Nina Raine egy fiatal angol drámaírónő, akinek egyik legismertebb darabját, a Nemek és igeneket számos nemzetközi díjjal ismerték már el, március 2-án pedig a magyar ősbemutatót is megtartották a Centrál Színházban. Baráthy György fordítása alapján a teátrum igazgatója, a filmvilágban is alkotó Puskás Tamás (Gondolj rám, De kik azok a Lumnitzer nővérek?, Hamvadó cigarettavég) álmodta a világot jelentő deszkákra ezt a különleges darabot, amely komoly indulatokat kavart a világon, köszönhetően annak, hogy kendőzetlen őszinteséggel beszél a kellemetlen témákról és állít tükröt az emberi gyarlóságunk elé.
Minden felhőtlenül és tökéletesen indul, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Megismerünk egy igazi álompárt Edward (Lengyel Tamás) és Kitty (Bata Éva) személyében: a férfi sikeres ügyvéd, a nő nemrég szülte meg első gyermeküket, csodálatos otthonuk van, szerető és törődő társaknak tűnnek, nem is lehetne nagyobb a boldogság a szülői lét zökkenőit leszámítva. Hamar megismerjük a szellemes barátaikat is Jake (Schmied Zoltán), valamint felesége, Rachel (Pálfi Kata), illetve Bereczki Zoltán (Tim) és Kovács Patrícia (Zara) személyében, szépen fokozatosan pedig egyre többet tudunk meg a magánéletükről, a piszkos kis titkaikról, a nagyvilág felé mutatott és a valódi személyiségükről. A társaságból többen is egy nő (Pokorny Lia) megerőszakolásának ügyén dolgoznak, ez pedig tökéletes katalizátor ahhoz, hogy a saját életük is egy tárgyalóteremmé váljon. Egy olyan üggyé, ahol mi, nézők lényegülünk át esküdtszékké és folyamatosan váltakozik, hogy kit tartunk bűnösnek, kit ártatlannak, mennyi érzelmi töltetet képes kezelni a logikánk és meddig képesek hatni az érzéseinkre az észérvek.
Ebben a tárgyalásban ugyanis képtelenség pártatlannak maradni. Hogyan is lehetnénk azok, mikor a darab szégyenlősség nélkül, mégis kellő empátiával jár körbe olyan égető témákat társadalmi és párkapcsolati szinten egyaránt, mint a szexuális erőszak, a megcsalás, a gyermekek státusza egy családban vagy a törvény igazságossága? A hol maró mélységgel, hol könnyed felszínességgel szóló nemeket és igeneket kiváló színészek lehengerlő játékában kapjuk meg, akik között remekül működik az a bizonyos kémia. Lengyel Tamás A mi kis falunk nagymenője vagy éppen a Csak szex és más semmi hétköznapi sráca után újabb arcát mutatja meg a nagyérdeműnek, érzékeny játékával pedig pillanatok alatt képes átváltani a humorból drámába úgy, hogy a szavunk elakad tőle. Sokkal több ilyen szerepben szeretnénk őt látni a jövőben. Nem marad el tőle kvalitásban kolléganője, Bata Éva sem, akit a közelmúltban olyan filmekben láthattunk, mint a BÚÉK vagy esetleg a Testről és lélekről, itt viszont sokan meglepődnek majd rajta - pozitív értelemben. Ahogyan Bereczki Zoltánon is, akire sokan még mindig elsősorban énekesként tekintenek, pedig sok-sok évnyi tapasztalat van a háta mögött és ezúttal sem okoz csalódást (A lepkegyűjtőt ne hagyjátok ki tőle!).
A nagybetűs profizmus vonatkozik Schmied Zoltán és Kovács Patrícia játékára is, akik akárhány darabban bukkannak fel (Schmiednél ideértve a nemrég debütált, szintén centralos Büszkeség és balítélet két színészrét is), ugyanazt a konstans minőséget hozzák a lehető legnagyobb alázattal a szakma iránt. De az imént említett profizmus nem csupán a művészekre, hanem a színpadi megoldásokra is vonatkozik, tudniillik bravúros a jelenetek váltakozása. Miközben elől történnek az események, a háttérben zajlik a színpad átrendezése, az adott szcéna befejeztével pedig az előtérben játszó színész egy pillanatnyi átállás után már az új színben folytatja, amelynek köszönhetően folyamatosabbnak érezhetjük a történéseket. Nem kevésbé kreatív az a rész sem, ahol ugyanabban a helyszínen jelenítenek meg két, időben egymástól eltérő beszélgetést. Emeljük kalapunkat.
A Centrál Színház újdonsága, a két felvonásos Nemek és igenek kötelező program azok számára, akik szomjazzák az olyan humort sem nélkülöző drámai darabokat, amikhez első osztályú színészi játék és értő rendezés párosul (illetve nem zavarja őket a káromkodás).