A szerelem nyilvánvalóan egy örök téma a filmesek számára. Egy érzés, amit mindannyian ismerünk, ami mindannyiunk életében fontos szerepet játszik és ami persze az év ezen időszakában amúgy is központi szerepet játszik.
Ám Hollywood, mint sok más dologgal kapcsolatban, úgy a szerelem terén sem igazán őszinte. Ismerjük a nagy pillanatokat, az egymásra csúszó kezeket, viszont azt is tudjuk, hogy ez a való életben nem egészen így van (vagy legalábbis nem mindig). Épp ezért kedveljük nagyon az olyan darabokat, amik egyszerűen az arcunkba tolják a tökéletlenséget mind a karakterek, mind a viszonyok, mind a sorozatban megjelenő világ terén.
A Szeretők című sorozat könnyen és lazán illeszkedik be ebbe a sorba, méghozzá elsősorban azzal, hogy két nagyon eltérő karaktert ütköztet. Seamus (Johnny Flynn) közepesen ismert tévés műsorvezető, akit a csatorna talán némi kitolásból Belfastba rendel, hogy ott forgassa le műsorának következő részeit. Az észak-ír főváros viszont nem egészen olyan, mint a londoni csillogás; a helyiek hőse sokkal inkább Janet (Roisin Gallagher), a szabadszájú bolti eladó, aki sokadik kirúgását már nem tudja megúszni. A páros a nő öngyilkossági kísérlete közben fut össze először, innen pedig nincs megállás…
Az első két rész alapján sem lenne nehéz elhelyezni a Szeretőket egy sorozatos családfában. A készítők inspirálódtak a nagy előd Ricky Gervaisből, de oldalágon becsúszik egy kis Fleabag is. A SkyShowtime sorozata az angol humor alapjaihoz nyúl vissza, kínosabbnál kínosabb szituációba helyezi a szereplőket, és a feloldást sem teszi könnyűvé.
Tabuk pedig nincsenek, lehet viccelni az öngyilkossággal, a szexjáték közbeni halállal, a politikával és az észak-írek különcségével is. A széria egyik legnagyobb erénye, hogy a fő szál mellett rengeteg apróságra lehet felfigyelni, épp azért javaslom egyébként, hogy bár készült az epizódokhoz szinkron, válasszuk az eredeti nyelvet, mert nagyon nem mindegy az a dialektus, amit egyes szereplők használnak.
A lényeg persze mégis az, hogy a főszereplőpáros hogy funkcionál, s szerencsére ezen a téren sem kell csalódnunk. Flynn és Gallagher is kellő humorral és sokszínűen ábrázolja a karaktereket. És az a sokat emlegetett kémia is megvan köztük, annak ellenére érződik teljesen természetesnek az egymásra találásuk, hogy ahogy említettük, nagyon más helyről érkeznek.
Természetesen ez az a sorozat, aminek a történetében nincsenek óriási meglepetések, ugyanakkor nézőbarát hossza miatt bárki számára kellemes kikapcsolódást jelenthet. Mi biztosan maradunk az évad hátralévő részére is.