2022-ben a magyar oktatás nagy része még mindig a lexikai tudáson alapul. Hogy ez mitől problémás a digitalizáció korszakában, és miért kellene szintet lépni, arról nálunk sokkal szakavatottabb emberek nyilatkoztak, úgyhogy ezt a részét meg is hagynánk nekik. Az viszont az érettségi utáni évek előrehaladtával egyre nyilvánvalóbbá válik az ifjú felnőttek számára, hogy az életben az alkalmazott tudás sokkal nagyobb hasznukra válik, mint az, hogy fejből tudják sorolni az összes magyar király regnálási periódusát.
Persze a Legyen Ön is milliomos és a hasonszőrű televíziós kvízműsorok háttérbe szorulásával, vagy talán ettől függetlenül, már hazánkban is nagy népszerűségnek örvendenek a kocsmakvízek, ahol továbbra is hasznát vehetjük azoknak a bennünk lappangó információknak, amelyeket az élet más területein biztos nem kellene felidézni. Véletlenül sem arra akarok kilyukadni, hogy a lexikális tudás úgy ahogy van kuka lenne, ám szerencsésebb lenne, ha az iskolában valós élethelyzeteken keresztül is érzékeltetnék, melyik információnak mikor vehetjük igazán hasznát. És hogy miért is jó, ha fejből megy mindez, ahelyett, hogy öt másodperc alatt rákeresünk egy konkrét adatra a világhálón keresztül.
Valószínűleg szakmai berkekben már évek óta megy az agytorna, hogy miként is csavarhatnának egyet a már talán unalmas szintig iterált klasszikus kvízműsorokon. A Netflixnek hála kaptunk egy új megközelítést a jól ismert formulából, melyben a hangsúly kevésbé a tudáson, inkább a személyes karizmán és talpraesettségen, no meg az improvizációs képességeken van. Ebből lett a Bullshit the Game Show című műsor, mely magyarul a diszkrétebb Így is nyerhetsz egymillió dollárt címen fut.
A bullshit az angol mindennapi beszéd egyik kedvenc szava, melyben a kamuzást vagy a már túlzásokba eső sztorikat lehet illetni. A Netflix kvízműsorának alapkoncepciója igen egyszerű: adott egy versenyző, aki feleletválasztós kérdésekre kell válaszoljon. A játékos megjelöli a választ, rögtön szembesül válaszának helyességével az előtte lévő kijelzőn, majd meg kell magyaráznia, miért az ő választása lett a helyes. Vele szemben három "bíró" áll, akiknek azt kell megsaccolniuk, hogy vajon a versenyző tényleg eltalálta-e a helyes választ a magyarázata alapján, vagy sem.
Amennyiben a játékos helyesen válaszolt, egyértelműen megy tovább. Amennyiben azonban mellé lőtt, de legalább egy "bírót" sikerült meggyőznie arról a magyarázatával, hogy mégis eltalálta azt, szintén mehet tovább az egymilliós főnyereményért. Az amerikai kvízműsorok egyik koronázatlan királya, Howie Mandel műsorvezetőként felügyeli a projektet, és a játék koncepciójának megfelelően visszatérő frázisa, hogy "már x ezer dollárnál tartasz, miközben nem tudtál semmit".
Mert bizony, ahogy a cím is sugallja, itt tényleg nem a tudás értékelendő, hanem hogy egy-egy stresszhelyzetből mit tud kihozni az ember improvizációs vagy színészi képességeinek hála. Külön vicces, ahogy bepromózzák magukat az újabb és újabb versenyzők, miszerint rendszeresen járnak kvízekre, vagy akár még kvízmesterkednek is, és már az első kérdésnél vért izzadnak az ezer dollárért.
Innen Magyarországról a kérdések zöme valóban nehéznek tűnik, hiszen leginkább az Egyesült Államokra vagy más angolszász országokra vonatkozó kérdésekkel kell szembenéznie az aktuális versenyzőnek. Tíz kérdés alatt lehet eljutni az egymillió dolláros főnyereményig, és két zár is segíti a játékosokat, hogy egy bizonyos összeget mindenképp hazavihessenek. A zár alkalmazásáról és a folytatásról mindig a játékosok maguk döntenek egy helyes választ követően.
A Bullshit the Game Show azért is különleges és szórakoztató, mert kétfrontos harc zajlik a résztvevők között. Egyrészt adott a játékos, aki a millió dolláros főnyereményért küzd, míg a három "bíró" egymással verseng azért, hogy melyikőjük legyen a következő játékos, aki a főnyereményért trenírozhatja a pókerarcát. Így a nézőben is egy furcsa dinamika alakul ki: előbb az aktív játékossal együtt próbáljuk megfejteni a választ, majd a magyarázatát hallva próbáljuk a "bírókkal" együtt eldönteni, hogy vajon bullshitelt, vagy az igazat mondta. A kérdések nehézsége miatt pedig javarészt tényleg az emberismerő képességeinket kell alkalmazni, mert a lexikális tudás részünkről is csak egy erős tippre elegendő.
Valószínűsíthető, hogy a műsor készítői egy intenzív castingon keresztül válogatták össze az első évadban felbukkanó szereplőket, mert többnyire vicces interakció alakul ki közöttük, és valóban nem mindennapi figurák kerülnek a színpad közepére. Egyeseknek profin megy a különböző kapcsolódási pontok villámgyors megtalálása egy hihető magyarázat megkreálásához, míg másokról rögtön lerí, amikor éppenséggel hantáznak. Nem egy olyan játékos lesz, aki azért hagyja ott a főnyereményt, mert tudja, hogy 3-5 kérdés alapján már kiismerték őt a "bírók".
Lehetne dilemmázni azon, hogy mekkora értéke van egy olyan műsornak, mely a nyílt hazudozást népszerűsíti, ám érdemes inkább az érme másik oldalát nézni, hogy milyen talpraesettség, rátermettség és higgadtság szükséges ahhoz, hogy egy ilyen koncepcióban érvényesülni tudjunk. A kétes üzenet mellett azonban kétségtelen, hogy egy igazán egyedi élményt eredményez a Bullshit the Game Show, ami a veterán kvízesek számára is tartogat meglepetéseket.