Pilot: Kossuthkifli

Március 15.én, piros betűs napon tekinthette meg először a tisztelt magyar közönség a Rudolf Péter rendezésében, Fehér Béla regénye alapján készült Kossuthkifli című 6 részes minisorozat bevezető epizódját. Vártam, mert szimpatikus volt az előzetes és a vállalás is, hogy végre készül egy kosztümös, magyar "vadromantikus road-movie" sorozat. Most meg itt állok tanácstalanul, szemöldököm ráncolva és azt kérdem én széttárt karokkal: "Mit is kezdjek én veled, te Kossuthkifli?"

1849-ben járunk, amikor Vödlicz Demeter (Haumann Péter) levelet kap rég nem látott ismerősétől, hogy szállítson le neki néhány bejglit. A levelet megtalálja Swappach őrnagy (Lengyel Tamás), aki azonnal kémjelentést sejt a zsíros firkában. Ezek után elindul Vödlicz lányával (Trokán Nóra), egy púpos, unatkozó vénlánnyal (Nagy-Kálózy Eszter) és egy lökött kocsissal (Kálloy Molnár Péter), hogy végére járjon a dolgoknak.

Először is essünk túl azon, amin elcsúszott Rudolf Péter. Nehéz ugye egy sorozat első epizódjáról azon mód írni, hogy nem volt még szerencsénk az azt követő folytatásokhoz, hiszen messzemenő következtetéseket nehéz levonni 1x 52 percből. Meglehet, hogy amit eltalálnak egy bevezetőben, az nagyon gyorsan szétfoszlik a folytatásban, de olyan is előfordul, hogy nyoma sem marad a továbbiakban a kezdetleges botladozásoknak és gyorsan erőre kap a széria. Utóbbiban bízok rettenetesen, látva a Kossuthkifli első, nagyon felemásan muzsikáló 52 percét. Felemás, mert bár egy bevezető epizódnak az a feladata, hogy az ember kíváncsiságát és érdeklődését felkeltse, a Kossuthkifli ebben kevésbé jeleskedik. Főként azért nem sikerült felkeltenie az érdeklődésem, mert mintha maga sem tudná, hogy mit, hogyan és miért akar mondani, ahogy azt se, hogy pontosan milyen hangnemet is kíván megütni. Bár elindít egy történetszálat, ezt a történetszálat komikus és drámai eszközökkel egyaránt igyekszik elmesélni, ám egyik sem sikerül igazán erőteljesen: a humor lapos és sokszor inkább csak a korhű beszédre épít, a dráma pedig kérdéses, tekintve, hogy sokszor oda nem illő muzsikával próbálják jelezni a nézőknek, hogy most épp milyen is a hangvétel. Nem sikerült, szemöldökráncolós hatást keltett bennem. A koncepció bizonytalanságát is megfigyeltem a Kivert gerlepár című epizódban: mit akar az alkotó? Mire akarja kifuttatni ezt az egészet? Road-movie, oké. Abból eddig keveset láttunk. Mire fel a nagy összeesküvés-elmélet szövögetése, ha egyszer a nézőnél még a gyanú árnyéka se sejlik fel azt illetően, hogy Vödric Demeter hazaáruló? És miért izgasson bennünket az, hogy Schwappach őrnagy időben leszállítsa a bájglit? És végül, de nem utolsó sorban: mindehhez hogy jönnek a természetfeletti jelenségek? Kérdés kérdés hátán, melyekre választ remélhetőleg kapunk az elkövetkezendő 5 epizódban.

Mindezek ellenére akad bőven pozitívum is: a képi világ és megvalósítás például abszolút profinak mondható, kerülte a tévéfilmes küllemet, ahogyan a díszletek és jelmezek is kellőképpen korhűeknek bizonyultak, nem volt olyan érzésem, mintha egy farsangi bál lenne készülőben. Ugyanez vonatkozik a dialógusokra is: Fehér Béla regényének szövegeit elvileg hűen adják vissza. A színészekkel sincsen túl nagy probléma, bár főként az öregek azok, akik brillíroznak (bár Reviczky még nagyon pici szerephez jutott itt, előre megszavazom neki bizalmamat), a fiatalok sem maradnak el túlságosan. A természetfeletti szál pedig - még ha nem is tudtam vele mit kezdeni - mindenképp érdekesnek bizonyul és merem remélni, hogy kifizetődő lesz a továbbiakban, nem pedig csak a levegőben fog lógni mindvégig. A Kossuthkifli azért is bizonyul érdekesnek, mert cselekményének színteréül a magyar történelem egy fontos szegletét választotta, ez mégis inkább csupán hátteréül szolgál a sorozat fontosabb történéseinek. Mely azonban nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyja ezeket a dolgokat, a reflektálás így is megtörténik. Kossuth Lajos felbukkan az egyik jelenetben, ám a háttérben is marad: néphez intézett beszéde aláfestésül szolgál csak, ahogy minden más is. Mindezt figyelembe véve a bejgli elvitele keresztül az országon és ismeretlen tájakon azt feltételezi, hogy a sorozat így vagy úgy (áttételesen, reflekció szintjén, vagy konkrétan), de érinteni fogja a magyar történelem ezen korszakra tevődő fontosabb eseményeit (az eredeti művet nem olvastam, így tényleg nem tudom, mire számítsak, csak tippelek bele a nagyvilágba), ez pedig jól is elsülhet. Összességében tehát olyan volt ez a bevezetés, amely alapján még akár két irányba is mehet a sorozat: valami is lehet belőle, vagy megmaradhat azon a szinten, amelyen egyelőre mozog; önbizalom hiányával és hangulatingadozással küzdő széria szintjén, melyben a potenciál üres ígéret marad mindössze. https://www.youtube.com/watch?v=yjas1ql_aTQ