Hirdetés

A legjobb anyák napi filmek

|

Anya csak egy van, de a filmvásznon rengeteget szerettünk - vagy épp féltünk tőlük. Most összeszedtük a kedvenc filmjeinket a témában.

Hirdetés

Cikkünk anyák napja alkalmából lett felfrissítve!

Május első vasárnapja mindig az anyukáké, akikről a filmipar is szeret megemlékezni: hol féltő-óvó szeretetük kerül előtérbe, hol a gyerekeikért mindenen (és mindenkin) keresztül gázoló, kérlelhetetlen természetük, hol áldozatkészségük, vagy akár gonoszságuk. Akármilyen megvilágításba is kerüljenek, annyi bizonyos, hogy vagy a szereplőkre, vagy a nézőkre nagy hatást gyakorolnak. Íme szerkesztőségünk - sokszor nem teljesen egyértelmű - kedvencei a témában.

Hirdetés

Édesek és mostohák

Kezdjük is mindjárt az egyik legtriviálisabbal, Chris Columbus kétségtelenül gejl, mégis jóleső, édes-bús darabjával. Az 1998-as moziban a karrierista Julia Robertsnek nemcsak a mostohaszereppel és az eddig számára ismeretlen kötelezettségekkel kell megbirkóznia, hanem Susan Sarandon anyatigrisével is. Persze a gyerekek érdekében sajátos viszonyt kell kialakítaniuk, amit csak nehezít az anya súlyos betegsége is. Ha pedig felcsendül az "Ain't No Mountain High Enough", akkor pedig garantáltan szem nem marad szárazon.

Harry Potter-széria

A kis varázslótanonc kalandjai már csak azért is kihagyhatatlanok ebből az összeállításból, mert az anyai szeretet nem csak visszatérő elem Rowling magnum opusában, hanem kulcskérdés, hovatovább megoldás is, ha Lily Potter áldozatára gondolunk, vagy Molly Weasley gyermekei iránt való odaadására.

Philomena - Határtalan szeretet

Mit is érne egy ilyen összeállítás igaz történet nélkül? De persze Stephen Frears édes-bús alkotása nem csak ezért emlékezetes és szívhez szóló. Philomena Lee idős korában kerekedik fel egy éppen mélyponton lévő újságíróval, hogy egykor az egyház által tőle elszakított fia nyomára bukkanjon. Az út végén nem azt találja, amire számít, de a megbocsátáshoz pont az a fajta anyai szeretet vezeti, amelytől megfosztották. A könnyes szemek garantáltak, sokszor pont a pikírt dialógusoknak hála.

A bolygó neve: Halál

Míg A nyolcadik utas: a Halál csupán "A" sci-fi túlélő-horror volt, addig Ridley Scottal ellentétben James Cameron az akció irányába tolta el a hangsúlyt, és ezt tette a rá jellemző erős női karakterekkel. A kelleténél több ideig hibernációban lévő Ripley lemarad az anyaságról, azonban a kis túlélőért, Newtért éppen úgy küzd, mintha csak a sajátja lenne. A fináléban azonban szembe találja magát az ivadékait éppolyan bőszen védő nőstényördöggel, az Alien királynővel.

Terminátor 2: Az ítélet napja

Sarah Connor talán tradicionális értelemben véve nem a legjobb anya. Diliházban senyved, miközben fia szép lassan lázadó suhanccá cseperedik, de hát az ember lánya mitévő legyen, ha egy gyilkos, jövőből jött robot meg akarja őt ölni és senki nem hisz neki? Az élet ugyebár tele van megannyi buktatóval, de azt azért muszáj megjegyeznünk, hogy Ms. Connor a helyzetből így is kihozta a tőle telhető maximumot: csöpp kora óta folyamatosan készíti kicsi fiát arra, hogy egyszer majd eljön a világvége, egy napon ő vezeti majd az ellenállást a gépek ellen indított háborúban, és még sorolhatnánk. Természetes hát, hogy a srác kicsit bizalmatlan édesanyja mentális állapotát illetően, de mindjárt más a leányzó fekvése, ha ő maga is szembesül egy bizonyos jövőből jött gyilkológéppel. Anya és fia nagy nehezen, de egymásra talál és kölcsönösen segítik egymást abban, hogy túléljék a jelent és megmentsék a jövőt. Bár azt azért sejthetjük, Sarah Connorból valószínűleg ezek után se lett az a negédeskedő édesanya, de annyi baj legyen, hát akkor is csak egy van belőle. 

A szoba

Lenny Abrahamson szívszorító kis remekműve az anya-fia kapcsolatot egy szokatlan irányból közelíti meg, miután a két ember kapcsolatát egy még szokatlanabb szituációból indítja el. Mi van akkor, ha nőként túszul ejtenek téged, bezárnak egy szobába, ahonnét soha nem mozdulhatsz ki, az évek során pedig az embertől, aki téged foglyul ejtett, kisfiad születik? Mi van, ha az a kisfiú egészen öt éves koráig még csak nem is sejt semmit arról, hogy létezik egy tágasabb, korlátok nélküli külvilág? Tudod-e szeretni azt a csöppséget, amelyik ilyen körülmények között, egy ilyen szörnyetegtől származik? Be tudod-e adagolni annak a kölyöknek azt, hogy a szobán kívül is van élet? És ha végül sikerül kimenekülnöd: tudni fogsz-e a többéves sokkhatás és bezártság után anyaként funkcionálni, leküzdeni minden ellenérzésedet és egészséges felnőttet nevelni a kis srácból? Ezeket a kérdéseket járja körbe a film és teszi ezt... nos, amint már mondtam, szívszorító végeredménnyel és csodálatos színészi alakításokkal. Brie Larson lehengerlő játékánál pedig csak Jacob Tremblay nyújt emlékezetesebbet. Szerintünk minden anyának látnia kell ezt a filmet. 

Az eltakarítónő

Az angol vidéki lelkész, Walter (Rowan Atkinson) odaadással szolgálja nyáját, miközben nem akarja észrevenni, hogy családja lelki egyensúlyáért is lenne mit tenni. Fiának az őt bántó erősebb srácokkal gyűlik meg a baja, kamasz lánya mindent elkövet, hogy a lehető legkevésbé keresztényibb oldalát domborítsa ki, miközben felesége, Gloria (Kristin Scott Thomas) feje fölött összecsapni látszanak a hullámok a család és a háztartás vezényletének terhe alatt, de legfájóbb mindezen terhek mellett, hogy férje már nem tekint rá vonzó nőként, akinek érezni szeretné magát. Megváltásként érkezik a családjukba Grace (Maggie Smith), a házvezetőnő, aki éles szemmel nem csak a ruhán veszi észre a gyűrődéseket, de a család minden egyéb problémáját is elsimítja - igaz némileg sajátosan morbid eszközökkel, amelyet nem csak a szomszéd idegesítő kutyája fog bánni a film végére.

Mamma Mia

Nem maradhat ki az elmúlt évek legnagyobb musicalsikere sem, pláne ha az ABBA slágereket arra fűzik fel, hogy az egykor elég vad életet élő anyuka (Meryl Streep) három egykori szerelmét meghívja a lánya az esküvőjére, hogy az igazi apuka vezethesse őt az oltárhoz. Csak nem ártana emlékezni arra, hogy ki is volt pontosan az apa. Ugyan a filmben kevésbé hangsúlyozza, de mégis ott van benne, hogy a szülőnek - legyen akármilyen szabad szellemű is - nehéz elengednie egy szem gyermeke kezét.

Augusztus Oklahomában

Ha pedig már Meryl Steep szóba került, akkor ez a filmvászonra vitt színdarab sem maradhat ki, amelyben - az előzővel ellentétben - pont egy házsártos akarnok családanyát alakít, akinek férje először eltűnik, majd nem sokkal azután, hogy a család összegyűlik, hogy megkeressék, holtan találják. Ezután pedig elszabadulnak az indulatok anya és lányai között, akik okkal maradtak távol éveken keresztül, saját sérelmeikkel együtt, és kérdéses, hogy eme diszfunkcionális családból létezik-e egyáltalán szabadulás bárki számára, amelyet valahogy mégis az anya, Violet (Streep) tart össze.

Anyád napja!

Jane Fonda nagy visszatérése nem több, mint egy egyszerű, nem túl nívós, délutáni limonádé, amelyből mégis az ő ripacskodása marad meg elsősorban, valamint a Wanda Sykes-szal való csípős szópárbajai. Az igencsak labilis idegzetű, egykori műsorvezető, Charlotte (Fonda) pont a negatív példa arra, hogy hiába adunk meg mindent gyermekünknek, a kudarcainkat nem lehet a hozzájuk való túlzott ragaszkodással kompenzálni, pláne ha a fiúnk életében már nem mi vagyunk az első számú nő.

Anya, lánya, unokája

Fonda pedig ezt követő filmjénél is maradt az anyaság kérdéskörénél, ráadásul rögtön három generációt érintően. Lindsay Lohan kezelhetetlen tinédzserét az alkoholista anyuka, Felicity Huffman a szigorú nagymamához (Jane Fonda) küldi, hogy megnevelje (a valósággal szemben a filmben erre legalább van esély), azonban a családi titkok szépen lassan összekovácsolják a három nőt. Gary Marshall itt egy kicsit kiszakadt a színtiszta romkom műfajából és arra kereste a választ, hogy a ki nem mondott szavak, fel nem oldott konfliktusok mennyire határozhatják meg az anyákhoz fűződő viszonyokat, akár generációkon keresztül.

A vér szava

És még egy kicsit maradva a gyereküknek a lehető legjobbat, leendő menyüknek viszont a földi poklot elhozó anyukáknál, álljon itt ez a kissé talán méltatlanul feledésbe merült, tipikus 90'-es évekbeli thriller, Jessica Lange és Gwyneth Paltrow főszereplésével. A jóképű férfi elviszi tehes menyasszonyát vidéki farmjukra, ahol megözvegyült anyja lakik. A két nő kezdetben jól kijön egymással, de aztán igazi hidegháborúvá fajul kettejük viszonya, ahogy fokozatosan kiderül, hogy a drága mama körül valami nagyon nincs rendben. A film ugyan közhelyekkel operál, hogy egy nő milyen messze mehet el, mennyi önigazolást találhat csak azért, hogy saját életét és a gyermekéét biztosítva lássa, de Lange alakítása miatt mindenképpen megér egy nézést, hiába igazolja az anyós legendáriumok valóságtartalmát.

Sellők

Szintén nem maradt meg annyira a kollektív emlékezetben Richard Benjamin alkotása, mint ahogy az kijárt volna neki. A popdíva, Cher - itt éppen Rachel néven - egyedül neveli két lányát a Kennedy-korszakban, és mindamellett, hogy keményen dolgozik, hogy meglegyen a mindennapi betevő, tinédzserlányával (Winona Ryder) is folyamatos harcban áll, miközben a férfiak éppúgy ostromolják, mint a korosodás. Lányai biztonságérzetével, normális család utáni vágyával viszont már ő is egyre nehezebben tud hadakozni, pláne amikor újabb szerelem (Bob Hoskins) lép az életébe.

Hétköznapi emberek

A múmia rendezője, Alex Kurtzman ezzel a rendkívül személyes filmmel tett először próbát az egész estés filmrendezéssel és nem is sikerült rosszul neki. A nagypofájú Sam (Chris Pine) pénzügyi gondjain enyhíteni látszik, hogy érzelmileg távol álló apja meghal és örökölni fog tőle. Azonban a pénzösszeget nem neki szánták, hanem egy ismeretlen fiatal nőnek, Frankie-nek (Elizabeth Banks). Frankie egyedül neveli néha már korához képest túlontúl okos fiát, miközben túl azon, hogy próbál megbirkózni korábbi függőségével és annak minden hagyatékával, rettenetesen fáj neki, hogy frissen elhunyt apja gyászjelentésében annak csak gyászoló feleségéről és fiáról esik szó. Sam nem meri bevallani Frankie-nek, hogy a féltestvére, és egyre kevésbé érti a beszélgetések nyomán, hogy anyja (Michelle Pfeiffer) miért zsarolta ki apjából a mellettük maradást. Elizabeth Bankset ritkán látni drámai szerepben, de egy végtelenül őszinte anyát ismerünk meg az alakításán keresztül, aki minden esendősége ellenére - vagy éppen amiatt - fia számára a létező legjobb édesanya. Michelle Pfeiffer életét és férjét gyászoló karaktere pedig más módon, de szintén tanúságtétel amellett, hogy szülőként azt teszi egy nő, amit a legjobbnak vél a gyermekének. Amikor ezt valóban felismeri az ember, akkor válik igazán hálássá az édesanyjáért. 

Kubo és a varázshúrok

A Laika gyöngyszemét sem hagyhatjuk ki, már csak azért sem, mert a fent taglalt Harry Potterekhez hasonlóan itt is az anyai szeretet az, ami segíti a hőst az útja során. A halál, a szülői áldozat ereje, a legyőzhetetlen ereklyék gyűjtése a gonosszal szemben, míg a kalandok során a főhős rá ébred önnön erejére... Ezek az alapvetően klasszikus, de mégis egyre ritkábban használt népmesei elemek mind megtalálhatók a Kuboban is, amely a szívünk húrjait többször is megpengeti.

Coraline és a titkos ajtó

Ha pedig már a Laika szóba került, akkor a mesterművüknek számító Coraline is kihagyhatatlan, amelynek központi konfliktusa pont anya és lánya szembenállásából fakad. A kislány egy fordított világban keresi a saját igazát, de végül csak rájön, hogy anya csak egy van. Erre varrjatok gombot!

A muzsika hangja

Ha az apáca lánya (enyhe képzavar) elszegődik a szigorú Von Trapp ezredeshez, hogy azok gyerekeinek anyjuk helyett anyjuk legyen - igaz, kezdetben csak nevelőnői funkcióban - az már önmagában elég ehhez a listán való szerepléshez. Úgy meg pláne, hogy Robert Wise mesterműve megkerülhetetlen filmklasszikus, Julie Andrewst pedig akár nevelőnőként, akár dadusként (lásd Mary Poppins) bármikor szívesen fogadnánk, hogy felettünk anyáskodjon.

Merida, a bátor

Lehet, hogy a Pixar Oscar-díjas meséje nem tartozik a stúdió legkiforrottabb alkotásai közé, mégis az egyik legszebb módon mutatja be anya és lánya szembenállását. Utóbbi nem éppen az a tipikus Disney hercegnő, aki várja a herceget fehér lovon, inkább a kalandokat keresi, hiába terelgeti előbbi a hagyományos irányba. Lesz is bonyodalom, amikor az anyuka medvévé változik, de a harcos hercegnő csak a nagy bunda és irha alatt látja meg anyja igazi, odaadó énjét.

Juno

Minden egy fotellel kezdődött és sok-sok narancslével folytatódott. Majd jöttek a terhességi tesztek, majd a nagy felismerés, hogy "bumm", anyává kell lenni. De mit tegyen ilyen helyzetben egy tizenéves, egyébként koraérett és nagydumás leányzó? Hogyan birkózik meg ezzel a teherrel? Diablo Cody első forgatókönyvéből Jason Reitman készített érző szívű, humorral és egy csodálatos Ellen Page-dzsel tarkított filmet, amiben azt követhetjük nyomon, hogy Juno (Page) miként éli meg azt a kilenc hónapot. Hol könnyebben, hol nehezebben. Hogy miként alakul ki benne az, hogy ő bizony nem vetetheti el a magzatot. Hogy ki kell hordania és gondos szülők gondjára kell majd bíznia. Hogy végül olyan nehéz megválni mégis attól a csöppségtől, miután világra hozta és olyan nehéz mások kezébe adnia. De felismerni, hogy nem vagy elég érett (és/vagy nem állsz úgy anyagilag) a gyerekneveléshez, illetve megtalálni a megfelelő nevelőszülőket sokszor legalább akkora felelősség, mint nap-mint-nap gondját viselni az újszülöttnek. Mondjuk úgy könnyű mindezt véghezvinni, hogy az ember lányának az apját J.K. Simmons alakítja.

Die Hard - Drágán add az életed

Holly Gennero McClane (Bonnie Bedelia) jobbegyenese a gyerekeit a világ elé kiteregető újságíró orrának rovására az egyik legszebb anyai momentum, amelyet egy akciófilm kívánhat magának, nem hiába vált stílusteremtővé a film, amely a macsó főhős mellett ezekre a finomságokra is odafigyelt. Minden anya számára örömforrás lehet egy olyan film, ahol a férj a végletekig elmegy, hogy megvédje gyermekei anyját és újra együtt lehessen a család karácsonykor. Kell ennél több? 

Kill Bill

A Menyasszony (Uma Thurman) sztorija nem indul túl fényesen. Vőlegényét és a fél násznépet lemészárolják a volt kollégái, őt magát pedig félholtra verik, csak hogy aztán egy golyót röpíthessen ex-főnöke (és szeretője) a fejébe. Mindezt úgy, hogy gyereket vár. Nem csoda, hogy négy év kómából való felépülés után kicsit pipa és úgy indul bosszúálló világ körüli útnak, hogy nem csak a saját sérelmeit, de elvesztett gyermeke életét is megbosszulja. A kocka azonban akkor fordul egy nagyot, amikor kiderül számára, kislánya valójában él és virul, így mégiscsak lehetősége nyílik arra, hogy új életet kezdjen és tiszta lappal induljon az életben. Nincs más hátra tehát, minthogy felülkerekedjen érzelmein és elintézze az utolsó embert, aki gyilkos múltjához köti. Hogy aztán a nőstényoroszlán csatlakozhasson kölykéhez és a dzsungelben ismét rend legyen. 

Nektek kik a kedvenc filmes anyáitok? Vagy melyik témába vágó film felejthetetlen a számotokra?

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.puliwood.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.