A cikket Adam Sandler 55. születésnapja alkalmából frissítettük fel.
Adam Sandler frusztráló jelenség. Nem (csak) azért, mert rendre kretén vígjátékokban játszik elmeroggyant, infantilis karaktereket, hanem azért is, mert rendre bizonyítja, hogy ő ennél jóval többre képes. Értem, hogy szeret a haverjaival forgatni és jó pénzért hülyét csinálni magából, de ha csak egy kicsit változtatna az arányokon, máris szebb hely lenne a filmvilág. Így azonban csak a tehetségét pazarolja el, mert bizony tud ő, ha akar. A most következő öt film ezt hivatott bizonyítani.
Kótyagos szerelem (2002)
A legtöbben ezt a filmet hozzák fel, mint "A" Sandler mozit, amiben nagyot alakít színészként. Ez nem véletlen, ugyanis Paul Thomas Anderson sajátos romkomjában lehetetlen nem emlékezeteset alkotni. Teljesen agyament szituációk és groteszk pillanatok váltják egymást (az a telefonbeszélgetés maga a tökély), amit nem mindenki képes befogadni, de a Kótyagos szerelem van annyira bájos darab, hogy elvarázsoljon. Sandler karaktere egy neurotikus szerencsétlenség, kinek besétál az életébe a szerelem. A szánni való alak így rögtön céltudatossá válik és nem hagyja, hogy ezentúl elnyomják. Az egyik legkülönlegesebb romantikus film, ami valaha készült, és ebben nagy szerepe van Sandlernek is.
Üres város (2007)
Sandler egyik igazi, klasszikus drámai szerepe, s tény, hogy voltak hasonló kaliberű filmjei és karakterei, az Üres város tradicionálisabb vonala nagyjából egyedülálló a karrierjében. Egy megtört férfit alakít, aki a 9/11 során elvesztette a családját. A tragédiát nem heverte ki, de egykori főiskolai barátja megpróbálja visszarántani az életbe. Nem volt könnyű ráhangolódni egy ilyen felütésre, illetve Sandler játéka is helyenként döcögős, de szerencsére van annyira szívhez szóló darab az Üres város, hogy kompenzáljon mindenért.
Ki nevet a végén (2009)
Nem ez Judd Apatow legjobb filmje, de szerencsére nem is a legrosszabb. Helyenként kínos, elnyújtott, de a hangulata, illetve a stand up komikusok világába való betekintés bőven elég szórakoztatóvá teszik az összképet, nem is beszélve a milliónyi szuper cameóról. Sandler egy sztárkomikust alakít, aki halálos betegségben szenved és nem találja a helyét a világban. Seth Rogen méltó partner, de a legviccesebb pillanatok Eric Banahoz (!) fűződnek. A hollywoodi miliő, a számos rögtönzött poén mellett nagyon jól esett egy ennyire szenvtelenül laza alakítást látni Sandlertől, ahol kvázi önmagát játssza, mégis szuperül áll neki.
The Meyerowitz Stories (2017)
Noah Baumbach a családi drámák mestere, ezt pedig ebben a filmben is bizonyítja. A címszereplő diszfunkcionális família életének szegmenseit látjuk, egy önző apa, illetve az ő felnőtt gyermekei szemén keresztül. A lassú cselekményvezetés és a kissé elnyújtott végjáték ellenére igazi Baumbach gyöngyszem a The Meyerowitz Stories, tele fantasztikus karakterekkel, szuper dialógusokkal, valamint a dráma és vígjáték elemek tökéletes elegyével. Sandler a legidősebb fiúgyermeket, Danny-t kelti életre, szenzációsan. A leginkább letisztult és egyben legérettebb alakítása ez, ami főleg olyan színészek mellett nagy szó, mint Dustin Hoffman, Ben Stiller vagy Emma Thompson. Ritka, hogy egy alapvetően jó filmet Sandler tesz még színvonalasabbá, de itt ez az eset áll fenn.
Csiszolatlan gyémánt (2019)
A Safdie tesók egy sokat vitatott színészből már egyszer kihozták a legjobbat (Robert Pattinsonból a Jólétben), de Sandler esetében már keményebb fába vágták a fejszéjüket. Nos, a fa kidőlt, a Csiszolatlan gyémánt ugyanis egy végtelenül autentikus darab. Nem könnyű nézni, folyamatosan ordítanak benne, a főhőst érő stresszhullám pedig kihat ránk is. Mégis zsigerig hatoló élmény, ahol Sandler élete alakítását nyújtja a simlis ékszerész bőrébe bújva.
Szerintetek melyik a legjobb Sandler alakítás?