Adrian Lyne a bevezetőben említett műfaj egyik legfontosabb rendezője, akinek olyan filmeket köszönhetünk, mint a Tisztességtelen ajánlat, a nemrégiben megjelent Mélyvíz vagy épp a Paramount+ (hazánkban a SkyShowtime-on elérhető) sorozatának alapjául szolgáló Végzetes vonzerő. Utóbbi moziban minden megvan, ami működteti ezt a műfajt: Glenn Close fantasztikusan alakította a féltékenységbe és a megalázottságba beleőrülő Alexet, Michael Douglas és közte pedig minden jelenetben tapintható volt a kémia.
Lyne rendezése mai szemmel is kifejezetten erős, ám az elmúlt évtizedekben a reprezentációval kapcsolatos kritikák egyre inkább felerősödtek jelen alkotás esetében is. Az ehhez hasonló vélemények leginkább azt vetik fel a mozival kapcsolatban, hogy Lyne használja ugyen az erős női karakterek legfőbb jellemzőit, de csak azért, hogy a későbbi események tükrében bagatelizálja (sőt, helyenként démonizálja) ezeket a jellemvonásokat.
Arra tehát az elmúlt évek kulturális változásai alapján lehetett számítani, hogy a 2023-as verzió társadalmilag jóval tudatosabb lesz, ezzel kapcsolatban pedig már az első epizódokban is egyértelmű jelzéseket kaptunk. Ugyanakkor annyit elöljáróban érdemes megjegyezni, hogy az új verzió által megjelenített nemi szerepek talán még problémásabbak.
Az alaptörténeten nem csavartak sokat az alkotók: ismét megismerjük Dan Gallaghert, az ügyészség egyik fiatal üdvöskéjét, akit könnyen lehet, hogy hamarosan bíróvá fognak kinevezni. Bár felesége (Amanda Peet) biztos hátteret biztosít számára, Alex (Lizzy Caplan) megérkezése olyasmit mozgat meg a férfiban, aminek a létezésével még ő sem volt tisztában. A szenvedélynek azonban nagy ára van: új elemként láthatjuk, hogy Dannek a bíróságon is felelnie kell majd tetteiért, cselekedetei pedig évtizedekkel később sem hagyják nyugodni a családját.
Az új verzió kifejezetten ígéretesen indul, és nemcsak azért, mert végre Alex is megkapja a saját nézőpontját, hanem mert az alkotók kreatívan idézték meg az eredeti film egyes aspektusait (például a híres liftes jelenetet), ugyanakkor változtatni is mertek. Ilyen például a női főhős foglalkozása, aki ebben a verzióban nem egy hideg ügynök, hanem olyasvalaki, aki elesetteken segít. Tulajdonképpen egy emberi jogi (de ha nagyon akarunk címkézni, feminista) aktivista, ez pedig nagyon izgalmas megvilágításba helyezte volna a történet későbbi eseményeit, ráadásul egy remek pszichológiai karaktertanulmánynak is táptalajt adhatott volna azáltal, hogy valaki, aki egyébként a szakmájában is ilyen történetekkel foglalkozik (tehát ismeri a dinamikákat), hogyan sodródik bele egy ennyire egyenlőtlen viszonyba, majd ez miképp csap át egy minden tekintetben félelmetes bosszúba.
A végeredményt látva azonban már kevésbé érthető az alkotói koncepció. A készítők ugyanis úgy ábrázolják Alex személyiségét, mintha a legszélsőségesebb hímsoviniszta írt volna paródiát. Ráadásul mindezt még egy - szintén nagyon sztereotip módon színre vitt - mentális betegséggel is tetézik, amellyel együtt már tényleg nehéz komolyan venni a karaktert, annak ellenére, hogy Lizzy Caplan szokás szerint kiváló (és ismét csak egy olyan színésznő formálja meg a figurát, akit aligha képzeltünk volna el femme fatale-ként).
A túlzás sajnos más területeken sem idegen a szériától. Megemlíthető Dan lányának szála is, ami szintén izgalmas újítás lehetne, hiszen a sorozatformátum épp arra adhat lehetőséget, hogy több nézőpont is megjelenhessen. Ugyanakkor Ellen pszichológia iránti érdeklődése (szinte folyamatosan Jung-előadásokat hallgat) túl egyértelművé teszi a sorozat értelmezési kereteit, a lány személyes motivációi pedig tisztázatlanok maradnak az első három epizód során (pedig Alyssa Jirrels személyében itt is kompetens színészi játékkal van dolgunk).
A Fatal Attraction remake-je szigorúan a megvalósítást vizsgálva teljesen korrekt. Remek a színészi munka, operatőri szinten is vannak ötletes megoldások, ám a koncepciót vizsgálva olyasfajta tisztázatlanságok figyelhetőek meg, amik gyakorlatilag lehetetlenné teszik az epizódok élvezetét. Ugyanakkor az első három rész alapján mindenképpen elmondható, hogy potenciál van a szériában - csak mintha túl sok is lenne, és a készítők nem hozták volna meg a megfelelő döntéseket.