Nagyjából 26 év telt el a Star Trek: Az új nemzedék fináléja óta, ami vitán felül mind a mai napig a definitív Star Trek-élménynek minősül, és ezen még a merőben más hozzáállásban megfogant mozifilmek sem tudtak rombolni. Az Amazon pedig úgy döntött, hogy folytatást szeretne a széria és a Star Trek: Nemezis történéseinek, méghozzá az ikonikus, ám a Csillagflottától azóta leszerelt Jean-Luc Picard főszereplésével. A pilot alapján pedig gyanítom, hogy még a legnagyobb szkeptikusok is felkapják a fejüket a Star Trek: Picardra.
A Star Trek: Picard kapcsán előzetesen a legnagyobb félelmem talán az azon dolgozó kreatívok száma volt, hiszen írd és mondd, hét különböző író és közel annyi rendező dolgozik jelenleg is a sci-fi szérián. Emellett még a sorozat kifejezetten mutatósra sikeredett nyitószekvenciája is a színészgárda helyett inkább a producerek végeláthatatlan névsorát vonultatja fel - én pedig valahogy nem tudtam őszintén bízni abban, hogy ebből bizony egy koherens végtermék lehet. Az Amazon által berendelt sorozat viszont alaposan rámcáfolt, hiszen Picard kapitány, azaz Patrick Stewart vezényletével nemcsak egy döbbenetesen szép, abszolút mozivászonra illő látványvilágot kaptunk, hanem egy első blikkre jól megírt, ígéretes történetet is - ami nem mellesleg érdemben szeretné folytatni Az új nemzedék örökségét. Az eddigiek alapján legalábbis nagyon úgy fest, hogy hiába a féltucatnyi kreatív, egy egységes víziót szeretne közvetíteni a Star Trek: Picard.
Ugyan tudom, hogy a nézők többségénél nem ez lesz az elsődleges húzóerő, ám a pilot láttán akkor is maradnék az évad hátralevő részére, ha nem szólna semmiről Picard legújabb kalandja. Igen, túlzok valamelyest, ám a felemás fogadtatású Star Trek: Discovery operatőreivel a kamerák mögött bizony megkockáztatom, hogy a franchise eddigi legszínvonalasabb élménye elé nézünk - már ami a vizualitást illeti. Ugyan Picard intellektusán nem fogott az idő vasfoga, a USS Enterprise egykori parancsnoka manapság (értsd: 2399-ben) a jövő városaitól távol, többnyire szőlőkertje közelében élvezi visszavonulását. A karakter effajta - ha már úgyis a borászatnál járunk - nemesedése a széria hangulatában, nem kevésbe annak fényképezésében is megjelenik, ami egyelőre vegyíti a Star Trek nagybetűs sci-fi jellegét a klasszikus tájfestészet kifinomult látványával. Szemkápráztató képekkel operál a sorozat, igaz ez az egyelőre jóval kevesebb űrbéli snittekre is. Ezek egyfelől bőven hozzák az Abrams-féle mozifilmek színvonalát, másfelől pedig a korábban pedzegetett, engem abszolút váratlanul ért művészi szándék hasonlóképp tetten érhető rajtuk. Kíváncsian várom, hogy mindez vajon kitart-e az évad végéig, főleg, hogy a Star Trek: Picard látványában megmutatkozó változás - talán nyugodtan nevezhetjük fejlődésnek is - sem a történetmesélést, sem az előzmények által jól ismert hangulatvilágot nem hagyta érintetlenül.
A cselekmény 20 évvel a Star Trek: Nemezis történései után veszi fel a vonalat, a Romulus megsemmisülését, egyben Data parancsnok halálát követően. Picard azóta elhagyta a Csillagflottát, míg a szintetikus létformák gyártását galaxis-szerte betiltották, a döntésnek pedig maga Picard az egyik legnagyobb ellenzője. Nem véletlen a felütés, hiszen a mesterséges létformák kérdése sarkalatos pontja lesz a szériának, ahogy Picard és Data egykori barátsága is - amit a kapitány kimondva-kimondatlanul azóta is szívében őriz. A pilot egyébként azonnal egy merőben Az új nemzedéket idéző, remekül megírt jelenettel nyit, amit a Patrick Stewart mellett szintúgy visszatérő Brent Spinger alakításai koronáznak meg. Hasonlóan jó érzékkel hozza be az újabb karaktereket is a levesbe a felvezető epizód, a kémia szinte azonnal érezhető a színészek között, elég csak Picard interjúját említenem - ha epizódonként akár csak egy olyan vagy ehhez hasonló jelenetet kapunk, akkor gyakorlatilag meg is vagyunk. Picard és Data múltja, avagy Dahj karakterének bevezetése pedig egy piszkosul izgalmas történeti szálnak ágyazott meg, amit azonban nem lesz könnyű kiaknázni. Főleg akkor nem, ha a pilot alapján felállított egyetlen aggodalmam, vagy inkább félelmem esetleg beigazolódna.
A Star Trek: Picard erősen indított, és azt garantálom, hogy nem lesz olyan néző, aki unalmasnak titulálná a felvezetést, én már-már kapkodósnak is éreztem néhol a cselekmény folyását. Az epizódvégi montázs pedig, amely betekintést adott az évad egészébe, egy indokolatlanul pörgős, akcióorientált szériát vetített előre, ami sem az előzmények, sem a Picard pilotja alapján nem feltétlenül az optimális út. Persze, értelemszerűen nem párbeszédszeleteket fognak összefűzni kedvcsinálóként, szóval továbbra is bízok abban, hogy egy jól megírt, karaktercentrikus és az eddig látottak alapján meglepően érzelemdús Star Trek-élménynek nézünk elébe, ahol Patrick Stewart parádés játéka is végig ki fog tartani. Azt viszont meg kell jegyeznem, hogy Az új nemzedék ismeretének hiányában garantáltan ki fognak maradni a teljes élményből azok, akik mégis tennének egy próbát Picard kalandjainak újabb felvonásával. Egy próbát azonban még a laikusoknak is megérhet a dolog, mert a Star Trek: Picard minden eddigi pillanata abszolút minőségi, ami manapság hiánycikknek számít a sci-fi szériák világában.