Az ősznek mindig megvan a maga hangulata és talán a legváltozatosabb évszak is egyben. Sok arcát ismerjük, a zord, ködös, esőstől kezdve, a kellemesen melegen át a klasszikus hűvösen szellősig, ahol a természet számtalan színben pompázik. A filmek is rendre megidézik a tipikus őszi atmoszférát, mely remek táptalajt adhat akár egy horrornak, ugyanakkor egy romantikus műnek vagy drámának is.
Ebben az összeállításban öt olyan alkotást szedtünk össze, melyek játszi könnyedséggel helyeznek bele az évszakba.
Bajok Harryvel (1955)
Alfred Hitchcock az 50-es évek közepén már elismert rendezőnek számított. Elsősorban a krimi, thriller műfaján belül mutatta meg magát, ám a Bajok Harryvel egy vígjáték, még ha a krimis körítés azért vissza is köszön. A sztori egy hulla köré épül, akivel nem tudni, hogy mi történt, de mindenki el akarja tüntetni, csak valahogy mégis mindig előkerül, ezzel fejtörést okozva a négy főhősnek. Megvan benne a hitchcocki feszültségkeltés, de a cselekmény tele van abszurd helyzetekkel és groteszk humorral. A cinikus beszólások, a karakterek reakciói kiborítóan röhejesek tudnak lenni, de annyira szórakoztató és vicces az összkép, hogy aki vevő erre a stílusra, az imádni fogja. Az ősz színeiben pompázó lankák és a kisváros pedig egyből megadják az évszakra jellemző hangulatot.
Holt költők társasága (1989)
Akár szülőként, akár gyerekként, ha ősz, akkor iskolakezdés. Egyesek felfrissülve, várva az újat merülnek bele a tanévkezdésbe, míg mások csak nyűgnek tartják. Így van ez Peter Weir klasszikusában is, melyben tökéletesen egyesül a tanintézmények kettőssége. A merev oktatási rendszer, mely nem feltétlenül készít fel az életre és a lázadás, önmegvalósítás, kibontakozás oldala. Egyszerre lesújtó, kiábrándító, ugyanakkor gyönyörű, felemelő morális és erkölcsi iránytű, mely tanító célzatú, de az arányokat helyesen kell tudni felmérni. Mert egyszer élünk.
Az Álmosvölgy legendája (1999)
A kései, már-már télbe átforduló ősz érzését kelti Tim Burton munkája, az elhullt levelekkel, tejfehér köddel, borongós környezettel és pillanatok alatt tökéletes világot kreál a fej nélküli lovas legendájának. Egyszerre horrorisztikus, mégis megvan benne a humor, a szuper karakterek és a misztikus történet. Burton csúcsformában és a stílusjegyeit tökéletesen kamatoztatja ebben a filmben, noha esze ágában sem volt szóról-szóra követni az eredeti alapanyagot. Jelen esetben ezzel nincs semmi probléma és a hideg őszi estékre szórakoztatóan borzongató kikapcsolódást nyújthat Ichabod Crane (Johnny Depp szintén csúcsformában) kalandja.
Ideglelés (1999)
Ősszel kellemes lehet egy túra az erdőben, sétálgatni a színes avarban és felfedezni a természetet. Nos, az Ideglelés ettől garantáltan elvette mindenki kedvét a 90-es évek végén, de még ma sem ritka, hogy eltántorít a természetjárástól. Sokaknak unalmas és eseménytelen, holott pont attól működik, hogy nem látunk semmit és az ismeretlentől való félelem konfliktusba, majd őrületbe csap át. Ebben pedig nagy szerepe van a végeláthatatlan erdőnek és az őszi atmoszférának, melynek mintha saját személyisége lenne.
A fantasztikus Róka úr (2009)
Wes Anderson stílusa egyeseket kiakaszt, míg mások oda vannak érte. Én nagyon csípem ezt a bájosan infantilis, színes-szagos világot, mely ebben a bábfilmben is kiütközik, ugyanakkor A fantasztikus Róka úr azoknak is ajánlható, akik nem szeretik Andersont. A rövidke (bő 80 perces) játékidő szuper tempót diktál, a karakterek szenzációsak és tökéletesen megvan a kontraszt a fiataloknak szóló tartalom és a felnőttesebb témák közt. Ezt öleli körbe az igazi őszi hangulat, annak minden szépségével. Kihagyhatatlan szórakozás, nem csak az évnek ebben a szakaszában.
Nektek milyen filmek jutnak még eszetekbe az ősz kapcsán?