelnek meg. Ennek a feltétele, hogy az adott film vagy sorozat legalább 75%-os Tomatometert érjen el és legalább 5 top kritikus értékelje (bizony, az alaposan megszűrt kritikusokat is megkülönbözteti az oldal).
Most már értitek, miért szeretnek sokan ezzel a pontszámmal dobálózni a neten. Gyakorlatilag egy aggregált (összesített) pontszám, ami pusztán csak annyi információt hordoz, hogy a kritikusok hány %-a mondta egy adott filmre, hogy "jó". A "jót" pedig az oldal üzemeltetői meghúzták a 6/10-es értéknél. Ennyi az egész.
Ez így viszont önmagában csalóka, ugyanis tegyük fel, hogy valami igazán különlegesre vágyom, ami vélhetően nem a 6/10-es tartományban, hanem kissé feljebb keresendő. Ekkor a 90% feletti érték is tévhitbe ringathat: jó-jó, a kritikusok 90%-a jónak mondta - de mennyire jónak? Ehhez érdemes megtekinteni a másik pontszámot is.
Átlagos értékelés (1-10): Na, sokkal inkább ez a mutató beszél arról, ami az előző pontszám kapcsán is feljött. Az átlagos értékelés hordozza azt az információt, hogy az összes kritikus egy 10-es skálán hány pontra értékelte az adott filmet. Persze ahány kritikus és oldal, annyiféle értékelő rendszer: a Pulinál mi például %-osat használunk, de van ahol 5 csillagosat, van ahol 10-es skálát stb. A Rotten Tomatoes oldala ezeket a pontszámokat hozza egy közös skálára, ami az 1-10-es tartományban értékeli a filmeket.
Konkrét példa a kritikusok átlagos pontszámára, Az oroszlánkirálynál maradva: a film 8.4-es átlagos értékeléssel rendelkezik. Az előzőek alapján ez tehát azt jelenti, hogy a kritikusok - mindenki a saját rendszerének megfelelően persze - 8.4-es átlagos pontszámmal honorálták Szimba kalandjait, ami bőven megüti a "friss"-hez szükséges 6.0-t.
Közönség pontszámai
Habár nem miattuk szoktuk felkeresni a Rotten Tomatoes-t, de a teljesség érdekében nagyon gyorsan és nagyon röviden szót ejtünk a közönség pontszámairól is.
Gyakorlatilag ugyanaz a két pontszám figyelhető meg itt is, csak a közönségnél nem 10-es, hanem 5-ös skálán vizsgálódunk. Valamint náluk jóval magasabb pontszámnál titulálható egy film vagy sorozat "frissnek", hiszen míg a kritikusok hajlamosak lehúzóak lenni, addig a közönség a kedvenceit előszeretettel értékeli magasabbra.
Audience Score (%): Nagyon hasonlít a kritikusok Tomatometerére. Ez a %-os pontszám megmutatja, hogy a közönség milyen arányban találta jónak, vagyis 3.5/5-ösnek a filmet. Bizony, itt a "friss" határa ahogy az előbb is említettük, magasabban van kicsit az elfogultság kiküszöbölésére, mint a kukacoskodó kritikusok esetén. "Friss" filmeknél egy teli, míg "rothadtaknál" egy felborult popcornos vödör kacsint vissza ránk az oldalról.
Átlagos értékelés (1-5): Ezt már csak röviden, hiszen már érintettük - nem más, mint a nézők átlagos pontszáma a filmre egy 5-ös skálán. Ahogy említettük, itt a friss határa picit feljebb van, 3.5/5-nél. Ami ugyebár - kicsi matek jön, ne ijedj meg - a kritikusok által használt 10-es skálán legalább 7-es lenne. Vagyis a nézőknek egy 10-es skálán gyakorlatilag kereken 1 ponttal (a saját 5-ös skálájukon pedig 0.5-tel) nagyobbat kell adnia egy filmre ahhoz, hogy az értékelésük "friss" irányba billentse a filmet a közönségi pontszám tekintetében.
Az oroszlánkirály a kritikusokhoz hasonlóan hajszál pontosan 93%-os közönség pontszámmal rendelkezik, ez azt jelenti, hogy a jelenleg több, mint 1.2 millió, oldalra regisztrált felhasználó 93%-a legalább 3.5-re értékelte a filmet egy 5-ös skálán. Szimbánál egyébként kereken 4/5-re.
Hol tudunk hibázni?
Ott, hogy ezeket a számokat szentírásnak vesszük. Úgy gondolom, hogy egyfajta "mankóként" kellene a Tomatometerre meg az összes egyéb mutatóra gondolni. Megnézhetjük, figyelembe vehetjük őket, de ha minden filmet ezek alapján ítélünk meg előre, akkor bizony csúnyán becsapjuk magunkat.
Biztosan belefutottatok már ti is abba, hogy nagy reménnyel beültetek egy filmre, amit kimagasló kritikák öveztek megjelenés előtt… hogy aztán koppanjatok egy iszonyatosan nagyot. Pár ilyen után megtanuljuk, hogy azért ezek a számok nincsenek ám kőbe vésve egy film megítélésénél, viszont könnyedén torzíthatják az elvárásainkat - csalódást eredményezve.
Sokszor persze ennek a fordítottjával találkozunk: a Pillangó hatás nekem tinikorom óta az egyik all-time kedvenc filmem. Évekkel később kerestem rá csak RT-n, ahol az alábbi eredmény fogadott:
A tőlem telhető legobjektívebb hozzáállással sem értem a mai napig a kritikusok bődületesen alacsony számát… de nem is kell. Mindannyiunknak lesznek olyan kedvencei, amihez valamiért ragaszkodunk - még ha akár a kritikusok, akár a közvélemény szerint is egy gyengébb alkotás.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a kritikus bizony szúrós szemmel, míg a közönség sokkalta mainstreamebb hozzáállással nézi a filmeket (nagy általánosítás mindkét esetben). Nem véletlen, hogy megannyi filmnél komoly megítélésbéli különbségek adódnak a két tábor között. Mindkét irányra vannak tökéletes példák: a kritikusok például agyba-főbe dicsérték a Star Wars: Az utolsó Jediket (jelenleg 90%-on áll 8.1/10-es átlagos értékeléssel), a nézőket viszont elképesztően megosztotta (46%, 2.9/5-ös átlaggal).
De az ellenkezőjére is láthattunk már precedenst például a Batman Superman ellen esetén: a kritikusok gyakorlatilag porig alázták (27%, 4.9/10), a közönség viszont inkább a mérleg pozitív oldalára billent (63%, 3.5/5).
A lényeg, hogy mindenki döntse el magának, kinek hisz. Az igazság általában az ilyen esetekben valahol a kettő között keresendő.