James Gunnt sok mindennek szokták nevezni, de hétköznapi embernek biztosan nem. A papírra, majd filmre vitt őrültségei mélyére ásva viszont igen hamar megtapasztalhatjuk, hogy gondoljunk bármit is róla, Gunn valójában nagyon is egy közülünk. Ő a kitaszított és meg nem értett karakterek mestere, aki figuráihoz hasonlóan egykoron jómaga is megtapasztalta, milyen érzés megvetett és kitaszított különcként élni a mindennapokat. Az író-rendező 55. születésnapja alkalmából, összeszedtünk tíz olyan dolgot, amit nem biztos, hogy tudtál az álomgyár egyik legőrültebb direktoráról.
1. Sok rendezőhöz hasonlóan ő is rendkívül fiatalon kezdett bele a filmezésbe
James Gunn egy írországi és cseh felmenőkkel rendelkező katolikus család sarja, édesapja és annak testvérei pedig kivétel nélkül mind a jogászi pályát választották maguknak hivatásul. James viszont már 12 éves korától kezdődően szerelmes volt a filmkészítésbe, méghozzá olyannyira, hogy a 8mm-es kamerájuk és testvérei segedelmével amikor csak lehetősége adódott rá, szinte állandóan darabolós-zombifilmeket forgatott, amelyekből már itt sem hiányzott Gunn utánozhatatlan humorérzéke.
2. Legelső szövegkönyvéért mindössze 150 dollár ütötte a markát
Minden kezdet nehéz, nem volt ez másképp Gunn esetében sem. Első valódi forgatókönyvírói megbízását a Troma Films által készített 1996-os Tromeo and Juliet szkriptjének megírására kapta, ám nem sokkal később a filmet rendező Lloyd Kaufmantól újabb lehetőséget kapott, mégpedig arra, hogy ő maga koreografálja meg az említett mozi szexjeleneteit.
3. Ma már időpocsékolásnak tartja az egyetemen eltöltött éveit
Habár filmes tanulmányait Saint Louis egyetemen és a New Yorkban található Columbia University-n folytatta, ahol utóbbin mesterdiplomát is szerzett kreatív írásból, Gunn ennek dacára az ablakon kidobott időnek tartja az ezekben az intézményekben eltöltött idejét. Egyszer úgy fogalmazott, hogy mindent, amit a filmkészítésről tud, azt a szintén Lloyd Kaufman írta és társ-rendezte 1984-es Toxikus bosszúállóból tanulta meg.
4. 2004-ben két forgatókönyvének hála beírta magát a filmtörténetbe
Kevéssé ismert tény, de James Gunn volt a felelős a 2004. március 19-én bemutatott, Zack Snyder rendezte Holtak hajnala remake, valamint az egy héttel később napvilágot látó élőszereplős Scooby Doo 2: Szörnyek póráz nélkül szkriptjéért. A filmtörténeti jelentőség azonban nem ebből, hanem a két film által nyújtott hétvégi Box Office mutatókból ered, melyek mindkét esetben sikerrel felülmúlták az előzetes várakozásokat. Ennek köszönhetően lett Gunn az első olyan ember a filmtörténetben, aki elmondhatta magáról, hogy alig néhány nap különbséggel két sikervárományos alkotás stáblistáján is ott tudhatta a nevét.
5. Élete legnagyobb hatású filmje természetesen, mi más lehetett, ha nem egy horrorfilm
Gunn egy 2011-ben a New York Times-nak adott interjújában mesélte el, hogy gyermekkora legmeghatározóbb filmélménye az 1986-os, Michael Rooker főszereplésével készült Henry: Egy sorozatgyilkos naplójához köthető. Gunn úgy fogalmazott, hogy miután megnézte, utána napokig olyan érzése volt, mintha a gonosz szállta volna meg a lelkét. Ebben nem elhanyagolható szerepet játszott Rooker hihetetlen alakítása, amiben Gunn szerint mondhatni nem a gyilkos rémtettei okoztak neki rémálmokat.
"A gonosztevőket általában tisztes távolságból szemléljük, én viszont szinte már-már megsajnáltam Henryt. Nyilván az utolsó dolog, amit szeretnél, az az, hogy együtt érezz egy sorozatgyilkossal. Ez sokkalta ijesztőbb, mintha egyszer csak rád vetné magát valami igazán rémisztő dolog a film valamelyik sarkából."
6. Filmjei szinte kivétel nélkül mindig ugyanazokat a témákat igyekeznek körbejárni
James Gunn alkotásaiban is rendre megfigyelhető, hogy műfajuktól függetlenül van néhány rendre visszatérő elem, és most elsősorban nem az író-rendező jellegzetes, utánozhatatlan humorérzékéről van szó, hanem az emberség és az optimizmus megőrzésének kérdéséről, amiket Gunn a legtöbbször bizarr és nehéz döntésekkel járó eseményekbe csomagolva igyekszik tálalni a közönsége felé.
7. Nem tartja magát feltétlenül a leghétköznapibb figurának
"Ha magamat kéne jellemeznem, akkor azt mondanám, optimista vagyok, akit bezártak egy pesszimista ember agyába. Azt hiszem a legtöbbünkben legbelül valóban ott van a jóságra való hajlam, azonban ahogy sok más sérült lélek, úgy ennek ellenére én is kénytelen vagyok megküzdeni a magam belső démonjaival és egyéb problémáival".
8. Számára mindig ez a legfontosabb szempont egy folytatás elkészítése során
"Ha van egy dolog, amit egészen biztosan mindig szem előtt tartok a legtöbb folytatással ellentétben, az nem más, minthogy sose essek abba a hibába, hogy megismétlem önmagamat. Nyilván vannak kivételes esetek, ahol ez működik, mint ahogy azt látjuk például a James Bond filmek esetében."
9. Gunn eredetileg meg sem akarta hallgatni Chris Prattet Űrlord szerepére
Ma már nagyon nehéz lenne elképzelni, hogy Chris Pratt helyett valaki teljesen más bújjon Űrlord jelmezébe, márpedig A galaxis őrzői castingja során nem sokon múlt, hogy végül ez legyen a helyzet. Gunn sokáig hallani sem akart Prattről, ám asszisztense unszolására végső soron belement abba, hogy mégis meghallgatja a színészt, aki a nap végére olyan szinten meggyőzte Gunnt az alkalmasságáról, hogy az író-rendező még úgyis neki adta volna a sármosan sumák fosztogató szerepét, ha esetleg CGI segítségével kell kockahasat generálnia az ekkor még kissé túlsúlyos színészre.
10. The Suicide Squad - Az Öngyilkos Osztag szó szerint megmentette az életét
James Gunn a Disney-től való kirúgásának tragédiába illő történet majd megváltását mind ismerjük, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy eme tragédia nélkül egész biztosan nem jöhetett volna létre a mai napon a mozikba kerülő The Suicide Squad - Az Öngyilkos Osztag sem, melyről Gunn egy nemrégiben adott interjúban úgy fogalmazott, hogy a szó szoros értelmében ennek a filmnek köszönheti az életét, ami nem csak karrierjében, hanem emberileg is hatalmas változásokat hozott a mindennapjaiba.
"Egyszerűen szükségem volt erre a filmre. Muszáj volt kitörnöm onnan, ahol akkoriban voltam, mivel mondjuk úgy, hogy ekkortájt nem épp én voltam a legegészségesebb ember mintapéldánya. Olyan dolgok terelték el a figyelmemet, amik igazából jobban belegondolva egyáltalán nem fontosak a számomra. Ezzel a lehetőséggel viszont végre sikerült visszakerülnöm abba a tisztán kreatív szellemi állapotba, ami miatt végső soron eredetileg is elkezdtem filmeket készíteni.