Pilot: The Night Manager

John le Carré (eredeti nevén David John Moore Cornwell) itthon talán annyira nem ismert szerző, mint Angliában, de kétségkívül az egyik legjobb, a mai napig tevékeny, kémregény író. Történetei nem mindig kitaláltak, hisz ő maga is dolgozott különböző hírszerző ügynökségeknek a hazájában. Könyveit már nem egyszer filmesítették meg, legutoljára a 3 Oscarra jelölt Suszter, szabó, baka, kémet (Tinker, Tailor, Soldier, Spy - 2011) láthattuk a mozikban. Ugyanebből készített sorozatot is 1975-ben a BBC, és idén egy újabb regényt dolgoztak fel, az 1993-as Éjszakai portást (The Night Manager). A történetet az író (David Farr) és a készítők ezúttal napjainkba helyezték, hogy láthassuk, egy ízig-vérig Carré sztori hogyan állja meg a helyét a modern korban. Egyelőre nehéz megmondani, hogy ennek fényében mennyire fogják követni a könyv eseményeit, valószínűleg az egyszerű "vérfrissítésen" kívül nagy változások nem lesznek. A főszereplő Jonathan Pine (Tom Hiddleston) egy egyszerű éjszakai portás, akiben kicsit túlteng az igazságérzet és katonai múltja miatt nem is éppen tehetetlen. Egy váratlan esemény folyamán az angol hírszerzés meglátja benne a lehetőséget és beszervezik egy kegyetlen fegyverkereskedő, Richard Roper (Hugh Laurie) szervezetébe. A nagy gonoszon eddig még soha nem sikerült fogást találni, mindenhol vannak kapcsolatai, még a legfelsőbb körökben is, gyakorlatilag érinthetetlen, ezért kell Pine-nak a közelébe férkőznie.

Az első rész nagyon lassú volt, nem unalmasan, csak megfontolt nyugodtsággal haladt előre, mindenre hagy kellő időt. A rendező (Susanne Bier) nem magyaráz semmit túl, és nem ismétel, de sok időt ad a nézőnek, hogy ne csak nézzen, de lásson is. Nagyon erős a vizuális megjelenése a sorozatnak, szerencsére nincs túlságosan lesötétítve a film, a képi világ kellően változatos, mindig az adott szituációhoz vannak igazítva színek és a fényviszonyok. Az extrém közeli beállítások nekem kicsit zavarónak hatottak, olyan kínosan belemenően részletes, ami szerintem már túlzás volt.

Magát a főgonoszt nem is látjuk a rész nagyjából kétharmadáig, viszont a megjelenése azonnal feszültséget vált ki, talán épp azért, mert eddig csak hallottuk, hogy ő: "a legrosszabb ember a világon". Hirtelen lendülettel betörik ebbe a nyugodt folyamba, ami alapos löketet ad a sztorinak és a karaktereknek. Azonnal furcsa kémia kezd kibontakozni közte és Pine között. Hugh Laurie belép a képbe és csuklóból hozza a karakterét, csupán a kiállásával meggyőz, hogy ez az ember életveszélyes. Na, nem az őrült pszichopata formájában, hanem az a velejéig romlott, hideg és kimért üzletember képében. Hiddleston, vagyis Pine, a tökéletes ellentét, erkölcsös és jó ember (katona, hazafi), aki nem bírja tétlenül nézni az igazságtalanságot és állandóan tettre kész. Minden helyzetben meglátja a lehetőséget egy helyes döntésre.

Kicsit hiányérzetem volt a rész nézése közben. Annyira kimérten halad előre, mintha egy film első tíz percét néztem volna, ez még akkor is furcsa, ha összesen nyolc részes lesz. Nem történt más, csak bemutatták a két szembenálló felet, azok jellemét és motivációit, ezzel megfoghatatlanná téve az egész részt. Így elénk rakja, hogy van fekete, meg fehér, ez a kettő ellentétes, tehát ha egymás mellé rakod őket az érdekes lesz. Tudjuk, hogy történni fog valami, viszont egyelőre nem kelti fel annyira az emberben az érdeklődést az események iránt, talán pont a lassúsága miatt.

Nem tudom mindenkinek jó szívvel ajánlani, mert ez a stílus sokaknak nem fog bejönni, és rengetegen unatkozni fognak rajta. Még én sem voltam képes száz százalékos figyelmet szentelni neki, pedig két kedvenc színészem játsza a főszerepeket. Szerencse, hogy a magyar AMC viszonylag korán fogja adni a részeket (hétfőnként 21:00-tól), mindössze egy nappal a készítő BBC után. https://www.youtube.com/watch?v=ZoJ3lu03jug U.i.: Az intrót ki ne hagyja senki, mert zseniális lett!