Amikor belekezd munkájába, azt hisszük csak mi nem tudjuk. Eltelik néhány perc, majd kiderül: ő maga sem tudja, hogy mit csinál. Szürke kisegér ő csupán a nagy, átláthatatlan rendszerben. Egy hivatalnok, aki minél kevesebbet tud, annál jobb. Nem csak másnak, neki is. Howard Silk-nek hívják és ő a mi hősünk. Minden nap bejár kómában fekvő feleségéhez, virágokat visz a recepciósnak. Bejár dolgozni egy furcsa épületbe, elvégzi furcsa munkáját (beül egy üres szobába és felolvas egy másik férfinak egy vélhetően kódolt üzenetet), majd hazamegy a teljesen átlagos lakásába. Howard Silk majd' harminc éve már, hogy a cégnek dolgozik, és azt szeretné, ha előléptetnék őt. Úgy érzi: megérdemelné ennyi év után. A visszautasítás fáj, de talán mégsem annyira fájó, mint amennyire bénító érzés az, mikor meglátja maga előtt saját magát azzal a lekezelő nézéssel, amely soha nem volt az övé, felvértezve azzal a magabiztossággal és határozottsággal, amelyről még csak hírből sem hallott. Mint kiderül, Howard Silk-ből - és amúgy mindenki másból - kettő van, ennek a párhuzamos világnak a kapuja pedig ott van munkahelyének épületében. Az elme megrogyik.
Hiába van se szeri, se száma a párhuzamos valóságokról szőtt meséknek és históriáknak, a Képmás valahogy mégis képes úgy prezentálni ezt a meglehetős csábító fantazmagóriát, hogy sem fásultnak nem hat, sem pedig unalmasnak. Az első epizódban épphogy csak felvázolják a későbbiekben feltételezhetően jobban feltárulkozó világot, épphogy csak megkaparják a felszínt és megpedzegetik, miről lesz szó, de már ez a kevés is sokat ígérő. Első körben itt van egy nagyobb koncepció ígérete, második körben egy macska-egér játék premisszája (a másik világból átszökött egy bérgyilkos, ő okozza a galibát), harmadik körben - és ez talán mindegyiknél izgalmasabbnak és drámaibbnak mutatkozik - hősünk ráébredése arra, hogy a körülötte lévő világ mennyivel nagyobb, komplexebb és elképesztőbb, mint azt valaha is gondolta.
J.K. Simmons, aki leginkább olyan karakterekkel tette magát népszerűvé, mint az ideggörcsös Jameson Raimi Pókember-trilógiájából, vagy a lelki terrort alkalmazó zenetanár a Whiplash-ből, most lehetőséget kap arra, hogy visszafogottabb, csendesebb, kevésbé harsány figurát személyesítsen meg. Felüdülés így látni ezt az embert. Halkszavú és rácsodálkozó. Kicsit beletörődő, érezhetően melegszívű. Aztán jön az altergója, a másik Silk, aki már nagyjából az a Simmons, akit megszerettünk: sugárzik belőle a magabiztosság és az elhivatottság, száját a "fuck" szócska is elhagyja - jól áll neki. Lezser és cool. A pilot már most igyekszik rámutatni kettejük különbözőségeire: az egyik jelenetben például a mi Silkünk kérdezősködni kezd alteregója élete felől - mit csinált másként, hogy történhetett az, hogy bár alapvetően ugyanaz a személyek ők ketten, mégis teljesen mások? Másként gondolkodnak, máshogy viszonyulnak dolgokhoz. Elég egy apróság? Egyetlen apró mozzanat, egyetlen apró cselekedet és máris ott van az egyénnek a szöges ellentéte? A másik Silk szerint ez a titok kulcsa. Amikor azonban az epizód utolsó jelenetében párhuzamos montázs segítségével látjuk, amint mindketten magukra maradnak és saját melankóliájukkal egybeolvadva elvegyülnek egy pohár whisky-vel és kedvenc dalukkal - a látszattal ellentétben több bennük a közös, mint elsőre gondolná/gondolnánk. Közben a háttérben folynak a machinációk, a titkolózások és joggal érezhetjük, átverések sorozata következik hamarosan. Nagykutyák a kiskutyák ellen. Állambiztonság kontra egyén.
Justin Marks (a sorozat creatora) tehát egyelőre jó nyomon van. Felfest egy kellően érdekfeszítő világképet, nyakonönti egy nem kevésbé izgalmasnak tűnő (ám eddig még értelemszerűen kiforratlan) konspirációs krimi-szállal és ha nagyon ügyes, akkor mindehhez még az egzisztenciális drámát is hozzá tudja toldani hosszú távon. Egy bizonyos, J.K. Simmons-szal megütötte a főnyereményt: a színész, aki a hollywoodi filmekben jobbára csak mellékszereplőként van jelen, most végre saját maga vihet el valamit a hátán. Kíváncsiságunk pedig - párhuzamos világban innen és túl - határtalannak bizonyul.
A Képmás január 22-től megtalálható az HBO Go kínálatában!