Ron Perlman különösen vonzódik az elmaszkírozott, torz karakterekhez, a maszk mögött sokáig biztonságosabban érezte magát. A sminktől nem látszott, hogy komoly magánéleti problémákkal küzdött. Róla gyűjtöttünk most érdekességeket a hetvenedik születésnapja alkalmából.
Gyökerei
Felmenői között lengyel és magyar származású zsidók is vannak. Ennek megfelelően neki is volt Bar Mitzvah-ja, mégsem tartja magát vallásosnak, noha hisz a spiritualitásban.
Sikeres család
Családjában többen is előadóművészettel foglalkoztak, ezért úgy tűnhet, kezdettől az volt a sorsa, hogy ő is hasonló pályára lépjen. Apja jazz dobos volt, nagynénje énekesnő, nagybátyja hegedűművész, mégsem hitte kezdetben, hogy színész lesz.
Szívességből szállt be egy egyetemi projektbe, mert a drámakörben kizárólag lányok voltak, a darabban azonban jó pár férfiszerep is akadt. Perlman a végére kifejezetten élvezte a munkát, és apja - aki látta az előadást - szintén arra bíztatta, hogy ezen az úton haladjon tovább.
Különös motiváció
Nem volt rossz gyermekkora, de kisgyerekként testképzavara volt. Nagyon kevés volt az önbecsülése, mert túlsúlyos volt. Évről évre ő volt a legnehezebb az osztályában, és hagyta, hogy ez mentálisan is megviselje. Szerinte ez a tapasztalat az oka annak, hogy később olyan sok deformált embert vitt vászonra.
Őszintén a betegségéről
Folyton elégedetlen volt önmagával, és ez élete nagyrészét meghatározta. Easy Street (the Hard Way) címmel 2015-ben megjelentette memoárját, amelyben őszintén írt arról, hogy rekurrens (vagyis klinikai) depresszióban szenvedett, és öngyilkosságot is megkísérelt.
"Nem ez volt a szándékom [a könyvvel], de rájöttem, hogy segíthetek néhány embernek, ha elmondom nekik, hogy nincsenek egyedül, nem csak ők küzdenek. Bárkivel megtörténhet, még a Kemény motorosok rosszfiújával is."
Egyik szakma sem veszélytelen
Televíziós karrierje előtt már játékfilmben is feltűnt. A tűz háborúját 1981-ben forgatták, de a történet 80 000 évvel azelőtt játszódik. A forgatás extrém körülmények között zajlott egy barlangban, aminek eredményeképp Perlman és kollégája, Everett McGill majdnem megfagyott.
A türelem maszkot terem
Miután több kisebb szerepben is feltűnt, 1987-ben Linda Hamilton oldalán találta magát A szépség és a szörnyeteg feldolgozásában. A sorozatban ő alakította a nemesi származású Vincentet, vagyis a szörnyet. Ő az egyetlen színész, aki minden epizódban feltűnik, és Vincentté változtatása minden alkalommal közel 4 órán át tartott. A szépség és a szörnyeteg 3 évadot élt meg, 1989-ben Perlman elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó Golden Globe-díjat a dráma tévésorozat kategóriában.
Kísérti a sorsot
Perlman szereti kaszkadőr nélkül megoldani a veszélyesebb jeleneteket is, de sajnos nincsenek nagy, patás lábai és nem olyan sebezhetetlen, mint Pokolfajzat Mike Mignola képregényeiben. Így a Hellboy forgatásán a metróban játszódó akciójelenet közben eltörte egy bordáját, mikor fel kellett ugrania egy közel 70km/órával száguldó szerelvényre. Sokadjára vették fel a részt, és egyszerűen rosszul időzített. Az akkor 54 éves színész annak ellenére próbálta folytatni a munkát, hogy az egyik stábtag észrevette szemében a könnyeket, a rendező Guillermo del Toro pedig megtiltotta neki, hogy kamera elé álljon. Mikor az esetről kérdezték, Perlman csak ennyit mondott:
"Igen, de az csak egy borda. Van sok másik is."
Nem minden hős visel köpenyt
Egy 6 éves Zachary nevű kisfiút leukémiával diagnosztizáltak, Perlman pedig meglátogatta a kórházban, hogy teljesítse a legnagyobb vágyát. Természetesen a teljes Pokolfajzat jelmezben jelent meg, sőt, a kisfiút is a miniatűr változatává sminkelték és az egész napot együtt töltötték.
Csak mértékkel
Szerepelt a Stella Artois "Devil's Island" nevű reklámjában. A másfél perces spot fogvatartottakról szól, közülük alakítja az egyiket, bár csak kevés időre tűnik fel. A reklám 2003-ban ezüst díjat nyert a British Advertising Awards átadóján.
Nincsenek akadályok
A francia Elveszett gyerekek városa (1995) főszerepére Jean-Pierre Jeunet és Marc Caro, a film rendezői választották ki. Perlman volt az egyetlen amerikai szereplő a filmben, és egyáltalán nem beszélt franciául, a stábtagok szerint ennek ellenére kifogástalanul tanulta meg a teljes szövegét.
Azon kívül, hogy játékfilmekben és sorozatokban is feltűnt, narrált videojátékokat (Fallout 1-2, Justice League Heroes), és többek között olyan animációs sorozatokban kölcsönözte a hősök hangját, mint a Batman (1992-93), a Mortal Kombat (1995) és a Superman (1999). Az elkövetkezendő években is sokszor láthatjuk és hallhatjuk még, például újra Guillermo del Toro oldalán a Pinokkióban és a Nightmare Alley-ben.