A Watergate-botrány az Egyesült Államok történelmének egyik leggyakrabban tárgyalt eseménye. Emblematikus pillanat, amely sokadszorra tette világossá mindenki számára, hogy a politikai machinációk a 20. században sem tűntek el. A lehallgatási ügy végül Richard Nixon elnök lemondásához vezetett, ezzel ő lett az első olyan amerikai kormányfő, aki saját döntésének folyományaként távozott a Fehér Házból.
Az ügy az elmúlt évtizedekben számtalan filmes és irodalmi feldolgozásnak szolgált témájául. Néhány évvel az eset után jelent meg az azóta klasszikussá érett Az elnök emberei, majd jött Oliver Stone Nixonja vagy például a Frost/Nixon című alkotás (és akkor azokról a mozikról még nem is beszéltünk, amelyek ugyan nem a konkrétan a Watergate-botránnyal foglalkoznak, de megemlítik az ügyet). A korábban többek között az elmúlt évtized legsikeresebb szatíráján, Az alelnökön is dolgozó Alex Gregory és Peter Huyck most némileg humorosabb oldalról közelített az eseménysorhoz: ötrészes minisorozatuk azt igyekszik bemutatni, hogy Nixon körének inkompetenciája vezetett a 20. századi történelem egyik fontos fordulópontjához.
Két főhősünk E. Howard Hunt (Woody Harrelson) és G. Gordon Liddy (Justin Theroux), előbbi a CIA-nél, utóbbi az FBI-nál dolgozott korábban, és bár egyiküknek sem volt mintaszerű karrierje, bekerülnek abba a körbe, amit csak a "Fehér Ház vízszerelőiként" ismerünk, és amely Nixon elnök védelméért volt felelős. Túl vagyunk a Pentagon-iratok kiszivárogtatásán, nagyobb készültségre lesz szükség az újraválasztási kampány során. Hőseink akciói azonban már kezdetben sem kecsegtetnek nagy sikerrel, azt pedig már az első epizód elején is jelzi a sorozat, hogy a csapat ámokfutása végül a szeretett elnökük bukásához vezet majd.
Nem véletlenül emeltük ki, hogy a Watergate-eseménysor az amerikai történelem legtöbbet megidézett pillanatai közé tartozik, ugyanis az alkotópáros is számolt azzal, hogy a néző valamennyi előismerettel egészen biztosan rendelkezik a témával kapcsolatban. Ennélfogva nincs hosszú expozíció, rögtön az események közepébe vágunk, miközben Gregory és Huyck elsősorban a karaktereket igyekszik bemutatni.
Hunt és Liddy párosa azért remek, mert a politikai elköteleződés két alaptípusát képviselik. Woody Harrelson figuráját sokkal inkább személyes motivációi hajtják: szeretne visszakerülni az elitbe, és bebizonyítani, hogy lehet rá számítani. Az ő család élete izgalmas mellékszála lehet a sorozatnak: feleségét, a szintén titkosszolgálati múlttal rendelkező Dorothyt Lena Headey játssza remekül, gyermekeik lázadása ráadásul még inkább ráirányíthatja a figyelmet a '70-es évek elejének kiüresedettségére (ezen a ponton a sorozat mintha Philip Roth klasszikusát, az Amerikai Pasztorált idézné).
Liddy ezzel szemben szélsőségesen hithű, aminek ábrázolását a sorozat a végletekig túlozza el. Mikor társa és felesége náluk vacsoráznak, Hitler beszédeit hallgatja teljes hangerőn, bajsza természetesen szintén a Führert idézi, majd egy ponton azt is kifejti a családi gondokkal küzdő kollégájának, hogy szerinte pszichológushoz csak a gyengék járnak. Woody Harrelson hozza a tőle elvárható magas minőséget, Justin Theroux pedig régen volt ennyire szórakoztató. Lubickol a túlzásokra alapozó szerepben, látható élvezettel halmozza a manírokat és az emlékezetes poénokat.
Az első két rész alapján elég egyértelműnek tűnik, hogy hova szeretnének eljutni a készítők, ez azonban egyáltalán nem probléma, hiszen az irány több mint ígéretes. Aki akár egy epizódot is látott Az alelnökből, azt minden bizonnyal nem fogja meglepni a hangvétel: a cél itt nem az oknyomozó újságírást idéző számonkérés, hanem a politika abszurdumának felvillantása. A képmutatás, a képességek teljes hiánya, a korrupció és a romlottság uralja a jeleneteket, ezt pedig csak tetézik a vicces parókák és a bevetések után a fényképezőgépekben hagyott filmszallagok.
Bár minden bizonnyal nem ez lesz az a sorozat, amire évek múltán is hivatkozni fogunk, A Fehér Ház vízszerelői kellemes szórakozást nyújthat az amerikai politikai iránt érdeklődő nézők számára. A színészi játék és a remek korrajz pedig bárki mást is megfoghat.