Vannak olyan kultfilmek, amikhez a szinkron szervesen hozzátartozik. Hiába izgalmas mindig az eredeti változat, készültek annyira kiemelkedő hangsávok, amelyeket nem lehet és nem is kell megkerülni. Ilyen a Mátrix is, amely 1999 végén valósággal letarolta a filmrajongó közösséget.
Sokan ezt a filmet tartják az ezredforduló legfontosabb filmjének, mert nemcsak tökéletesen ragadta meg az akkori korszellemet, hanem előre is jelzett szinte mindent, amiről manapság beszélünk. Ráadásul ehhez olyan vizuális világ is társult, ami miatt máig hivatkozási alap Wachowskiék filmje.
A Mátrix szinkronja is különleges körülmények között készült el. Itt született meg László Zsolt és Keanu Reeves mára megbonthatatlan párosa, de a Trinityt magyarító Nagy-Kálózy Eszter vagy Laurence Fishburne hangjaként Gáti Oszkár és a Smith ügynökként brillírozó Rátóti Zoltán is kiváló munkát végzett.
A Mártixszal együtt tehát a magyar változat is legendássá vált, ennek kulisszatitkairól Báthory Orsolya szinkronrendezőt, Tóth Péter Ákos hangmérnököt és Nagy-Kálózy Esztert, Trinity magyar hangját kérdeztük.
Hogyan került hozzád a munka, hogy érkezett a felkérés?
Báthory Orsolya: Általában úgy szokott működni, hogy, a szinkronstúdió vezetője osztja el a munkát, de úgy emlékszem, ebben az esetben kértem, hogy ha lehet, én kapjam, mert láttam korábban a filmet, ami teljesen elvarázsolt. Mai szemmel valószínűleg nehéz elképzelni, milyen érzés volt akkoriban látni ezt az alkotást. Mennyi gondolat, mennyi ötlet, milyen technikai megoldások!
Tóth Péter Ákos: Először én is a moziban találkoztam a Mátrixszal. Teljesen le voltam döbbenve, mert a világról, az életről alkotott spirituális elképzeléseim a korábbi években ilyen képet formáltak bennem, és akkor a moziban ezt megalkották "nekem". A baráti társaságomban több mint egy évig vitatéma volt a film. Mondanom sem kell, hogy egyedül voltam a rajongásommal, állandóan meg kellett védenem ezt a világlátást. Én csak "Bibliának" hívom a filmet. Pár hónap múlva került szinkronra hozzánk. Régen volt, de úgy emlékszem, hogy a Mafilm gyakorlatával ellentétben én is kértem a munkát. Hozzá kell tennem, hogy nagyon ritka az olyan film, amiben a dialógus pontos, minden szava lényeges, nincs fölösleges mondat benne. És persze negyed évszázada megállja a helyét.
Orsi, már ekkor is szakmai szemmel nézted a filmet? Mik voltak a fő szempontok a castingnál?
B.O.: Nem, nálam ez nem így működik. Vagy hat rám egy film, vagy nem, nem úgy nézem, hogy ha én csinálnám a szinkront, ez a karakter ki lehetne. A casting még máshogy működött, mint manapság, a forgalmazók kevésbé szóltak bele. Nálam sokszor intuitíven történik mindez: amikor már a szinkronra készülve néztem a filmet, Keanu Reevesnek volt egy olyan gesztusa, amiről valahogy László Zsolt ugrott be. Egyszer emlékeztettem is, hogy engem szidjon, ha majd a sokadik akciófilmet csinálja a színész hangjaként. Nagyon fontos egyébként, hogy egy szinkronrendező tisztában legyen a magyar színészek képességeivel, nézzen filmeket, sorozatokat, járjon színházba, mert így lehet képe arról, ki hol tart szakmailag.
Voltak nehézségek a munkálatok során? A hangsávot tekintve milyen extra kihívások voltak?
B.O.: Arra emlékszem, hogy a forgalmazó kért pontosításokat a kész magyar szövegben. Apróságokról volt szó, de szerették volna, ha minden a lehető legpontosabban kerül a magyar változatba. Egyébként mindenki nagyon szerette ezt a munkát, főleg azért, mert ezek jól megragadható karakterek voltak. A képi világ, színészi alakítások, ruhák, jellegzetes gesztusok, mind segítettek a magyar stábnak.
T.P.Á: : Mivel a szöveg pontos volt, a színészek nem zökkentek ki, így több figyelem maradt az eredetiség leképzésére. Orsi, a szinkronrendező tökéletes hangokat talált az egyes szereplőkhöz. Az én legfőbb dolgom a felvétel során, hogy megtartsam az érthetőséget, minden szó fontos, a leghalkabb szavaktól az ordításig. És munka közben egyszer csak bejön egy kedvelt színészünk, Galambos Péter, hogy ő bizony ha csak egy szóra is, de szerepelni akar benne - így lett ő egy egymondatos rendőr a magyar változatban. Azóta is hálás ezért. Az akkori szinkron még több színésszel a mikrofon előtt zajlott. Fontos volt a fizikai kontakt, az összenézések, akár a nevetések. Kivéve Gáti Oszkár esetében, mert ő egyedül szeretett dolgozni. László Zsolt és Nagy-Kálózy Eszter kettősét viszont össze kellett "gyártani", pont a fizikai jelenlét miatt is. Smith ügynök furcsa beszédmodorát Rátóti Zoltán tökéletesen leképezte. Nekünk meg minden pillanatban figyelni kellett, hogy ne essen ki a nem megszokott, nagyon zárt hangképzésből. Azt hiszem nem elfogultság kijelenteni, hogy mindenki nagyot alkotott. Keverés során, mint már említettem, az érthetőség volt a legfontosabb, gondolok itt például a magyar nyelv sajátosságait kiegyensúlyozandó szóvégekre. Akkoriban még nem használtunk automatikát, tehát valós idejű keverés folyt analóg mixerrel, tíz ujjal. A telefonon áthaladás effektjét is ki kellett találnom, hogy hogyan legyen legalább olyasmi, mint az eredeti, mert kintről nem kaptunk segítséget.
Említettétek hogy nagy rajongói vagytok az eredeti filmnek. Mit gondoltok, mit ad a mai nézőnek?
B.O.: Elképesztő, hogy ami 25 éve egy víziónak tűnt, annak egy jelentős része ma a kézzelfogható valóság része. Itt élünk egy technika által uralt világban, ahol az ember nagyon sok tekintetben kiszolgáltatott.
T.P.Á.: Az elején már kifejtettem, miért vagyok örök rajongója a filmnek. Talán még annyi, hogy szeretem az eredetiséget, és ez a film ütősen eredeti!
Végezetül a film egyik főszereplőjének hangja, Nagy-Kálózy Eszter mesélt nekünk.
Vissza tud emlékezni, hogyan került önhöz a szerep?
N.K.E.: Akkoriban még nem volt casting, a rendező kért fel a szerepre, de arra kifejezetten emlékszem, hogy örültem neki, mert annak idején ez a film nagy reveláció volt. Örülök, hogy Magyarországon egy kicsit része lehettem a sikerének.
Mi lehetett a film sikerének oka? Személyesen mit gondol róla?
N.K.E.: Valószínűleg mindig aktuális az a téma, hogy milyen a körülöttünk élő világ, miben élünk pontosan. Szeretem az ilyen jellegű filmeket, nem vagyok az a fajta rajongó, aki évente megnézi, de fontos és jó alkotásnak tartom.
Carrie-Anne Moss-szal könnyű együtt dolgozni?
N.K.E.: Nem is azt mondanám, hogy könnyű, inkább jó. Szeretem, ha értem, amit egy színész csinál, ez mindig nagyon sokat segít a szinkronban. Később is volt szerencsém hozzá, mindig öröm őt szinkronizálni.