Guillaume Canet 72 millió dollárból készült filmje, az Asterix és Obelix: A Középső Birodalom nagy sikerrel nyitott Franciaországban, ami nem is csoda, hiszen a történet babérkoszorút biggyeszt a francia kultúra, a francia történelem, a francia életérzés, no és a bohókás, ámde annál bátrabb gall (képregény) hősök, Asterix és Obelix feje köré.
Noha sokan tartottak tőle, hogy Christian Clavier (Asterix) és Gérard Depardieu (Obelix) megmosolyogtató alakítása után haloványak lesznek az új szereplők, a készítők hátradőlhetnek a karossszékükben, hiszen az új csapat simán elvitte a hátán a show-t!
A történet főhősei ezúttal is a két őrült gall vitéz: Asterix (akit a színész-rendező Guillaume Canet alakít) és a pocakos Obelix (Gilles Lellouche), aki barátja életmód tanácsai ellenére sem tud lefogyni, a vegetáriánus étkezés értelmét pedig felfogni sem tudja. Ők ketten falujuk békés hétköznapi mókuskerekében lézengenek, amikor a semmiből egy különös kocsi, benne pedig egy világszép hercegkisasszony (Princesse Fu Yi - Julie Chen) jelenik meg előttük a női testőrével.
Ő a császárné lánya, aki a gallok segítségét kéri. A gallokét, akiket csodál a kultúrájukért, a hírükért, a vitézségükért, és a szép szőke hajukért. Asterix és Obelix álla leesik, és mire a falubeliek egyet pislognának, hőseink maroknyi csapata már úton is van Kína felé, hogy (a varázsitaluk segítségével) rendet tegyenek a Nagy Fal túloldalán. Igyekezniük is kell, hiszen a galambposta (vagy inkább galamb sms) szerint Caesar (Vincent Cassel) is arra tart, hogy bekebelezze a belviszályoktól hangos (és ingatag) Kínai Birodalmat.
A színészgárda parádés. Vincent Cassel brillírozik a nárcisztikus, hisztérikus és sértett, mégis romantikus húrokat pendítő Caesar szerepében, de nagyon mulatságos a Cleopátrát alakító veszekedős-pattogós, fitnesztestű katonákra bukó Marion Cotillard is. Házasságuk minden "mű drámája" nagyon vicces, a kettejük közti kémia tökéletes. Öröm nézni az ő jeleneteiket, Casselnek és Cotillardnak is nagyon jól áll ez a szerep.
Az élőszereplős produkcióban Canet nagyon szerethető Asterixet kelt életre: egyszerre erős, kedves, hősies és sérülékeny. Gilles Lellouche küllemre megdöbbentően úgy fest (játék és mimika tekintetében is), mint a Depardieu által alakított Obelix - lehet, hogy ez tudatos döntés volt a készítők részéről, mondván, így kevésbé fáj majd a nézőknek, hogy nem az ország kedvence, a ma már nyugdíjas korú Depardieu alakítja a hősies gall vitézt. Ők ketten remekül elbolondoznak egymás mellett, de a flashbackekből láthatjuk, gyermekkori barátság, egy eltéphetetlen kötelék ez kettejük között még akkor is, ha néha egymás agyára mennek.
Rengeteg a filmes utalás, ha úgy tetszik, tisztelgés a régi nagy sikerű mozifilmek előtt, az ember csak győzze megjegyezni valamennyit. Az egyik leghelyesebb a futóhomokos poén, ami az 1981-es Balfácán című filmből van. Ebben Depardieu egy zsarut, Pierre Richard pedig egy balféket alakít, akivel valahogy mindig valami rossz történik, így áll futóhomokra (pontosan ugyanúgy, mint ebben a filmben az öreg gall mester - akit a felismerhetetlenségig elmaszkírozott Pierre Richard alakít) és pontosan úgy kezd el süllyedni.
De láthatjuk a Dior J' adore parfümreklámját és a leghíresebb tervezőkre hajazó francia divatmárkák megvillanását is, miközben előtűnik egy Steven Tyler küllemű kalóz, majd Antivirus hadvezér szerepében Zlatan Ibrahimovic, aki a Trója című filmből Achilleus egyszereplős győzelmének kezdő képsorait idézi fel (a Queen zenéjére), méghozzá lenyűgözően. Nagyon vicces és kedves megmosolyogtató képsorok ezek, amik feldobják az amúgy is pergő lendületű, akciódús vígjátékot.
A magyar szinkronnak és a fordításnak köszönhető vicces nevek és szójátékok szintén nagyon sokat hozzáadnak a történethez, ez a magyar csapat munkáját dicséri. A kínai hercegkisasszony mesébe illően szép, Julie Chen játéka pedig egyenesen imádnivaló. Hozzá hasonlóan remekel a testőrét alakító Leanna Chea, a kung fu mestere, aki kőkeménynek tűnik, de aztán kiderül, ő sem olyan, mint amilyennek első blikkre látszik.
Gyönyörűek a "külső" kínai vidékeket idéző képek és sokkal színesebbek a kosztümök és a díszletek, mint bármikor korábban, ettől még több életet és vidámságot kapnak a filmkockák. A forgatókönyvnek köszönhetően a karakterek sziporkázóak, és bár vélhetően a poénoknak csak a töredékét értik a gyerekek, a szülők és nagyszők hibátlanul szórakozhatnak. A bájital, meglehet, kaphatott volna egy csipetnyivel több misztikus körítést, hiszen főhőseink emberfeletti erejében igen nagy szerepe van a bugyborékoló, csillámló elixírnek, de a készítők vélhetően úgy gondolták, ez nem újdonság, hiszen Asterix és Obelix 1959, vagyis az első képregény megjelenése óta ezt a "löttyöt" issza, minek akkor túl nagy feneket keríteni neki?
A film egyértelműen tetszeni fog a gyerekeknek, a családosoknak és a gall hősök rajongóinak. Ez egy nagyon kedves, vicces, szórakoztató történet, amiben nincsenek üresjáratok, se unalmas pillanatok, helyette mesés helyszínek, pergő események és a kicsik számára is érthető poénok várnak ránk.