Hirdetés

10 bukott film, amit érdemes látni - 1. rész

|

Látva néhány színvonaltalan blockbuster ormótlan financiális sikerét az embernek egy kicsit meginog a hite a közízlésben. Összeszedtünk hát tíz olyan alkotást, amely inkább megérdemelte volna a mennybemenetelt.

Félreértés ne essék, magam is pártolom az "ízlések és pofonok"-jeligét, de objektíven nézve is több mint érdekes. Holott ha szemügyre veszünk egyes számokat, akkor arra lehetünk figyelmesek, hogy nem kevésszer fordul elő ennek az ellenkezője: általunk kedvelt filmek buknak meg a mozi pénztáraknál. És ez még a jobbik eset, találkozhatunk olyan filmekkel is, amik az érdeklődés hiányából fakadóan teljesen eltűntek a süllyesztőben.

Hirdetés
Hirdetés

A következőkben összegyűjtöttünk 10 olyan filmet, amik nem váltották be a stúdió reményeit a bevételeket illetően, és amiket mi mégis ajánlunk megtekintésre. (Listánkban bemutatott filmeket illetően igyekszünk elkerülni az olyan egyértelmű választásokat, mint A remény rabjai, a Szárnyas fejvadász és társai, sokkal inkább azokra az alkotásokra koncentrálunk, amiknek aztán kevesebb jó hír adatott meg.) Top 10 - Bukott filmek, amiket érdemes látni: 

A forrás (The Fountain) (2006)

Darren Aronofsky-nál szinte szabályszerűnek számít az, hogy egy filmje durván megosztja a közönségét. Legutóbb a Noé című Biblia-eposzával szított vitákat, de ez semmi ahhoz képest, amit A forrással okozott. Kompromisszumoktól mentes, csodálatos és költői filmje csak nehezen találta meg útját a mozivásznakra: eredetileg Brad Pitt főszereplésével készült volna, de végül a rendező nem tudott kiegyezni a színész értetlenségével a produkciót illetően, majd le lett cserélve Hugh Jackmanre. A 63. Velencei Filmfesztiválon a kritikusok nemtetszésüknek intenzív módon adtak hangot, míg a közönségnek szánt vetítésen 10 perces álló tapssal jutalmazták az emberek. Sajnos ez sem volt elég ahhoz, hogy a film visszahozza a költségvetését. A 35 millió dollárból forgott produkció csupán az 54%-t hozta vissza, a film pedig - bár egy bizonyos réteg tud a létezéséről - nincs ismerve és elismerve annyira, amennyire megérdemelné.

Popeye (1980)

Hirdetés

Blockbusternek szánta a stúdió, aztán jól befürdött Robert Altman különös hangvételű filmjével. Persze csak ahhoz képest volt bukta, hogy mennyit akart vele szakítani a Paramount, egyébként világszerte korrektül kaszált. Mégis, az emberek nagy hányada nemigen van tisztában azzal, hogy létezik ez a film. A spenótevő erőbajnok szerepében pedig Robin Williams brillírozik. A Popeye egy rettenetesen furcsa darab: humora abszurd, cselekménye nemlétező, mégis lebilincselő, fantáziadús, eszméletlenül kattant alkotás.

Showgirls (1995)

Hirdetés

Ez furcsa lesz: bizonygatni, hogy miért is volt érdemtelen bukás a kilencvenes évek egyik legrosszabb filmjének kikiáltott alkotása. Paul Verhoeven és Joe Eszterhas közös produkcióját a filmrajongók repesve várták, majd a bemutatót követően darabokra is tépték a kritikusok hadával együtt. Az anyagi csőd leginkább a besorolásnak volt köszönhető (NC-17-et kapott, ami a pornófilmek besorolásával egyenértékű, ez már önmagában a halál csókját jelenti a nagyközönségnek szánt filmek számára), a szakmai pedig... Azt hiszem egyértelmű. A Showgirls borzasztó obszcén, meg van áldva (mármint átkozva) minden idők egyik legrosszabb főszereplőjével (Elizabeth Berkley annyira amatőr módon játszik, hogy az idegeinken táncol a film nagy részében), és akadnak benne úgymond "unintentionally hilarious"-momentumok. Mégis: igazi bűnös-mocskos szórakozást nyújt, ami azért mégiscsak mond valamit a meztelen testek áruba bocsátásáról, a showbizniszről és a sikerről, pénzről, csillogásról. A film egyébként utólag, VHS-en már jól keresett, pár éve még egy nemhivatalos folytatása is készült Pennys From Heaven címmel.

Waterworld - Vízivilág (Waterworld) (1995)

95 másik nagy égése a Waterworld - Vízivilág volt, ami a nagyravágyás és megalománia egyik iskolapéldája. Ha gonosz akarok lenni. Ha jó fej, akkor azt mondom, hogy veszettül ambiciózus mozi, aminek nem kellett volna akkorát taknyolnia a mozikban. A 172 milliós(!!) költségvetéssel bíró film csupán 88 milliót hozott vissza Amerikában (a tengerentúlon azért már jobban keresett), ezzel pedig a stúdiót jókora slamasztikába húzta. Ahhoz képest, hogy milyen sokat költöttek Kevin Costnerre és filmjére, a visszahozott összeg csekélységnek számított. Nagy nehezen, később persze már meghozta a konyhára a várva várt pénzt (VHS-en persze), de ettől még a közhiedelem minden idők egyik leghíresebb hasalásaként tartja számon az amúgy látványos és ötletes nagyvízi kalandfilmet. 

A 13. harcos (The 13th Warrior) (1999)

Hirdetés

Bizonyos értelemben John McTiernan hibája az, hogy ma nem kaphatunk jó vikinges filmeket (meg úgy egyáltalán: vikinges filmekben nagy hiány van). Az Antonio Banderas nevével fémjelzett A 13. harcos kemény 160 milkóból készült (ebben benne van a marketing és egyebek is) és 61.7 milliót hozott vissza világszerte(!), ezzel frankón el is vette a stúdiók kedvét attól, hogy esetlegesen újabb hasonló témájú projektbe fogjanak bele. Pedig McTiernan filmje egyáltalán nem rossz (ha nem számítjuk a sokszor túl kapkodós és sötét akciójeleneteket), izzasztó és erőszakos kis kalandtúra, csak épp úgy tűnik, hogy az ezredforduló végén már senki nem volt kíváncsi az ilyen old-school kardozós/kaszabolós akciófilmekre. Nagy kár. 

Speed Racer - Totál turbó (Speed Racer) (2008)

Hirdetés

120 milliós költségvetés, aminek még a fele sem jött vissza. Wachowskiék sajnos buktát buktára halmoznak (a Felhőatlasz sem keresett valami sokat, ahogy a Jupiter felemelkedése se alakított valami nagyot), hiába gondolta a stúdió azt, hogy majd a Speed Racer egy nagy közönségkedvenc lesz. Nem lett az. Sajnos. Talán a felnőtteknek túl infantilisnek tűnt, a gyerekeknek meg sötétnek? Nem is tudom. Lényeg: a Speed Racer - Totál turbó egy maximális fordulatszámon pörgő LSD-utazás. Egy igazi retinabomba, ami tényleg olyan, mintha a film alapjául szolgáló rajzfilmsorozat életre kelt volna. Jómagam büszkén jelenthetem ki, hogy megnéztem moziban és imádtam minden percét. 

A katona (Soldier) (1998)

Megint furán nézhetsz: mi a francot keres egy ilyen listán egy Paul W.S. Anderson által rendezett film? Jogos. Teljesen. Azaz mégsem az. A katona bár a B-filmek közé sorolandó, ezt a B-stílt abszolút mesterfokon pörgeti. A főszereplő Kurt Russell egy tökéletes katonát játszik, akit kiselejteznek, majd egy másik bolygón megismerkedik emberi érzéseivel. Science-fiction akcióból mint amilyen ez is, bántóan kevés készül manapság, pedig egy elképesztően szórakoztató darab Anderson filmje. Ha másért nem, Russell minimalista, faarcú alakításáért mindenképp érdemes megnézni (a szövegkönyve nem lehetett több fél oldalnál, de lehet sokat is mondok), ahogyan a film hangulatáért és az akciókért is megéri rászánni azt a másfél órát. 75 millióból világszerte 15-öt hozott vissza, ami elég gáz, de Anderson-t még ez sem állíthatta meg: a pár évvel később megkezdett Resident Evil-szériájáról a sokadik bőrt húzta le.

Titán - Időszámításunk után (Titan A.E.) (2000)

Hirdetés

A film, ami akkora "box office bomb" volt, hogy a Fox Animation Studios-nak be kellett zárnia a kapukat. A 75 millió dolláros produkciós költségből visszahozott 36 millió erre elég jó indok. Attól függetlenül történt ez, hogy a filmet Legjobb animációs film kategóriában is jelölték az Oscaron, és egyébként egy élvezetes alkotással állunk szemben. A Titán - Időszámításunk után egy kézi és számítógépes animáció ötvözeteként készült sci-fi kalandfilm, aminek az a legnagyobb problémája, hogy tele van idegesítő pop/rockzenékkel. Ha ezt leszámítod, akkor kapsz egy szórakoztató darabot tele a műfajtól elvárt elemmel, színes karakterekkel, picit sötétebb hangvétellel, cinikus/vicces dialógusokkal, fordulatokkal és egy jó sztorival. 

Miracle at St. Anna (2008)

Hirdetés

Emlékeztek, amikor Spike Lee felháborodott azon, hogy Clint Eastwood nem szerepeltetett fekete bőrű színészeket a Dicsőség zászlaja című filmjében és ezt számon is kérte tőle? Eastwood pedig egy "Shut your face."-szel reagált minderre. Spike Lee, a feketék szószólójáról és filmes aktivistájáról meglehet a véleményünk, de felesleges elvitatni tőle azt, hogy köthetünk a nevéhez egynéhány igen fontos és szuper filmet. Ezzel szemben egy időben nem volt hozzá kegyes a kritikus tömeg és a box office sem, trehányul járt a Miracle at St. Anna című filmjével is, ami egyfajta reakcióként, válaszként szolgált Eastwood testvérfilmjeire. Lee eposzi hosszúságú filmje 1944-ben játszódik egy olasz faluban, ahol fekete bőrű amerikai katonák vesztegelnek napokon át. A Miracle at St. Anna erősen melodramatikus alkotás, ami várhatóan sokat foglalkozik a bőrszínnel és az előítéletekkel. Kissé dagályos ugyan, de tele van emlékezetes, félelmetesen erős és hatásos jelenetekkel (ilyen az, amikor náci katonák kivégzést tartanak) és Tornatorét idéző momentumokkal, valamint a harcjeleneteket is biztos kézzel vezényelte le Lee. A közönség azonban elutasító volt a filmmel szemben, a kritikusok egy-kettő kivételével csúnyán lehúzták, az a 45 milliós költségvetés pedig 9 millió híján tovaúszott. Kicsiny hazánkban pedig se híre se hamva, még csak egy francos DVD-megjelenést se kapott. Háborús filmek rajongóinak melegen ajánlom megtekintésre.

Domino (2005)

Tony Scott élete utolsó szakaszában megkérdőjelezhető kvalitású filmeket gyártott és az egyik leggyűlöltebb darab épp a Domino. Érthető: az egész ahogy van, egy agresszív, tolakodó, ultra-erőszakos agymenés. Másként: Tony Scott olyan filmje ez, amivel már átlépett a "vadul csattogtatom az ollót"-korszakába, és amiben ezt az effektust sokkal, de sokkal elborultabban használta, mint az ennél jobban fogadott Tűzben edzett férfi-ben. Épp ezért nevezem bátor és kvázi experimentális filmnek. Ez a vad akcióorgia nem túl távoli rokona a hetvenes/nyolcvanas években elhíresült exploitation-filmeknek, csak épp a forma és az eszközök változtak meg ahhoz képest. A forgatókönyv Richard Kelly munkája (ha már bukások, róla is lehetne mit írni a Southland Tales kapcsán), de ez szinte lényegtelen. Scott vadállat stílusa, Keira Knightley harcias vadmacskája és Mickey Rourke extra-badass karaktere az, ami elemeli a filmet az átlagtól. Sajnos a stúdió befürdött az elvárásaival együtt. 50 milliót vártak vissza, ahelyett 22-t kaptak. Na puff. Scott ez után a film után - nagy szomorúságomra - visszafogta magát és csak olyan szolidan élvezetes filmekre futotta tőle, mint a Deja Vu vagy hattyúdala, a Száguldó bomba. A Hajsza a föld alatt-ról pedig inkább nem ejtek szót.

Hamarosan jelentkezünk a következő cikkel és újabb tíz filmmel, addig is áruljátok el kommentben, hogy a fentiek közül mennyit láttatok és mennyi tetszett?

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.