The Flash - Így kezdett a 2. évad

A szuperhősadaptációk már nem csak a vásznakat, hanem a TV képernyőket is ellepték, és ez a jövőben csak még inkább így lesz, Barry Allen azonban eme comic tsunamihoz mérten még így is villámgyorsan rabolta el a nézők szívét. Könnyed, mégis szerethető kalandjaiban megfelelő arányban vegyültek a humoros és drámai betétek, miközben nem csak az évadon átívelő szál volt végig érdekfeszítő és izgalmas, hanem a geek közönségre tett kikacsintások is, amihez egy országos csatornán futó műsorhoz képest meglepően decens látvány is társult. Egy ilyen szezonra pedig egy ehhez mérten nagyszerű évadfinálé tette fel a koronát, ami alapjában változtatta meg a sorozat status quo-ját, ami jelen esetben a "szokásos" sötétebb, drámaibb vonulatot követi, de nem annyira, hogy kedvenc Skarlát Gyorshajtónk ne lenne még mindig önmaga.

Gyakorlatilag az évad nyitánya már most Reverse Flash utolsó szavainak súlyát boncolgatja: mihez kezd Barry nélküle, ráadásul mindazok fényében, ami a zárlatban (és mint később kiderül azután) történt? Barry-t mardossa a bűntudat, éppen ezért igyekszik magát távol tartani mindenkitől, akit kicsit is szeret, nehogy veszélybe sodorja őket, azonban - ahogy erre az epizód végén egy szereplő is rávilágít - Flash már túlnőtt a civil életén, és Central Citynek szüksége van az ő hősére, aki pedig nem boldogul egyedül. Ezzel együtt a szingularitás utóhatásai is elkezdtek jelentkezni, miközben Harrison Wells szelleme is kísért, viszont nem éppen úgy, ahogy arra a szereplők vagy akár a nézők számítanának.

A showrunner Greg Berlantiék eddigi nyilatkozataikkal összhangban érezhetően más utat kívánnak bejárni az újabb szezonban: Flash karakterétől eddig sem állt távol az önmarcangolás, azonban ami megkülönböztette Olver Queen drámázásától (a humor mellett), azok a sokszor meglepő emberi pillanatok, amik leginkább a West családhoz voltak köthetők. Szerencsére a készítők most is tanúbizonyságát adják annak, hogy a túlzott becsületességétől szenvedő Barrynek miként szolgál erkölcsi iránytűjéül Joe, avagy megnyugtatásul - a mostanra már kifejezetten szerethető - Iris. Az pedig, hogy egy alapvetően ilyen patyolat tiszta jellemű karakter nem tud egysíkú, vagy unalmas lenni az továbbra is Grant Gustin (azóta már egy Saturn-díjjal jutalmazott) alakításának tudható be, valamint az eddig is őt körülvevő, szórakoztatóan változatos karaktereknek, akik közül jelenleg is Cisco felel a humorért, helyenként Dr. Steinnal kiegészülve, de az íróknak és Tom Cavanaghnak tovább sikerült árnyalniuk Harrison Wells amúgy is komplex jellemét, mindössze egy nyúlfarknyi jelenettel.

Berlantiék érezhetően nyíltabb kártyákkal fognak idén játszani, ezt bizonyítja Jay Gerrick felbukkanása, a szokásos stáblistás jelenet (ideiglenes?) elhagyása, vagy Zoom és a párhuzamos dimenziók belebegtetése, amikből értelemszerűen egyelőre még csak utalások szintjén kaptunk. Viszont a karakterek új és ezzel együtt személyesebb alapokra való helyezése egy sötétebb évadot helyez kilátásba, ami viszont mégsem felejt el önmaga lenni: egy ízig-vérig geek-sorozatnak, nem kizárólag geekeknek, amelyet az első perctől az utolsóig öröm nézni. https://www.youtube.com/watch?v=uVOR9D8FRbQ