Hirdetés

Örökké fiatalon – Idejekorán eltávozó sztárok 2. rész

|

Egy generáció posztumusz ikonja, az érzékiség tutyimutyi apostola, tragikus sorsú apa-fia páros és a rap színészként is lenyűgöző királya: cikkünk igazolja, hogy egy karrier sikere elsősorban nem annak hosszától függ.

Hirdetés

Hollywood tágan értelmezett aranykorának egyik, mai szemmel nézve legmeghökkentőbb furcsasága a sztárok nemritkán megalázóan alávetett helyzete volt. Az érintettek lényegében egy fausti alkut kötöttek az őket pénzzel, hírnévvel, sikerrel és csillogással kecsegtető-csalogató stúdiófőnökökkel. Önként rábólintottak, hogy a kivételes bánásmódért cserébe megszűnnek magánemberként létezni, és eseti-egyedi kivételektől eltekintve egy habitusuktól markánsan elütő ál-személyiséget vesznek fel. Onnantól kezdve a nagykutyák PR-szakemberei, rafinált fixerei vagy főállású problémamegoldói a hivatalos munkaidejükön túl is szabályozzák, hogy mit, hogyan és főleg kivel tehetnek.

Hirdetés

A Rodolfo Alfonso Raffaello Pierre Filiberto Guglielmi di Valentina d'Antonguollának keresztelt Rudolph Valentino sem panaszkodott, hogy az angyalarcú csábító figuráját erőszakolták rá. Holott a szoborszerűen szép, és még a legprűdebb apáca fantáziáját is megmozgató szexszimbólum a hétköznapokban nevetséges, tutyimutyi papucsként tengette napjait. Első felesége, a leszbikusságát később nyíltan felvállaló Jean Acker nem tagadta, hogy azért mondott neki igent, hogy kiszabaduljon a közte, Grace Darmond és Alla Nazimova között dúló, botrányos szerelmi háromszögből. Ám súlyosan rövidlátó, okulárét ellenben hiúságból nem viselő, és veterán primadonnáknál is többet sminkelő partnere nem feledtette vele egykori kedveseit. Akár jelképnek is felfoghatjuk, hogy a nászéjszakáján egyszerűen kizavarta férjét a hálószobából, és később is megtagadta hitvesi kötelessége teljesítését.

Második neje, Natacha Rambova pedig lényegében dróton rángatta választottját, aki az ő javaslatára már-már paródia-jellegűen feminin külsőségek közepette vonult a kamera elé. Karizmája viszont ekkor sem hagyta cserben: a nők bolondultak érte. Éjjel-nappal résen kellett hát lennie, hiszen megeshetett, hogy egy fanatikus vénkisasszony a közelébe settenkedik, és ollót ragadva megpróbál kivágni egy darabot a kabátjából, hogy aztán beragaszthassa azt az emlékkönyvébe. Így amikor 1926. augusztus 15-én egy perforált fekély kórházba juttatta, ezrek zaklatták a személyzetet, és augusztus 23-án bekövetkezett halála tömeghisztériát indított el. Legalább két, de gyaníthatóan több rajongója önkezével vetett véget az életének, nem is sejtve, hogy álmaik lovagja kizárólag a képzeletükben létezett, és pont annyi érzékiség szorult belé, mint egy mosogatószivacsba.

Mialatt Valentino tisztes summát vágott zsebre, az 1931. szeptember 8-án született James Dean alig-alig élvezhette ki tagadhatatlan tehetsége áldásait. Az ötvenes évek egyik, ha nem legmeghatározóbb ikonjává avanzsáló férfi rendszeresen küszködött: előfordult, hogy más opció híján parkolófiúként gürcölve fedezte számláit, és annak is örült, ha egyáltalán beszélő szerepet kapott. Helyzete később sem javult. 1950-től egészen 1954-ig olcsó tévéműsorok, hitvány reklámok és finoman fogalmazva sem az örökkévalóságnak szánt filmek gyakran a stáblistáról is lefelejtett epizodistájaként szerencsétlenkedett. Azaz, bár a szebbik nemnél sármjának hála tarolt, sanszosan sűrűn felmerült benne, hogy megéri-e kepesztenie.

A változást az 1955. március 9-én bemutatott Édentől keletre hozta el. Ugyan az ihletforrásként szolgáló regény írója, John Steinbeck viszolygott az általa túlságosan hevesnek bélyegzett fiataltól, elismerte, hogy nála jobban senki sem formálhatná meg Caleb Trask komplex karakterét. Ajánlásával az újonc nem kisebb nagyságokat ütött ki a nyeregből, mint Marlon Brando vagy Paul Newman, és mivel páratlan affinitással bújt az apja szeretetére éhező tinédzser bőrébe, egyből felkapták. Lazsálásról vagy az őt 1954-ben szabályszerűen megfertőző autóversenyzés iránti vágyának hódolásról ezért szó sem lehetett.

Pláne, mert a Warner Brothers illetékesei a forgatások alatt megtiltották neki, hogy a volán mögé üljön. Előbb a Haragban a világgal Jim Starkjaként brillírozott, és adott hangot a generációs problémák folyományaként végtelenül frusztrált tizenévesek fortyogó dühének. Majd, mivel rettegett attól, hogy forrófejű lázadónak skatulyázzák be, a béresből olajbáróvá emelkedő, ám viszonzatlan szerelme miatt az alkohol rabjává züllő Jett Rinkként parádézott George Stevens Az óriásában. Merészen improvizáló stílusa meghozta a gyümölcsét: 1956-ban és 1957-ben is Oscar-díjra jelölték.

A keserű csattanót persze nem nagy kunszt kitalálni. A fáradalmait 1955. szeptember 30-án imádott kocsija, a "Kis Rohadék"-nak becézett Porsche 550 Spyder vezetésével kipihenő ifjonc egy 1950-ben gyártott Ford Tutorral való ütközés során kitörte a nyakát. Vagyis azon túl, hogy pusztán bő fél évig sütkérezhetett az igazi rivaldafényben, sosem örülhetett annak, hogy a nézők és a szakma elismerését is kivívta.

Jelzésértékű, hogy Marilyn Monroe-ként befutó Norma Jeane Mortenson mai napig legnépszerűbb filmjének, a Van, aki forrón szeretiknek a felvétele kész rémálomnak bizonyult. Tudniillik, a színésznő faék-egyszerűségű mondatokat sem volt képes megjegyezni. Az "Én vagyok az, Édesem."-nek negyvenhétszer kellett nekifutnia, a "Hol van a bourbon?" pedig ötvenkilenc próbálkozást igényelt: ha nem azt kérdezte, hogy "Hol van a whiskey?" akkor a bonbon vagy az üveg pontos lelőhelye után érdeklődött. A magát egy rokonai által szexuálisan zaklatott, szerény iskolázottságú és gátlástalanul kihasznált fruskából a férfiak első számú álmává felküzdő szőkeség mosolya ezért nem volt őszinte a premieren.

Harmadik, a drámaíró Arthur Millerrel kötött házassága a szétesés felé robogott, és az efféle intermezzók élénken emlékeztették arra, hogy szépsége elhervadásával bajosan csillogtathatja meg más szerepekben a képességeit. Ezért mikor az 1960-as Szeressünk, és az 1961-es Clark Gable-lel közösen tető alá hozott Kallódó emberek is megbukott, mély depresszióba esett. Ráadásul igazolva, hogy csőstül jön a baj, epeköve is rettenetesen kínozta, és a szorongását enyhíteni hivatott barbiturátok is kikezdték a szervezetét.

A természetétől fogva szégyenlős, díva-mivoltját csupán a kamerák előtt vállaló nő ezért tragédiaként élte meg, hogy kitették a végül befejezetlenül maradt Something's Got to Give-ből. Majd az sem hozta helyre a kedvét, hogy az indulatok szülte lépést hamar megbánó Fox döntéshozói kezüket-lábukat törték, hogy kiengeszteljék. Mesés szerződés, egy fanyar fekete komédia címszerepe és krőzusi gázsi. Egytől-egyig kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy lelket öntsenek a kételyek gyötörte sztárba, aki 1962. augusztus 4-én, harminchat évesen tudatosan túladagolta az őt a rabszolgájukká aljasító gyógyszereit. Ezzel elérte amit akart: egy éra a felszínen könnyed-kortalan, valójában viszont önnön korlátaitól szenvedő, és semmiféle segítséget nem kapó szimbólumaként sosem kopott ki a köztudatból.

A huszonöt évesen meggyilkolt Tupac Shakur nem csak a rap rap koronázatlan királyaként, hanem színészként is letette a névjegyét. Mert miközben tény, hogy az erre a területre kiruccanó kollégáihoz hasonlóan főleg a gengszterek, stricik, narkósok és hasonló, kétes egzisztenciák bizarr világát bemutató alkotásokat jegyzett, igyekezett többet-szebbet nyújtani náluk. Ügyelt rá, hogy ne a kasszáknál meseszépen muzsikáló, de zéró esztétikai vagy kulturális élményt kínáló blődlikhez adja a nevét. Ezen szándékának legemlékezetesebb eredménye a posztumusz megjelent, 1997-es Az utolsó belövés: ebben nem kisebb nagyság, mint Tim Roth oldalán remekelt.

A narkóról leszokni igyekvő páros dolgát nem csupán a nyomukban loholó haragosaik, illetve az őket visszarántó cimboráik nehezítik meg. A bürokrácia útvesztőiben bolyongva kisül, hogy az elméletileg segíteni hivatott rendszer üzemeltetőit vicc szintjén sem izgatja, hogy érdemi hasznot hajtsanak a társadalomnak. Egyszerű, közönyös adminisztrátorokként robotolnak, annak összes hátrányával. Shakur alakítása előtt tapasztalt társai is fejet hajtottak. félelmetes belegondolni, hogy hova futhatott volna ki a pályája, ha 1996. szeptember 7-én Las Vegasban nem dörren el az a bizonyos négy lövés.

Záróakkordként, cikkünket aligha zárhatnánk mással, mint a Lee család rémmesébe illő kálváriájával. Az 1940. november 27-én, Lee Jun-fan-ként született Bruce Lee keblét joggal feszítette a büszkeség, mivel kitartásának hála, áthatolhatatlannak hitt falakat és évszázados előítéleteket döntött le. Az egyik, ha nem az első, általános népszerűségnek örvendő ázsiai akciósztárként nem engedte, hogy a korszellemnek megfelelően passzív, nőies és gyerekesen viselkedő figurákat osszanak rá. Ragaszkodott hozzá, hogy az utolsó csepp véréig küzdő, rendíthetetlenül kemény hősként oszthassa a pofonokat. Ráadásul a Jeet Kune Do harcművészeti stílus alapítójaként is tisztes hírnévre tett szert: a felső tízezer körében sikkesnek számított felfogadni őt egy hosszabb-rövidebb kurzusra.

Ám státuszát az is nagyban megdobta, hogy látványosan vitába szállt azokkal, akik azt harsogták, hogy kínaiként okosabban tenné, ha szerényebben viselkedne, és a másodvonalban meghúzódva adva hálát az Úrnak, hogy engedik szerepelni. De ez és közmondásosan feszített munkatempója megviselte az egészségét. 1973. május 10-én az A sárkány közbelép utószinkronjának felvételekor elájult - orvosai agyi ödémát állapítottak meg nála, és arra kötelezték, hogy pihenjen le. A naponta két-három órán át a legkülönfélébb testgyakorlatokat végző, és lenyűgöző karrierről ábrándozó férfi viszont nem lassított. Ez megbosszulta magát: július 20-án, szűk két hónappal az incidens után fejfájásra panaszkodott, aztán balszerencséjére egy Equagesic nevű, aszpirint és meprobamátot tartalmazó gyógyszert vett be.

Ám ez utóbbi hatóanyagra allergiás volt, és mert barátai hagyták, hogy egyedül pihenhessen, senki sem segíthetett rajta. Rajongói nem tudták és nem is akarták elhinni, hogy idoljukkal egy akármelyik patikában beszerezhető tabletta végzett - ergo, hamarosan a legképtelenebb teóriák keltek szárnyra. Az örök jól értesültek kurtán-furcsán arra célozgattak, hogy a triádok vagy egy titkos társaság bosszúja áll a háttérben. Mivel annak az anonimitás ködébe burkolózó vezetőit hallatlanul felbosszantotta, hogy Lee megtagadott egyes, közelebbről nem definiált szolgálatokat. Hovatovább, páran egyenesen arról suttogtak, hogy a makacs fenegyerek elárulta őket azzal, titkos technikáikat beépítette a filmjeibe, így a kivédhetetlen dim mak, azaz a halálos érintés technikájával iktatták ki.

Családja, barátai, valamint tisztelői persze sorra megcáfolták ezeket a páratlanul ostoba feltételezéseket, és a legrosszabb lidércnyomásukban sem merült fel bennük, hogy ez a téma még egyszer elő fog kerülni. De mikor 1993. március 31-én, az A holló forgatásán az apja nyomdokaiban járó Brandon Lee életét kioltotta egy elvileg alaposan átvizsgált pisztolyból kilőtt golyó, újfent beindultak a találgatások. Hiszen ha nem is napra pontosan, ám húsz esztendő telt el, és a kellékes égbekiáltó gondatlansága miatt sokaknak racionálisabbnak hatott a generációkon átívelő vendetta teóriája, vagy egy aljas átok, mint az emberi felelőtlenség. Elvégre hihetetlennek tűnt, hogy egy huszonhárommillió dolláros produkciónál költségtakarékossági okokból rosszul hatástalanított éles lőszert használnak. Ahogy azt is kevesek gyomra vette be, hogy senki sem vette észre, hogy egy lövedék beszorult a csőbe. Miként az is totálisan valószínűtlennek hatott, hogy a később behelyezett vaktöltények egyike akkora erővel csapódik neki a megakadt fémdarabnak, hogy az kilökődött, és Lee gerincében fejezte be kurta röppályáját.

Ezzel válogatásunk második részének végéhez érkeztünk. Ha ti is ismertek ilyen, vagy ehhez hasonló, szomorú példákat, osszátok meg velünk őket a kommentszekcióban vagy a Facebook-oldalunkon!

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.