Albert katona, akinek nincs más vágya, mint hazajutni. Albert egyedül bolyong az erdőben, minduntalan körülöleli őt a fegyverropogás, a háború zaja. Hol bajtársra lel, hol ellenségre, de az erdő csak nem akar véget érni, az otthon pedig egyre csak távolabbnak tetszik.
Gál Sándor és rendkívül tehetséges kis csapatának alig negyedórás játékidejű rövidfilmje, a Messze az otthon egy háborús film, amelyben a csatatér kívül esik a látómezőn. Vizuálisan nincsenek tűzharcok, vagy nagy csetepaték (vagy ha van is, annak gyorsan vége szakad, mielőtt elfajulnának a dolgok), a legnagyobb küzdelem itt egy ember belsejében zajlik. Egyszemélyes dráma, mely - kiindulva abból, hogy a háborús film csoportjába soroltatja magát - könnyedén belefuthatott volna az olcsóságba és hiteltelenségbe.
Hogy ez mégsem történt meg, azt több összetevő együttesének köszönhetjük: a főszerepet alakító Bárdi Gergő ez alatt a rövid idő alatt volt képes átadni a nézőnek hitelesen egy ember drámáját, aki képtelen megtalálni a hazafelé vezető utat. Bár a lehetőség ott lett volna a túljátszásra, ő mégis szépen, mértékletességet ismerve oldotta meg a feladatot - úgy, hogy játékában ott van minden, ami kell ahhoz, hogy szimpátiát érezzünk iránta, átérezzük kétségbeesését, az utolsó jelenetet elnézve pedig újabb és újabb kérdéseket teszünk fel magunkban a karakter múltbeli vagy akár jövőbeli sorsát illetően. És bár Gergő a főszereplő, azért rajta kívül még tiszteletét teszi Cs. Németh Lajos szinkronművész, valamint Tisza Bea, Pálinkás Dániel és Bán Henrik is - akik játékukkal mind növelik az alkotás nívóját.
A másik, amiért felhívnám a figyelmet a filmre, az a rendezés és a forgatókönyv. Előbbi aprólékossága, részletekre való kiterjedése figyelemreméltó - a zörejek, a hangkulissza (Nagy Gergely "keze" munkáját dicséri), a kosztümök, a beállítások, arról árulkodnak mind, hogy a rendező jó eséllyel le tudna vezényelni egy nagyjátékfilmet is. A forgatókönyv pedig jó érzékkel kerüli el azt, hogy a végeredményből pusztán egy csavar-orientált alkotás legyen. A végső fordulat (amit nyilván nem lövök le, mert nem vagyok szemét) meglepő, de inkább arra sarkallja a nézőt, hogy ismét nekifusson, vagy legalábbis újraértelmezze a látottakat - öncélúságról szó sincs.
A Messze az otthont már elkészülte óta több fesztiválra nevezték (többek között az idei Cinefest-en is tiszteletét tette) és már úgy néz ki, hogy egyre többen felfigyelnek rá: a Göcsej Filmszemlén első helyezést ért el, mely remélhetőleg egy hosszú és sikeres út első állomása. [És amelyhez szívből gratulálunk.] A rendezőről pedig remélhetőleg fogunk még sokat hallani a közeljövőben - legyen szó akár erről a filmről, akár egy következő projektről.