Végre hazánkban is elstartolt a Family Guy, az Amerikai fater és az Orville című sorozatok megalkotójának legújabb szitkomja, amely a méltán népszerű Ted-filmek címszereplőjének gimis éveibe nyújt őrülten szórakoztató betekintést.
2012-ben valóságos humorbombaként robbant be a mozikba Seth MacFarlane nagyjátékfilmes debütálása, melyben először csapkodhattuk a térdünket a nevetéstől John Bennett életre kelt játékmedvéjének ámokfutásai láttán. A három évvel későbbi folytatás már kevésbé dolgoztatta meg a rekeszizmokat, utána pedig sokáig kérdéses volt, látni fogjuk-e még viszont Ted drog- és alkoholmámorban úszó stand-up show-ját. A karakter rajongói azonban végre megnyugodhatnak, az ezerhangú MacFarlane ugyanis ismét a nagypofájú maci bőrébe bújt, ráadásul ezúttal egy hétrészes sorozat formájában kapunk többet a jóból.
1993-ban John Bennett (Mark Wahlberget a korban passzolóbb Max Burkholder váltotta) épp a középiskolás éveit tapossa, egyetlen barátja, Ted (továbbra is Seth MacFarlane utánozhatatlan hangján) létezéséhez pedig jobbára hozzászokott már az amerikai társadalom. John családja úgy véli, az időközben ellustult és egyre több galibát okozó mackónak szintén jót tenne a gimi, ezért beíratják őt is, hátha ragad rá ott egy kis tudás és jó modor. Ám hiába imád együtt lógni legjobb barátjával, Tednek esze ágában sincs kijárni a középsulit, John segítségével tehát mindent elkövet, hogy mielőbb repüljön az intézményből.
A (filmekhez hasonlóan viszonylag egyszerűen megjegyezhető) Ted című sorozat abban az értelemben üde színfoltot képez a túltelített streaming-kínálaton belül, hogy vállaltan nem törekszik semmi világmegváltóra, a kilencvenes évek televíziós vígjátékaihoz méltóan csupán a szórakoztatást tűzi ki egyedüli céljául. A kizárólag SkyShowtime-on elérhető szériának nálunk egyelőre az első három epizódját lehet megtekinteni (bár a szolgáltató felületén négyet fogunk látni, de pusztán azért, mert a pilotot két részre bontották), a második felvonás pedig április 11-én érkezik majd ugyanide. Az eddigiek alapján viszont már most sejteni lehet nagyjából, milyen struktúrát fog követni az egész évad. Akárcsak MacFarlane előző sorozatainak esetében, a Ted epizódjai is a klasszikus szitkomos sémára épülnek: van egy probléma, amit az adott rész játékideje alatt meg kell oldaniuk a szereplőknek, ám végül mindig visszatérnek az eredeti nyugvópontra.
Előzménysorozat jellege miatt ez a narratíva a Tedben egy tipikus felnövéstörténetbe ágyazódik bele, ami itt egész konkrétan azt jelenti, hogy végigkövethetjük, amint a 16 éves John Bennett kikölcsönzi élete első pornófilmjét a videotékából, de az egész estés filmek után azt is megtudhatjuk, hogyan találkozott Ted és cimborája először a fűvel. Mindeközben persze John családját is jobban megismerjük, bár a sorozat e tekintetben nem különösebben konzisztens, hiszen a srác szüleit például nem ugyanazok a színészek játsszák, mint az első Ted-film elején. Teljesen új karakterként jön be viszont a képbe a Giorgia Whigham által megformált Blaire Bennett, aki John felvilágosultabb unokatestvéreként tökéletes ellenpontja a főszereplő dilis duónak.
Az átlagban 35-40 perces epizódok amellett, hogy gyorsan elrepülnek, szerencsére tényleg felettébb szórakoztatóak, bár ehhez nem árt, ha egyébként is kedveljük Seth MacFarlane mindenféle politikai korrektséggel szembemenő fekete humorát. Egyedül talán az róható fel a polihisztor alkotónak, hogy mostanra kissé önismétlővé vált, ha ugyanis az ember látott már néhány évadnyi Family Guy-t, akkor a Ted-sorozat poénjai, helyzetkomikumai aligha fognak az újdonság erejével hatni.
Arra mindenesetre sikeresen ráébresztett minket MacFarlane legújabb szitkomja, mennyire hiányzott nekünk az elmúlt években ez az őrült plüssmaci, hiszen a hosszú és fárasztó hétköznapok után néha tényleg nem vágyik másra az ember, csak egy kiadós röhögésre. A felhőtlen szórakozás tehát garantált, mi pedig nem kérdés, hogy a továbbiakban is követni fogjuk Ted és John agyament kalandjait.