Mi kell egy jó műfaji darabhoz? Sokan tették már fel ezt a kérdést az elmúlt időszakban, de igazán egzakt választ nehéz adni rá.
Ismerni kell a zsáner szabályait, de közben senki nem örül annak, ha ugyanazt a történetet sokadszorra nézzük, így változtatni is kell a bevált recepteken. A Richard Armitage (A hobbit-trilógia, Berlini küldetés) nevével fémjelzett Halálos repülés (eredeti címén Red Eye) ebből a szempontból egyelőre remekül teljesít, részben azért is, mert megvan a maga kellemes britsége.
A sorozat az első pillanatokban viszonylag kevés információt ad a nézőnek. Egy férfit, Dr. Matthew Nolant (Richard Armitage) követi, aki azt gondolja, nyugodtan hazatérhet, miután Kínában előadott egy egészségügyi konferencián. Csakhogy a repülőtéren gyilkossággal vádolják meg, ezért nem engedik be az országba. Ezt követően öldöklő játszma indul el, a férfit arra kényszerítik, hogy adja meg azok nevét, akikkel beszélt korábban a konferencián, hiszen kollégáit tanúként szeretnék kihallgatni. Bekapcsolódnak a nyomozásba a titkosszolgálatok, és persze a sajtó is hamar felkapja az esetet. Az első két rész alapján pedig egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy kinek van igaza.
Ahogy már egy félmondattal említettem, a sorozat rendkívül jól építkezik. Mi is Matthew-val együtt kerülünk először a repülőtérre, s fogalmunk sincs, ki miért vádolja őt. Az első rész gyakorlatilag az erőviszonyonok feltérképezéséről szól. Megismerjük a főbb karaktereket, látjuk, hogy hány szervezet kapcsolódik be rögtön a nyomozásba, még ha sok esetben nem is értjük pontosan, kinek mi köze ehhez az esethez.
A második epizód még egyet növel a téten, hiszen szinte kizárólag az említett repülőúton zajlik, és szépen lassan elkezdi felgöngyölíteni az ügyet. Ilyen értelemben klasszikus zárt teres krimi-thrillert kapunk, mindenki egy kicsit gyanús, nem tudjuk, kinek milyen információi lehetnek és mennyire lehet érdekük visszatartani azokat.
Ki kell emelnünk emellett a sorozat vizuális és technikai megvalósítását is. Lendületes a vágás, amely remekül szolgálja a feszültséget, jó a rendezés, és figyelmet szentelnek a színvilágnak is, mert a különböző árnyalatok használatával remekül építik az ellentéteket. A piros és a kék éppúgy egymásra felel ebben a történetben, mint a keleti és a nyugati kultúrák.
A karakterek közül természetesen a főszereplő kap nagyobb teret, Richard Armitage alakítása szokás szerint remek, de a többiek sem maradnak el mögötte, izgalmasnak ígérkezik a nyomozó (Jing Lusi), vagy az ügy iránt érdeklődő újságíró (Jemma Moore) szála is.
A Red Eye - Halálos repülés remekül indul és abszolút megvan benne a potenciál, hogy néhány órára kikapcsolja a nézőket. Ízléses brit műfaji darab, ami nem akar több lenni annál, ami.