Újfent előkerülhet az unásig ismert rigmus, miszerint remake-ek, feldolgozások és bizony folytatások korát éljük. Ez utóbbi régen sem volt másképp és ezzel önmagában nincs is probléma, elvégre számos második, vagy ki tudja hányadik felvonás simán lekörözi az elsőket. Elég csak a filmvilág legnagyobb franchise-aira gondolni, mint A Gyűrűk Ura, a Star Wars, a Harry Potter, de ide lehetne sorolni akár a Mad Maxet, az Alient vagy a Terminátort is. No, ez a lista nem róluk fog szólni, hanem az inverzükről, ugyanis összeszedtük a valaha készült legpocsékabb folytatásokat. Sorrend és a teljesség igénye nélkül, kezdődjön a szörnyülködés.
Cápa 4. - A cápa bosszúja (1987)
Spielberg 1975-ös klasszikusa a mai napig az egyik legsikeresebb horror, ami ráadásul elindított egy hullámot az állatos/szörnyes rémisztgetések közt. Egyik folytatás sem volt éppen színvonalas, de jól hoztak a konyhára és sikerrel elevickéltek az előd farvizén. Az igazi borzadály a negyedik etapban érkezett, aminek már a felütése is parádés. A cápa bosszút akar állni a Brody családon, a faja ellen elkövetett sérelmekért. Ez a halacska pedig olyannyira dühös, hogy még ordítani is képes. Valami zs kategóriás trashfilmnek még elmenne, de a Cápa 4 véresen komolyan veteti magát, plusz ez volt 1987 egyik legdrágább mozija a majd' 30 milliód büdzséjével. Michael Caine a mai napig nem látta, nem is érdekli, de legalább a gázsijából tudott venni egy házat. Ennyi előnye legalább volt ennek a hulladéknak.
Batman és Robin (1997)
A film, aminek apropóján létrejött a lista, ugyanis idén ünnepli 25. születésnapját Joel Schumacher Batman-megerőszakolása. Nincs olyan szidalom, átok vagy káromkodás, amit ne mondtak volna el eme alkotás kapcsán, és lehet, hogy sokan szeretnek a védelmére kelni, meg az idő mindent megszépít, de a Batman és Robin félelmetesen gyenge darab. A díszletek előtt le a kalappal, de történetileg, karaktereiben, ötleteiben inkább egy őrült matinéra emlékeztet, mely annyira túltolt és kínos, hogy legszívesebben a föld alá bújnánk szégyenünkben. Kapott már eleget, úgyhogy nem is pazarolnék rá több szót, lépjünk tovább, lesz még ennél is lejjebb.
Mortal Kombat 2. - A második menet (1997)
Persze lehet mondani, hogy az első Mortal Kombat sem jó film, de a kitűzött célját maradéktalanul teljesíti. Piszok szórakoztató és marha jók a bunyók benne. A folytatás egyetlen dologban tudta felülmúlni, több karaktert vonultat fel a játékokból. Bár ne tette volna. Részletkérdés, hogy rettenetesen ostoba és kínos az egész, de vizuálisan egy reggeli szorulás eredménye és egy falra kent hányás közt mozog, arról nem is beszélve, hogy itt már a harcok is gyengék. Pedig nem lett volna nehéz hasonló bravúrt végrehajtani, mint amit az első is tett, de úgy látszik, mégis lehetetlen feladatnak ígérkezett.
Ideglelés 2. (2000)
Az Ideglelés minden idők egyik legnyereségesebb filmje volt és a folytatás pontosan abba a hibába esett bele, amibe számos másik társa. A stúdió a hatalmas sikerre való tekintettel szinte azonnal akart egy második részt, kár, hogy mindent kukáztak, ami az elődben működött és egy teljesen kommersz marhasággal rukkoltak elő. Az ötlet eredetileg nem lett volna rossz, elvégre a sztori szerint néhány fiatal, mind más társadalmi rétegből származva, utána akar járni az első filmben látottaknak, ezért elmennek a burkittsville-i erdőbe. Egy érdekes pszichológiai horror körvonalazódott, aztán jött a stúdió, akik egy szimpla borzongást akartak, így mehetett a pótforgatás. Ezzel teljesen megölték a filmet, ami így tele van zagyvaságokkal, következetlenségekkel és mellé még iszonyú idegesítő is. A kapzsi producerek végül nem tudták megismételni a nagy sikert (micsoda meglepetés), de minimális nyereséget így is produkált ez a jobb sorsa érdemes borzalom.
Amerikai pszichó 2. (2002)
Igen, létezik egy ilyen film, méghozzá a szárnyait bontogató Mila Kunis főszereplésével. Eredetileg nem Amerikai pszichó filmnek készült, de a stúdió fejesei úgy gondolták, hogy miért ne legyen franchise Patrick Bateman elfajzott világából. Ám legyen, csakhogy ennek a rákfenének annyi köze van a már említett regényhez/filmhez, hogy az elején Kunis még kislány karaktere megöli Batemant. Ettől kezdve pedig egy iszonyú gagyi, vértelen tinihorrorba megy át, melyben se üzenet, se tartalom és még csak nem is szórakoztató, ellenben végtelenül ostoba. Ha nem ez lenne a címe, nagyjából senki nem emlékezne már rá, így viszont bérelt helye van egy efféle listában.
Csillagközi invázió 2. - A szövetség hőse (2004)
Paul Verhoeven szatírája megelőzte a korát, sokan ma sem értik, miben rejlik a zsenialitása. Nos, nekik lehet ideális lehet a második rész, mely nem vesződik a szatirikus hangnemmel, hanem ajtó-ablak akciófilmként funkcionál. Vagyis inkább funkcionálna, ha nem lenne egy olcsó, gagyi celluloidhulladék. A színészek, a képi világ, a hangulat mind rettenetesek, arról nem is beszélve, hogy a cselekmény iszonyú unalmas és még az Alien filmeket is próbálja majmolni. Hogy erre és a harmadik, szintén "csodás" folytatásra mi szükség volt, az ott van az élet nagy kérdései közt.
A Maszk 2 - A Maszk fia (2005)
Remélem senkinek nem kell bemutatnom ezt a gyalázatot, akinek mégis, az még most meneküljön. A Maszk 2 nem csupán minden idők egyik legrosszabb folytatása, hanem ott szerepel a legpocsékabb filmek közt is, okkal. Az egy dolog, hogy több mint 80 millió dollárt tapsoltak el rá és közben úgy néz ki, mint egy rémálom, de emellett a cselekmény és a karakterek szintjén sincsen benne semmi pozitívum. Egy kaotikus, infantilis káosz, ami olyan kínos, hogy az szavakkal leírhatatlan. Még csak azt sem lehet mondani rá, hogy annyira rossz, hogy az már szórakoztató, mert amit itt látunk, az fizikai fájdalom minden filmkedvelőnek.
Elemi ösztön 2 (2006)
Ez is annyira kellett, mint az első randin rád törő hígfosás. Szűk 15 évvel az első rész után mégis elkészült, ráadásul Sharon Stone is visszatért a femme fatale karakter, Catherine Tramell szerepében. Újfent nyomozás folyik ellene és újfent elcsavarja a férfiak fejét, csak éppen semmi érzékiség nincs benne. Ahogy az egész filmben sem, de ugyanez elmondható a feszültségről vagy szinte bármi másról. Egy pocsékul megírt, unalmas majmolását látjuk az elődnek, bárminemű stílus nélkül. Annyira jelentéktelen és felesleges, hogy ennél még az is szórakoztatóbb lett volna, ha valami nézhetetlent kapunk. Így viszont Sharon Stone 50 árnyalata méltán tűnt el a süllyesztőben.
Ace Ventura: Állati nyomozoo junior (2009)
Szerencsére csak tévére készült, de bőven elég, hogy létezik. A főhős, Ace fia (aki amúgy Melissától született, de itt nem Courtney Cox alakítja), aki apja nyomdokaiba lépne. Igen ám, csak ami Jim Carrey-nek jól áll és vicces, az egy infantilis kisgyereknél nem fog működni. Nyilván a poénok egy alga értelmi szintjén mozognak, de az Ace Ventura filmeket sem az intelligens humoruk miatt kedveltük. Viszont ez egy szimpla 10-12 év alattiaknak készült gyerekfilm, amibe teljesen feleslegesen erőltették bele a címszereplő karaktert. Kínos, idegesítő helyzetek, borzalmas színészi játékkal (élen a főszereplővel). Igazi kínszenvedés, csak mazochistáknak.
Die Hard - Drágább, mint az életed (2013)
A Die Hard nem feltétlenül a legkiegyensúlyozottabb franchise, elvégre az első rész után a második nem lett olyan ütős, majd a zseniális harmadik után a hosszabb szünet után érkező negyedik felvonás is megosztóbb lett, de az tény, hogy legrosszabb esetben is korrektnek lehet nevezni őket. Ellentétben az ötödik darabbal, ami már olyan mélyre zuhant, hogy azóta sem esett le. Az apa-fia felütés eleve nem működött, arról nem is beszélve, hogy Jai Courtney mekkora félrecastingnak bizonyult. Hiába vannak "látványos" akciók, a végeredmény egy izzadtságszagú, jellegtelen és iszonyat ostoba munka. A csernobili száltól már éreztem, ahogy sorvad az agyam és szomorú, hogy idáig jutott ez a szebb napokat is látott sorozat.
+1: Star Wars: Skywalker kora (2019)
Lehet az elvakult rajongók ezért savat fognak rám köpni, de egyszerűen ordít a Skywalker kora azért, hogy legalább +1-ként meg legyen említve. Már Az utolsó Jedik is roppant megosztóra sikeredett, az új trilógia zárása viszont szimplán igénytelen. Persze jól néz ki és mindig akad valami konfliktus, vannak visszatérők, de minek? Itt minden csak úgy történik, semminek sincs súlya, félmondatokkal intéznek el igen kritikus kérdéseket és még sorolhatnám. Rey annyira erős, hogy nincs értelme kiállni ellene, Kylo-t pedig teljesen kiherélték, holott a legtöbb potenciál az ő karakterében volt. A Star Wars cím meggyalázása ez a szolgalelkű, ötlettelen förtelem.
