Hirdetés

A legjobb anyák napi filmek

|

Anya csak egy van, de a filmvásznon rengeteget szerettünk - vagy épp féltünk - tőlük. Most összeszedtük a kedvenc filmjeinket a témában.

Május első vasárnapja mindig az anyukáké, akikről a filmipar is szeret megemlékezni: hol féltő-óvó szeretetük kerül előtérbe, hol a gyerekeikért mindenen (és mindenkin) keresztül gázoló, kérlelhetetlen természetük, hol áldozatkészségük, vagy akár gonoszságuk. Akármilyen megvilágításba is kerüljenek, annyi bizonyos, hogy vagy a szereplőkre, vagy a nézőkre nagy hatást gyakorolnak. Íme szerkesztőségünk - sokszor nem teljesen egyértelmű - kedvencei a témában.

Hirdetés

Édesek és mostohák

Kezdjük is mindjárt az egyik legtriviálisabbal, Chris Columbus kétségtelenül gejl, mégis jól eső, édes-bús darabjával. Az 1998-as moziban a karrierista Julia Robertsnek nem csak a mostohaszereppel és az eddig számára ismeretlen kötelezettségekkel kell megbirkóznia, hanem Susan Sarandon anyatigrisével is. Persze a gyerekek érdekében sajátos viszonyt kell kialakítaniuk, amit csak nehezít az anya súlyos betegsége is. Ha pedig felcsendül az "Ain't No Mountain High Enough", akkor pedig garantáltan szem nem marad szárazon.

Harry Potter-széria

Hirdetés

A kis varázslótanonc kalandjai már csak azért is kihagyhatatlanok ebből az összeállításból, mert az anyai szeretet nem csak visszatérő elem Rowling magnum opusában, hanem kulcskérdés, hovatovább megoldás is, ha Lily Potter áldozatára gondolunk, vagy Molly Weasley gyermekei iránt való odaadására.

Philomena - Határtalan szeretet

Mit is érne egy ilyen összeállítás, igaz történet nélkül? De persze Stephen Frears édes-bús alkotása nem csak ezért emlékezetes és szívhez szóló. Philomena Lee idős korában kerekedik fel egy éppen mélyponton lévő újságíróval, hogy egykor az egyház által tőle elszakított fia nyomára bukkanjon. Az út végén nem azt találja, amire számít de a megbocsátáshoz pont az a fajta anyai szeretet vezeti, amelytől megfosztották. Szem nem marad szárazon, sokszor pont a pikírt dialógusoknak hála.

Aliens - A bolygó neve: Halál

Hirdetés

Míg A nyolcadik utas: a Halál csupán "A" sci-fi túlélő horror volt, addig Ridley Scottal ellentétben James Cameron az akció irányába tolta el a hangsúlyt, és ezt tette a rá jellemző erős női karakterekkel. A kelleténél több ideig hibernációban leledző Ripley lemarad az anyaságról, azonban a kis túlélő, Newtért éppen úgy küzd, mintha csak a sajátja lenne. A fináléban azonban szembe találja magát az ivadékait éppolyan bőszen védő nőstényördöggel, az Alien királynővel.

Terminátor 2: Az ítélet napja

Hirdetés

Sarah Connor talán tradicionális értelemben véve nem a legjobb anya. Diliházban senyved, miközben fia szép lassan lázadó suhanccá cseperedik, de hát az ember lánya mitévő legyen, ha egy gyilkos, jövőből jött robot meg akarja őt ölni és senki nem hisz neki? Az élet ugyebár tele van megannyi buktatóval, de azt azért muszáj megjegyeznünk, hogy Ms. Connor a helyzetből így is kihozta a tőle telhető maximumot: csöppség kora óta folyamatosan készíti kicsi fiát arra, hogy egyszer majd eljön a világvége, egy napon ő vezeti majd az ellenállást a gépek ellen indított háborúban, és még sorolhatnánk. Természetes hát, hogy a srác kicsit bizalmatlan édesanyja mentális állapotát illetően, de mindjárt más a leányzó fekvése, ha ő maga is szembesül egy bizonyos jövőből jött gyilkológéppel. Anya és fia nagy nehezen, de egymásra talál és kölcsönösen segítik egymást abban, hogy 1) túléljék a jelent, 2) megmentsék a jövőt. Bár azt azért sejthetjük, Sarah Connor-ból valószínűleg ezek után se lett az a negédeskedő édesanya, de annyi baj legyen, hát akkor is csak egy van belőle. 

A szoba

Lenny Abrahamson szívszorító kis remekműve az anya-fia kapcsolatot egy szokatlan irányból közelíti meg, miután a két ember kapcsolatát egy még szokatlanabb szituációból indítja el. Mi van akkor, ha nőként túszul ejtenek Téged, bezárnak egy szobába, ahonnét soha nem mozdulhatsz ki, az évek során pedig az embertől, aki Téged foglyul ejtett, kisfiad születik? Mi van, ha az a kisfiú egészen öt éves koráig még csak nem is sejt semmit arról, hogy létezik egy tágasabb, korlátok nélküli külvilág? Tudod-e szeretni azt a csöppséget, amelyik ilyen körülmények között, egy ilyen szörnyetegtől származik? Be tudod-e adagolni annak a kölyöknek azt, hogy a szobán kívül is van élet? És ha végül sikerül kimenekülnöd: tudni fogsz-e a több évnyi sokkhatás és bezártság után anyaként funkcionálni, leküzdeni minden ellenérzésedet és egészséges felnőttet nevelni a kis srácból? Ezeket a kérdéseket járja körbe a film és teszi ezt...Nos, amint már mondtam, szívszorító végeredménnyel és csodálatos színészi alakításokkal. Brie Larson lehengerlő alakításánál pedig csak Jacob Tremblay nyújt emlékezetesebbet. Szerintünk minden anyának látnia kell ezt a filmet. 

Az eltakarítónő

Az angol vidéki lelkész, Walter (Rowan Atkinson) odaadással szolgálja nyáját, miközben nem akarja észrevenni, hogy családja lelki egyensúlyáért is lenne mit tenni. Fiának az őt bántó erősebb srácokkal gyűlik meg a baja, kamasz lánya mindent elkövet, hogy a lehető legkevésbé keresztényibb oldalát domborítsa ki, miközben felesége, Gloria (Kristin Scott Thomas) feje fölött összecsapni látszanak a hullámok a család és a háztartás vezényletének terhe alatt, de legfájóbb mindezen terhek mellett, hogy férje már nem tekint rá vonzó nőként, akinek érezni szeretné magát. Megváltásként érkezik a családjukba Grace (Maggie Smith), a házvezetőnő, aki éles szemmel nem csak a ruhán veszi észre a gyűrődéseket, de a család minden egyéb problémáját is elsimítja - igaz némileg sajátosan morbid eszközökkel, amelyet nem csak a szomszéd idegesítő kutyája fog bánni a film végére.

Mamma Mia

Hirdetés

Nem maradhat ki az elmúlt évek legnagyobb sikoltozást kiváltó musicalsikere sem, pláne ha az ABBA slágereket arra fűzik fel, hogy az egykor elég vad életet élő anyuka (Meryl Streep) három egykori szerelmét meghívja a lánya az esküvőjére, hogy az igazi apuka vezethesse őt az oltárhoz. Csak nem ártana emlékezni arra, hogy ki is volt pontosan az apa. Ugyan a filmben kevésbé hangsúlyozza, de mégis ott van benne, hogy a szülőnek - legyen akármilyen szabad szellemű is - nehéz elengednie egy szem gyermeke kezét.

Augusztus Oklahomában

Ha pedig már Meryl Steep szóba került, akkor ez a filmvászonra vitt színdarab sem maradhat ki, amelyben - az előzővel ellentétben - pont egy házsártos akarnok családanyát, akinek férje először eltűnik, majd nem sokkal azután, hogy a család összegyűlik, hogy megkeressék, holtan találják. Ezután pedig elszabadulnak az indulatok, anya és lányai között, akik okkal maradtak távol éveken keresztül, saját sérelmeikkel együtt, és kérdéses, hogy eme diszfunkcionális családból létezik egyáltalán szabadulás bárki számára, amelyet valahogy mégis az anya, Violet (Streep) tart össze.

Anyád napja!

Hirdetés

Jane Fonda nagy comebackje nem több, mint egy egyszerű, nem túl nívós, délutáni limonádé, amelyből mégis az ő ripacskodása marad meg elsősorban, valamint a Wanda Sykes-al való csípős szópárbajai. Az igen labilis idegzetű, egykori műsorvezető Charlotte (Fonda) pont a negatív példa arra, hogy hiába adunk meg mindent egy szem gyermekünknek, a kudarcainkat nem lehet a hozzájuk való túlzott ragaszkodással kompenzálni, pláne ha a fiúnk életében már nem mi vagyunk az első számú nő.

Anya, lánya, unokája

Hirdetés

Fonda pedig ezt követő filmjénél is maradt az anyaság kérdéskörénél, ráadásul rögtön három generációt érintően. Lindsay Lohan kezelhetetlen tinédzserét az alkoholista anyuka Felicity Huffman a Fonda alakította szigorú nagymamához küldi, hogy megnevelje (a valósággal szemben a filmben erre legalább van esély), azonban a családi titkok szépen lassan összekovácsolják a három nőt. Gary Marshall itt egy kicsit kiszakadt a színtiszta romkom műfajából és arra kereste a választ, hogy a ki nem mondott szavak, fel nem oldott konfliktusok mennyire határozhatják meg az anyákhoz fűződő viszonyokat, akár generációkon keresztül.

A vér szava

És még egy kicsit maradva a gyereküknek a lehető legjobbat, leendő menyüknek viszont a földi poklot elhozó anyukáknál, álljon itt ez a kissé talán méltatlanul feledésbe merült, tipikus 90'-es évekbeli thriller, Jessica Lange-gel, valamint Gwyneth Paltrowval a főszerepben. A jóképű férfi elviszi teherbe esett menyasszonyát vidéki farmjukra, ahol megözvegyült anyja lakik. A két nő kezdetben jól kijön egymással, de aztán igazi hidegháborúvá fajul kettejük viszonya, ahogy fokozatosan kiderül, hogy a drága mama körül valami nagyon nincs rendben. A film ugyan közhelyekkel operál, hogy egy nő milyen messze elmehet, mennyi önigazolást találhat csak azért, hogy saját életét és a gyermekéét biztosítva lássa. Lange alakítása miatt mindenképpen megér egy nézést, hiába igazolja az anyós legendáriumok valóságtartalmát.

Sellők

Szintén nem maradt meg annyira a kollektív emlékezetben Richard Benjamin alkotása, mint ahogy az kijárt volna neki. A popdíva, Cher - itt éppen Rachel néven - egyedül neveli két lányát a Kennedy-korszakban, és mindamellett, hogy keményen dolgozik, hogy meglegyen a mindennapi betevő, tinédzserlányával (Winona Ryder) is folyamatos harcban áll, miközben a férfiak éppúgy ostromolják, mint a korosodás. Lányai biztonságérzetével, normális család utáni vágyával viszont már ő is egyre nehezebben tud hadakozni, pláne amikor újabb szerelem (Bob Hoskins) lép az életébe.


Hétköznapi emberek

Hirdetés

A hamarosan mozikba kerülő A múmia rendezője, Alex Kurtzman veterán producer és forgatókönyv író ezzel a rendkívül személyes filmmel tett először próbát egész estés filmrendezéssel és nem is sikerült rosszul neki. A nagypofájú Sam (Chris Pine) pénzügyi gondjain enyhíteni látszik, hogy érzelmileg távol álló apja meghal és örökölni fog tőle. Azonban a pénzösszeget, amelyet az apa egy barátja ad át neki, nem neki szánták, hanem egy ismeretlen fiatal nőnek, Frankie-nek (Elizabeth Banks). Frankie egyedül neveli néha már korához képest túlon túl okos fiát, miközben túl azon, hogy próbál megbirkózni korábbi függőségével és annak minden hagyatékával, rettenetesen fáj neki, hogy frissen elhunyt apja gyászjelentésében annak csak gyászoló feleségéről és fiáról esik szó, balkézről született lánygyermeke mintha soha nem is lett volna. Sam nem meri bevallani Frankie-nek, hogy a féltestvére, és egyre kevésbé érti a beszélgetések nyomán, hogy anyja (Michelle Pfeiffer) miért zsarolta ki apjából a mellettük maradást, hiszen így egyik gyermekének sem lehetett az, akire vágytak volna.
Elizabeth Bankset ritkán látni drámai szerepben, de egy végtelenül őszinte anyát ismerünk meg az alakításán keresztül, aki minden esendősége ellenére - vagy éppen amiatt - fia számára a létező legjobb édesanya. Michelle Pfeiffer életét és férjét gyászoló karaktere pedig más módon, de szintén tanúságtétel amellett, hogy szülőként azt teszi egy nő, amit a legjobbnak vél a gyermekének. Amikor ezt valóban felismeri az ember, akkor válik igazán hálássá az édesanyjáért. 

Kubo és a varázshúrok

A Laika friss gyöngyszemét sem hagyhatjuk ki, már csak azért sem, mert a fent taglalt Harry Potterekhez hasonlóan itt is az anyai szeretet, az áldozathozatal az, ami segíti a hőst az útja során.

Coraline és a titkos ajtó

Hirdetés

Ha pedig már a Laika szóba került, akkor a mesterművüknek számító Coraline is kihagyhatatlan, amelynek központi konfliktusa pont anya és lánya szembenállásából fakad. A kislány egy fordított világban keresi a saját igazát, de végül csak rájön, hogy anya csak egy van. Erre varrjatok gombot!

A muzsika hangja

Hirdetés

Ha az apáca lánya (enyhe képzavar) elszegődik a szigorú Von Trapp ezredeshez, hogy azok gyerekeinek anyjuk helyett anyjuk legyen - igaz, kezdetben csak nevelőnői funkcióban - az már önmagában elég ehhez a listán való szerepléshez. Úgy meg pláne, hogy Robert Wise mesterműve megkerülhetetlen filmklasszikus, Julie Andrewst pedig akár nevelőnőként, akár dadusként (lásd. Mary Poppins) bármikor szívesen fogadnánk, hogy felettünk anyáskodjon.

Merida, a bátor

Lehet, hogy a Pixar Oscar-díjas meséje nem tartozik a stúdió legkiforrottabb alkotásai közé, az egyik legszebb módon mutatja be anya és lánya szembenállását. Utóbbi nem éppen az a tipikus Disney hercegnő, aki várja a herceget fehér lovon, inkább a kalandokat keresi, hiába terelgeti előbbi a hagyományos irányba. Lesz is bonyodalom, amikor az anyuka medvévé változik, de a harcos hercegnő csak a nagy bunda és irha alatt látja meg anyja igazi, odaaó énjét.

Juno

Minden egy fotellel kezdődött és sok-sok narancslével folytatódott. Majd jöttek a terhességi tesztek, majd a nagy felismerés, hogy "bumm", anyává kell lenni. De mit tegyen ilyen helyzetben egy tizenéves, egyébként koraérett és nagydumás leányzó? Hogyan birkózik meg ezzel a teherrel? Diablo Cody első forgatókönyvéből Jason Reitman készített érző szívű, humorral és egy csodálatos Ellen Page-dzsel tarkított filmet, amiben azt követhetjük nyomon, hogy Juno (Page) miként éli meg azt a kilenc hónapot. Hol könnyen, hol nehezebben. Hogy miként alakul ki benne az, hogy ő bizony nem vetetheti el a magzatot. Hogy ki kell hordania és gondos szülők gondjára kell majd bíznia. Hogy végül olyan nehéz megválni mégis attól a csöppségtől, miután világra hozta és olyan nehéz mások kezére adnia. De felismerni, hogy nem vagy elég érett (és/vagy nem állsz úgy anyagilag) a gyerekneveléshez, illetve megtalálni a megfelelő nevelőszülőket sokszor legalább akkora felelősség, mint nap-mint-nap gondját viselni az újszülöttnek. Mondjuk úgy könnyű mindezt véghezvinni, hogy az ember lányának az apját J.K. Simmons alakítja.

Die Hard - Drágán add az életed

Holly Gennero McClane (Bonnie Bedelia) jobb egyenese a gyerekeit a világ elé kiteregető újságíró orrának rovására az egyik legszebb anyai momentum, amelyet egy akciófilm kívánhat magának, nem hiába vált stílusteremtővé a film, amely a macsó főhős mellett ezekre a finomságokra is odafigyelt. Minden anya számára örömforrás lehet egy olyan film, ahol a férj a végletekig elmegy, hogy megvédje gyermekei anyját és újra együtt lehessen a család karácsonykor. Kell ennél több? 

Kill Bill

Hirdetés

A Menyasszony (Uma Thurman) sztorija nem indul túl fényesen. Vőlegényét és a fél násznépet lemészárolják a volt kollégái, őt magát pedig félholtra verik, csak hogy aztán egy golyót röpíthessen ex-főnöke (és szeretője) a fejébe. Mindezt úgy, hogy gyereket vár. Nem csoda, hogy négy év kómából való felépülés után kicsit pipa és úgy indul bosszúálló világ körüli útnak, hogy nem csak a saját sérelmeit, de elvesztett gyermeke életét is megbosszulja. A kocka azonban akkor fordul egy nagyot, amikor kiderül számára, kislánya valójában él és virul, így mégiscsak lehetősége nyílik arra, hogy új életet kezdjen és tiszta lappal induljon az életben. Nincs más hátra tehát, mint hogy felülkerekedjen érzelmein és elintézze az utolsó embert, aki gyilkos múltjához köti. Hogy aztán a nőstényoroszlán csatlakozhasson kölykéhez és a dzsungelben ismét rend legyen. 

Nektek kik a kedvenc filmes anyáitok? Vagy melyik témába vágó film felejthetetlen a számotokra?

Hirdetés
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.