Ugyan azt hihetnénk, hogy a gazdagok és szépek tartják a távolságot a hétköznapok kegyetlen realitásaitól, páran egyáltalán nem ódzkodtak arról, hogy bepiszkolják a kezüket. Hovatovább, kéjes örömmel ugrottak fejest véres-beles helyzetekbe, hogy igazolják, hogy nem rettennek meg az árnyékuktól. Lássunk hát pár példát!
Háborúra háderű
Őszintén szólva drágám, köpök rá
Egy-egy konfliktus kirobbanásakor nem ritka, hogy a befutott csillagok lelkesen támogatják hazájukat - igaz, többségük a hátországban buzdít a csatatéren küzdőkért meghozandó áldozatokra, vagy kétségbevonhatatlan tehetségével szórakoztatja a besorozottakat. Clark Gable azonban az aktív helytállást preferáló kevesekhez tartozott. Miután imádott harmadik felesége, Carole Lombard 1942. január 16-án egy repülőgép-balesetben elhunyt, a férfi nem találta a helyét, és annak dacára, hogy a negyvenegyedik évében járt, augusztus 12-én bevonult. Az előzmények tükrében kissé bizarr módon a légierőhöz belépő fenegyerek egy percig sem titkolta, hogy nem holmi imázsnövelő alibizés a célja. Ezt alátámasztandó, kiképzése lezárultával öt éles bevetésben is részt vett 1943. május 4-től szeptember 23-ig.
Pontosabban fogalmazva, ennyi akcióra kapott engedélyt, viszont egyik bajtársa, Ralph Cowley megesküdött, hogy milliók idolja fű alatt ennél nagyságrendekkel többször kockáztatta a bőrét. Bátorsága az ellenséget sem hagyta hidegen: a játékát imádó Hitler csinos jutalmat ígért annak, aki sértetlenül elfogja, és a színe elé hozza, de a találkozásra sosem került sor.
Der Guten Tag Hop Clop
Ám az efféle mérsékelten gyakori kivételektől eltekintve aktív szolgálatot jellemzően a nemes hivatással még csupán ismerkedők vállalnak. Egyebek mellett olyanok is, akikről finoman fogalmazva sem a veszett-vad vérszomjra vagy az öldöklésre asszociálunk. A komédia koronázatlan királya, Mel Brooks kapcsán sem feltétlen az az acélos fegyelem ugrik be elsőre, holott a második világégés során a mókamester napi szinten nézett farkasszemet a kaszással. Egy aknamentesítéssel és az épületekben elhelyezett robbanócsapdák hatástalanításával foglalkozó egység felderítőjeként az ő dolga volt felkutatni, illetve megjelölni a hátrahagyott szeretetcsomagokat. Egyetlen rossz mozdulat, és annyi se marad belőle, hogy érdemes legyen eltemetni - de ő egy percre sem feledte el, hogy mekkora a tét. Ennek hála, egyedül akkor került bajba, amikor egy kis időre lecsukták, mert leverte egy antiszemita megjegyzéseket tevő baka sisakját, és fejbe nyomta a csajkájával.
Aki soha nem ivott bort
Christopher Lee-ről, Drakula, Saruman és Francisco Scaramanga megformálójáról egy fokkal könnyebb elhinni, ahogy hűvös nyugalommal lecsap. Bár konkrétumokat alig-alig osztott meg, pályafutása alapján minimum sejthető, hogy kismilliószor került kutyaszorítóba, és hozott meg drasztikus döntéseket. Erre egyébiránt az A Gyűrűk Ura munkálatai során is utalt. Mikor Peter Jackson elmondta neki, hogy miként képzeli el egy hátba szúrt ember agóniáját, az agg ikon azzal ütötte el az ötleteit, hogy anno épp elég ehhez hasonló esetet látott. Ezek alapján pedig bátran ki meri jelenteni, hogy a direktor felvetései tévesek. Hogy ez igaz-e, azt legfeljebb gyaníthatjuk, ám Lee az biztos, hogy nem sokat unatkozott: a RAF tisztjeként, kémként és kihallgatóként is megmutatta, hogy mi rejlik benne.
Gengszterek vagyunk mi
Télapu, a patkány
1975-ben Tim Allen félig-meddig fogadásból részt vett egy amatőr stand-up esten, ahol ráébredt, hogy a nevettetést neki találták ki: a fellegekben járva egyből úgy érezte, hogy megfogta az Isten lábát. De eleinte a tréfálkozás vajmi keveset hozott a konyhára - az álmát kergető zöldfülű így, hogy némi pénzhez jusson, drogfutárként bízott a szerencséjében, és, ahogy ez lenni szokott, rövid úton lebukott. 1978-ban 650 grammnyi kokainnal csípték meg Michiganben: ez egy kisebb vagyont kóstált az utcán, ergo, bőven kereskedelmi mennyiségnek számított - a verdikt nem lehetett kérdéses. Ám a botcsinálta csempész mérhetetlen mázlijára a nyomozók nagyobb halakra utaztak, és alkut kötöttek vele. Az összes kapcsolata feldobásáért cserébe huszonhat hónappal megúszta kilengését, és kiszabadulván a startmezőre visszatérve újraépíthette a karrierét.
Machete lehiggad
Danny Trejo sorsát már az is meghatározta, hogy anyja, Delores Rivera King egy percig sem csinált titkot belőle az idegbaj határáig agresszív férje előtt, hogy a kicsi nem tőle van. Igaz, tekintve, hogy Dionisio Trejo a fogantatás idején katonaként harcolt, minimum trükkös lett volna mást állítani. Ilyen indulókörülmények között nem csoda, hogy a hetet is alig betöltvén nepper-tanoncként segített az idősebb kábítószer-kereskedőknek portékájuk elpasszolásával. Tizenkét esztendősen aztán előbb a heroin, majd egy különösen veszélyes fiatalkorúaknak fenntartott büntetőintézmény rabjává lett, és egészen 1969-ig elvétve került ki a rácsok mögül. De ekkorra teljesen megváltozott, mivel mikor egy börtönlázadás során brutálisan bántalmazott egy őrt, abszolút reális lehetőségként lebegett a feje felett a villamosszék réme. Ezért, hogy elterelje a gondolatait, a vallásba menekült, és újjászületett keresztényként imádkozott a megváltásért. Később, mikor elvonult a feje felől a vihar, nem felejtette el az Úrnak tett ígéreteit. Fölös energiáit bokszolással vezette le, leszokott a narkotikumokról, és 1973-tól unortodox módszerű, ám felettébb hatékony tanácsadóként segítette azokat, akik tiszták akartak maradni. Ennek köszönhetően került be a showbizniszbe is. 1985-ben egy, a Szökevényvonaton dolgozó kliense kérte a segítségét, és, hogy megkönnyítse a dolgát, statisztaként csatlakozott a gárdához, hogy mindig elérhető legyen. Itt a szintén a jó útra tért ex-csibészekhez tartozó forgatókönyíró, Edward Bunker felismerte egykori társát, akit igencsak becsült rendíthetetlenségéért és keménységéért. Szó szót követett, és Trejo azon kapta magát, hogy Eric Roberts személyi edzője lett, és hamar a szórakoztatóipar egyik megkerülhetetlen alakjává avanzsált.
Sic semper tyrannis
Cikkünket aligha zárhatnánk mással, mint Thália alighanem legelvetemültebb papjával, John Wilkes Booth-szal. A jeles színészdinasztiába születő, karizmatikus ifjú kezdetben megalázóbbnál megalázóbb bakikkal hozott szégyent felmenőire - több olyan esetet is feljegyeztek, hogy még érintőlegesen sem emlékezett a szövegére, és kétségbeesetten improvizált. De átütő erejű alakításai kompenzálták ezt a hiányosságát és felhágott a csúcsra - beszédes adat, hogy az 1850-es évek végére mai árfolyamon kalkulálva valamivel több, mint hétszázezer dollár körül keresett. Az amerikai polgárháború kitörésekor nem is tagadta, hogy a déliekkel szimpatizál, és egy összeesküvés egyik vezetőjeként próbálta a sajátjai javára billenteni a mérleg nyelvét. Eredetileg azt tervezte, hogy elrabolja Lincolnt. Viszont a Konföderáció összeomlásakor arra jutott, hogy Andrew Johnson alelnökkel és William H. Seward külügyminiszterrel is végeznie kell, hogy méltó revansot vehessen, egyben ismét felszítsa a lázadás pislákoló tüzét. Azonban mint az köztudott, tervét részleges siker is alig koronázta, hiszen az északiak diadalát nem érintette mártírrá magasztosuló vezérük idő előtti vége. Míg merénylője tizenegy kurta nappal később esélyesen egy örökkévalóságnak érezte, mialatt szörnyű kínok közepette kiszenvedett egy nyakcsigolyáját szétroncsoló, és testét utolsó óráira megbénító lövéstől.
Amennyiben arra juttok, hogy egy izgalmas sorsú híresség kimaradt, ne késlekedjetek: osszátok meg velünk véleményeteket a kommentszekcióban, vagy a Facebook-oldalunkon.