Toplista: A legemlékezetesebb kosaras filmek

Ha a sportfilmekről beszélünk nem feltétlenül a kosárlabdáról szóló darabok jutnak eszünkbe, sokkal inkább a boksz, vagy egyéb küzdősportok ugorhatnak be. Pedig akadnak emlékezetes alkotások ebben az alműfajban is, a realista drámától kezdve a lélekemelő tanmesén keresztül egészen a Looney Toones-os barátainkig. A Space Jam: Új kezdet kapcsán összeszedtük azokat a filmeket, melyeket a leginkább érdemes meglesni a témában.

A legjobb dobás (1986)

Az egyik legelső kosaras film, így ne lepődjünk meg, ha minden létező sablont látunk visszaköszönni, a kiscsapatot megváltoztató edzőtől kezdve a végső dudaszós győztes kosárig. Az '50-es években járunk Indiana állam egy kis városkájában, ahol a kosárlabda szent és sérthetetlen. A helyiek kissé maradiak és nehezen viselik az új edző módszereit, persze amint jönnek a győzelmek, ők is engedékenyebbé válnak. Mai szemmel különösen érdekes látni a csak fehérekből álló csapatot, a másfajta szabályokat, hogy többnyire zsákolások és triplavonal nélkül zajlott a játék. Szakmailag ezen felül is bőven bele lehet kötni, főleg annak, aki konyít valamit a kosárlabdához, ám vitathatatlan, hogy tanmesének remek A legjobb dobás. Van egy utánozhatatlan hangulata, illetve az egész '50-es évek atmoszférája roppant autentikus klasszikussá teszi. Nem a zsáner legjobbja, de a kosárfilmek itt kezdődnek.

Zsákolj, ha tudsz (1992)

Igazi '90-es évekbeli stílusparádé, bő nejloncuccokkal, szakadt pólókkal és utcai kosárlabdával. A játék mellett masszívan előjönnek a nemi szerepek, illetve a rasszizmus másik oldala, amikor a fehér srácot szólják és becsülik le, mondván úgysem tud rendesen pattogtatni. Pedig bizony tud, és összeáll a környék nagydumás ászával, hogy kettő a kettő ellen legyőzzenek mindenkit, természetesen pénznyereményért. A Zsákolj, ha tudsz messze nem tökéletes, sőt sokszor buta és túl van spilázva, de egy szórakoztató trash-talk parádé, igazi haver film Woody Harrelson és Wesley Snipes szuper párosával.

Space Jam: Zűr az űrben (1996)

Valószínűleg senkinek nem kell bemutatni ezt a filmet, illetve gyanúsan azok is remekül szórakoztak rajta, akik nem szeretik a kosárlabdát. A Space Jamről nem igazán lehet újat mondani, egy ártalmatlan, helyenként kínosan bárgyú, ám veszettül szórakoztató gyöngyszem, igazi bűnös élvezet, melynek az újranézési faktora a végtelennel vetekszik. Tapsi Hapsiék kalandja Michael Jordannel élményszámba megy, a sport szerelmesei pedig olyan 90-es évekbeli NBA sztárokat láthatnak bohóckodni, mint Charles Barkley, Patrick Ewing vagy Muggsy Bogues. Ha a folytatás fele ennyire lesz élvezetes, már elégedettek lehetnek a rajongók.

A játék ördöge (1998)

Spike Lee a sport szerelmeseként természetesen rendezett filmet a témában, méghozzá egy igen jót. A börtönben tengődő apának alkut ajánlanak: győzze meg a kosártehetség fiát, hogy egy bizonyos egyetemet válasszon, cserébe feltételesen szabadlábra helyezik. A játék ördöge erőteljes dráma, melyben előkerül a család köteléke, az összetartás, a kapzsiság vagy épp a gátlástalanság. Egy morális dilemmát látunk, ahol legalább akkora szerepet kap a nehéz helyzetbe kerülő apa, mint a vívódó srác. A kosárlabdát szinte bármelyik sporttal be lehet itt helyettesíteni, így egy laikus is könnyen el tud merülni a történetben. Az viszont tény, hogy azoknak ad egyfajta pluszt, akik kedvelik ezt a játékot. Denzel Washington remek, mint mindig, Ray Allen előtt viszont le a kalappal. Nem sokszor sül el jól, ha egy profi sportoló a kamerák elé áll, de Allen (aki egyébként 19 évet töltött el az NBA-ben és az egyik legjobb tripladobóként lett legenda) kiváló alakítást nyújt. Lee nyugodtan előrukkolhatna még hasonlókkal, ebben legalább tényleg jó.

Carter edző (2005)

A gyenge középiskolai csapathoz új edző érkezik, aki felrázza a srácokat, majd egészen az állami döntőig vezeti őket. Ismerős formula, senkit sem az egyediségével fog lenyűgözni a film, ellenben az üzenete, érzelmi világa és hangulata felér egy adrenalinfröccsel. Mintha egy 136 perces motivációs videót néznénk, ahol megvannak a felszínes drámák vagy a kedvesen naiv összkép, de egyszerűen jó érzés Carter (Samuel L. Jackson) csapatába tartozni. A karizmatikus edző, aki nemcsak a testet, hanem a szellemet is karban tartja. Aki nem csak a pályán, de azon kívül is azt akarja, hogy helyt állj. Ilyen egy igazi mentor, Sam Jacksonnál alkalmasabb embert pedig keresve sem találhatnánk a feladatra. Már csak hab a tortán, hogy a film igaz történet alapján készült.

Nektek melyik a kedvenc kosaras filmetek?