Március 1. és 10. között hetedik alkalommal kerül megrendezésre a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF), amelynek online kínálatában tíz nap alatt harminc versenyfilm méretteti meg magát négy kategóriában (A Szeretet Birodalma, A Gonosz Birodalma, A Megbocsátás Birodalma, Magyar filmek versenye). A virtuális filmfesztiválon a premiervetítések után a filmek továbbra is elérhetőek lesznek az esemény teljes ideje alatt a nagyközönség számára, méghozzá országosan. De nem csupán a vetítések miatt érdemes figyelemmel követni a fesztivált, hiszen elismert hazai moderátorok vezetésével stúdióbeszélgetéseket is tartanak majd élőben, amik a filmek alkotóinak és az adott témák szakértőinek bevonásával zajlanak majd le.
A BIDF versenyprogramja számos izgalmas alkotást sorakoztat fel, amelyek között helyet kaptak olyanok (Noktürn, Isten hozott Csecsenföldön, A festőművész és a tolvaj, Kedves kém) is, amiket beválogattak a 93. Oscar-díj jelöltjeinek szűkített listájába. A Puliwood szerkesztői lehetőséget kaptak, hogy öt versenyfilmet megtekinthessenek a felhozatalból, az alábbiakban olvashattok róluk:
Ön-kép (Self Portrait) Buzsik Turner Kriszti
A norvég fotóművész, Lene Marie Fossen 2019-ben, 33 évesen hunyt el, hátrahagyva nekünk csodalatos művészetét. Több mint két évtizeden át szenvedett az anorexiától, de nem hagyta, hogy ez megbélyegezze: elsődleges feladatának tekintette, hogy ne a betegsége, hanem a képei és a tehetsége határozzák meg. Önmagáról készített és mások portréit ábrázoló sokkoló képei különféle intim, emberi történeteket rejtenek, amelyek magukban hordozzák a megélt traumákat és a boldogságkeresést is. Természetességükben karakteres alkotások, amik tükrözik a gondolatot, hogy nincs lehetetlen, még akkor sem, ha a célunk különbözik mások elvárásaitól. A halál gondolata, az örök gyereklét, a magány, a küzdés mind olyan, sokszor mások számára láthatatlan élmények, amiket érdemesnek tartott megörökíteni. Gyönyörű, puritán, ugyanakkor megrázó dokumentumfilm.
Együtt a ringben (Ringside) Buzsik Turner Kriszti
Az Együtt a ringben két fiatal, Chicago déli részéből származó bokszoló, Kenneth Sims Jr. és Destyne Butler Jr. különböző életútját mutatja be, és hogy hogyan használták a sportot arra, hogy kitörjenek a gettóból. Mindkettejük célja az volt, hogy kijussanak az Olimpiára, azonban karrierjük egy ponton ketté vált: míg Sims a megfeszített tempónak és a rengeteg edzésnek köszönhetően világhírű bokszoló lett, addig Butler egy rossz döntése miatt évekre távol kellett maradjon a ringtől. Olyan környékről származnak, ahol a lövöldözés és a droghasználat mindennapos, és a versenysport számít az egyetlen lehetséges opciónak egy jobb élet felé. A bokszot nem mint kegyetlen sportot mutatja be a film, hanem sorsfordító kapaszkodóként, állandóságként a bizonytalanban, egy elfoglaltságként, ami megakadályozza őket attól, hogy bajba keveredjenek. Tragikus és fényes sorsok, amikben a rossz körülményekből előnyt próbálnak kovácsolni. Az ilyen történetek világítanak rá igazán, milyen fontos célt találnunk az életben, hogy ne veszítsük el magunkat. Mert minden döntés felelősséggel jár.
Újra együtt (Reunited) Kónya Sándor
Mira Jargil filmje a menekültválság témáját boncolgatja egy család perspektíváján keresztül, amelynek elszakadt tagjai igyekeznek újra egyesülni. Az Újra együtt leginkább a rendszer bürokratikus poklán keresztül közelít a történésekhez és nagy hangsúlyt fektet az egész rendszer képtelenségére. Hol türelmes, hol feszült várakozás, kitöltendő papírok, telefonhívások, videochaten történő családi beszélgetések, illetve folytonos reménykedés az, amely keresztülhúzódik a filmen, miközben megismerünk egy családot, akik tényleg csak annyit szeretnének, hogy újra egy asztalnál üljenek. A helyzet személyességét nagyon szépen ültette át a rendező a mozgóképre, a szituáció átélhető és bár alapvetően egy kilátástalan és dühítő felállásról beszélünk, azért az optimizmus is át-átüt a képkockákon. Letisztult, hatásvadászat nélküli, ám megkapó és szép alkotás az Újra együtt, ami emberközelbe hozza mindazt, amit sokan csak a televízió képernyőjén láttak, vagy amit nagyvonalakban elolvastak különböző hírportálokban. Mindenképpen ajánlani tudom.
Mesék a zárkából (Tales from the Prison Cell) Török Tamás
A Mesék a zárkából személyében egy magyar-horvát-angol koprodukciót köszönthetünk, ami - ahogy arra címe is utal - egy börtön rácsai mögé ad bepillantást. Egész pontosan három magyar rab történetét ismerhetjük meg, akik mindannyian egy komolyabb börtönbüntetés végét várják. A dokumentumfilm főszereplőiben a közös pont a család, ahol nem csak a partnereknek, de a gyermekeknek is hosszú éveket kell várniuk arra, hogy viszontláthassák apjukat. A Mesék a zárkából egy "a képzelőerő szabaddá tesz" gondolatot igyekezett átültetni a valóságba: a film rendezője, Visky Ábel és a film csapata arra kérte a három rabot, hogy a maguk szája íze szerint írjanak egy mesét - elsősorban gyermekeiknek címezve -, ami önmagában is egy szokatlan, de felszabadító feladatnak bizonyult a férfiak számára. A másfél órás anyag különlegessége azonban nem más, minthogy ezeket a meséket három teljesen különböző módon és stílusban a készítők meg is filmesítették, a börtönviselt férfiak és családjaik segítségével. A Mesék a zárkábólt a nemes és varázslatos szándékkal együtt sem nevezném felemelő élménynek, főleg annak fényében, hogy a háromból két férfi esetében a személyes történetek nem pusztán szomorú, de roppant hideg véget értek. Egyúttal mégis ez lehet a dokufilm egyik legnagyobb erőssége: valós sorsokat látunk, valószínűleg közel sem olyan végkimenetellel, mint ahogy azt a film készítői előzetesen remélték. A különleges, meglepően színvonalasan megfilmesített mesék azonban kétségtelen, hogy minden szereplő életébe örömteli pillanatokat varázsoltak.
Csapda a neten (Caught in the net) Péter Zsombor
Barbora Chalupová és Vít Klusák műve egy olyan témát boncolgat, melyről sokat hallottunk, sőt, sajnos rengetegen a saját bőrükön tapasztalhatták meg az online szexuális ragadozók hányingerkeltő világát. A rendezőpáros húzott egy merészet, és úgy döntött, hogy csapdát állít ezeknek az embereknek. Egy nagy stúdióban berendeztek három "gyerekszobát", ahol három, magát 12 évesnek kiadó színésznő regisztrált különféle oldalakra. Ők nem írhattak senkire, nem hergelhették a másik felet, céljuk inkább a puhatolózás volt. Az eredmény? Tíz nap alatt majdnem 2500-an írtak rájuk, és ezek nagy százaléka nem csak beszélgetni szeretett volna. A Csapda a neten kendőzetlenül, tabuk nélkül mutatja be azt a fertőt, amit ezek az emberek képviselnek, kitér a szülői felelősségre, a közösségi oldalak profitorientált világára. Ugyanakkor nem feledkezik meg arról, hogy minden éremnek két oldala van, ezt pedig külön felemelő volt átélni. Chalupová és Klusák darabja aktuális, helyenként megdöbbentő és nem túl jó érzés nézni, de végig pörög és kvázi abbahagyhatatlan. Kell hozzá gyomor, de aki hiteles képet akar a témáról, az ezt a filmet nézze meg az olyasfajta hulladékok helyett, mint a Megan is Missing.