Bizonyára nem rengetem meg alapjában néhányak világnézetét, ha azt mondom, hogy a sorozatok virágkorát éljük. Egyik nap kaszálnak hármat, másnap bejelentenek öt másikat. A legtöbbje ezeknek a tömegsorozatoknak a már néhány évtizede bejáratott formulákat használja újra néhány kisebb csavar segítségével, de nagy örömünkre vannak olyan sorozatok is, amelyek a kivételt erősítik. Ilyen Seth Rogen és Evan Goldberg legújabb szériája, a Preacher is, amely az első epizód alapján mindenképp egy figyelemre méltó kivételnek, sőt egy véresen komolytalan különlegességnek ígérkezik.
Persze a végeredményhez nagyban hozzájárult az alapanyag, Garth Ennis és Steve Dillon zseniális képregénye, amely fantasztikus lehetőségek tárházát nyújtotta Rogennek és Goldbergnek a kibontakozásra. A képregénysorozat 1995-től 2000-ig futott és ez idő alatt számos fekete humorral tűzdelt, morbid kaland született, de az alkotás zsenialitásának magva a kiváló hangulatból és egyedi atmoszférájából eredeztethető. Ennis képregénye a Vertigo gondozásában jelent meg, amely köztudott, hogy a DC leányvállalata, viszont a Preacherben, avagy magyar címén a Prédikátorban szó sincs hősökről. Ebben a történetben nincsenek hősök, senki sem hibátlan, mindenki vétkezik vagy korábbi hibái súlya alatt feszeng, és csak reménykednek a megváltásban. Ez alól a három központi karakter: Jesse Custer, a város prédikátora, Jesse ex-szeretője, Tulip O'Hare, az ír származású, alkoholista vámpír, Cassidy és még a texasi Anville városának lakói sem jelentenek kivételt. Minden városlakó bűnös életet folytat a hét jó részében, majd pedig vasárnap a város prédikátorához fordulnak, hogy egész héten át tartó bűnözésük alól feloldozást kapjanak. Ezzel folytat szélmalomharcot Jesse, ám rejtélyes múltja és Istenben megingott hite miatt képtelen betölteni ezt a feladatot, amit apja éveken át végzett. Mindhárom főszereplőnek megvannak a rejtélyei, amik bizonyára sok fejfájást és problémát okoznak majd számukra az évad során. Az első epizód épp annyi kérdést vetett fel, ami képes megragadni a nézőt és felkelteni az érdeklődést.
Nem volt könnyű dolguk
Seth Rogen egy interjú során elárulta, hogy nem éppen könnyű utat járt be a projekt, mire egyáltalán elkészülhetett. A Preacher korábban egy nagyon nehezen eladható címnek bizonyult, mondjuk ez érthető is, ha már csak abból indulunk ki, hogy mennyire morbid. Közel 10 éven keresztül házaltak stúdióknál, csatornáknál, hogy valamilyen módon megvalósulhasson az álomprojektjük. Először egy egész estés filmet terveztek, aztán az HBO kritikusok által elismert minisorozata, az Elit alakulat hatására megváltoztatták a terjedelmet és egy néhány epizódos történetben gondolkoztak, míg végső, több évadra bontott, epizodikus formáját csak a 2010-es évekre érte el.
De mégis megoldották
Most, a rajongópáros egy erős, szívvel teli nyitánnyal megmutatta, hogy megérte a sok éves küzdelem. Remekül sorozatosították a történetet, anélkül, hogy a klisés formulákat alkalmaztak volna és még a képregény ismeretében is csak következtetéseket tudtam levonni, hogy merre is terelik tovább az eseményeket a jövőben. Ez persze nem azt jelenti, hogy erősen ködös, céltalan a cselekmény, ugyanis az 1 órás epizód végére remekül összeállnak a dolgok. Sikerült megfelelően megközelíteniük Ennis legendás képregényét, és gyakorlatilag minden olyan akadályt sikeresen vettek, ami az adaptálás során gondot okozhatott volna. Tökéletesen megragadták a képregény atmoszféráját, képi világát és még a brutalitást is sikerült képernyőre vinni, olyan mennyiségben, amit még az AMC korhatár besorolása is elvisel. Dominic Cooper és Joseph Gilgun gyakorlatilag olyanok, mintha Jesse és Cassidy leugrottak volna a képregény egyik oldaláról.
Még ha többnyire nagyon jól egyezést is mutat az alapanyag az adaptációval, elkerülhetetlenek bizonyos változások. A Preacher esetében viszont minden változtatás az ésszerűséget szolgálja. A rajongók kezdeti szkepticizmusa hiábavalónak bizonyult, hiszen Ruth Negga brillírozik Tulip szerepében és ezzel, hogy színes bőrűvé formálták a karaktert még nagyobb mélységet adhatnak számára a későbbiekben. A másik nagyobb és teljesen értelemszerű változtatás Eugene Root, azaz Arseface kinézetén ment végbe, akit ezáltal emberközelibbé tettek, másrészt pedig így a karaktert alakító Ian Colletti is jobban kitudja bontakoztatni színészi játékát, ami dicséretre méltó teljesítménynek számít, egy csaknem egész arcát elfedő maszkban.
Az első epizód után még elhamarkodott volna azt állítani, hogy a Preacher egy olyan sorozat, amihez fogható a televíziózás történetében még nem volt, viszont ha a továbbiakban is képes lesz ezen az úton tovább haladni, akkor egy egészen különleges dologgá válhat, amire érdemes lesz odafigyelni a jövőben, mert kétségkívül megvan benne a potenciál.
Hazánk sem marad ki a Prédikátor, nem kevés erőszakkal és fekete humorral fűszerezett kalandjaiból, ugyanis a magyar AMC május 30-án tűzte műsorra az első epizódot és az évad további részét már szinkronban láthatjátok az amerikai premierrel.